Gyengeség és erő

A gyengeség alapja a félelem. A félelem a ragaszkodásból táplálkozik. Aki fél, és gyenge, az nem tud szabad és független lenni, és másokat is magához akar láncolni. Uralkodni akar, birtokolni, irányítani, mert fél, hogy a ragaszkodásai nélkül elveszítené az azonosságát, a boldogsága forrását. A gyenge ember félelmet ültet el mások szívében, és a rettegésen keresztül kényszeríti őket engedelmességre. Nem tud szabadságot adni, mert önmaga sem szabad. nem tud szeretni, mert nem tud adni, anélkül, hogy valamit elvárna cserébe. Csak kapni szeretne, és hálátlanul, magától értetődőnek veszi mindazt, amit az önzésével másokból ki tud kényszeríteni.


A gyenge mindig erősnek akarja mutatni magát, és minden helyzetben felül akar kerekedni másokon. Mániákusan menekül önnön gyengesége elől, és agresszióval reagál mindenre, ami erre emlékezteti. A gyenge nem tud őszinte lenni, mert retteg az igazság fájdalmától. A gyenge bolodgtalanságra ítéli magát, mert nem bízik senkiben. Elvárja másoktól, hogy kiszolgáltassák magukat neki, és felhasználja ellenük a gyengeségeiket annak érdekében, hogy elvegye mások önbizalmát. Ugyanakkor nem meri kiszolgáltatni magát senkinek, mert fél, hogy ha segítséget kér, akkor őt is ki fogják használni, mint ahogyan ő teszi másokkal. 


A gyenge nem képes megbocsátani azoknak, akik vétenek ellene, hanem bosszút esküszik. A megbocsájtás csak a legerősebbek erénye, akik fel tudják oldozni azokat, akik félelmükben vagy gyengeségükben megbántják őket, és erőt tudnak sugározni még az ellenségeik, a rosszakaróik felé is. Az erősek bátrak, mert bíznak az embertársaikban, bíznak a Sorsban, bíznak Istenben. Nem ismerik e félelmet, mert nincs veszítenivalójuk. Minden egyes veszteség vagy vereség csak megerősíti őket, és erősíti bennük az eltökéltséget, mellyel töretlenül haladnak kitűzött céljaik felé. 


Az erősek felállnak, akárhányszor küldi is őket padlóra az élet. Mert biztos támaszra lelnek a földben, és erőt merítenek belőle. Nem tudják, mi az hogy feladni, mert nem az eredmény motiválja őket, hanem a törekvés. Minden egyes pofont ajándékként fogadnak el, mert tanulnak belőle, és erősödnek tőle. Az erősek nem megalkuvók, mert önmagukon kívül nem függ másoktól a boldogságuk és a sikerük. Tudják, hogy ez erőt belülről kell meríteni, és meg kell védelmezni az elesetteket, enyhíteni kell mások szenvedését. Meg kell mutatni a kiutat, a megoldást másoknak, akármilyen kilátástalannak látják is a helyzetüket. 


Az erős nem fél megmutatni a gyengeségét, és nem fél segítséget kérni, mert tudja, hogy az övénél sokkal hatalmasabb erők dolgoznak az univerzumban, és a saját egója a legnagyobb ellensége, amelynek legyőzéséhez bizony néha segítség kell. Az erős mer gyengéd lenni, és rá meri bízni az érzéseit olyanokra, akik megérdemlik ezt. Mindaddig bízik másokban, amíg nem bizonyítják be, hogy megbízhatatlanok, és még utána is fenntartja a reményt. 


Az erős nem azért erős, mert sohasem veszíti el a fejét, hanem azért, mert amikor elveszíti, utána beismeri ezt, vállalja a következményeit és megkeresi a fejét, majd visszarakja a vállaira. Az erős nem fél mindent újrakezdeni a nulláról, akárhányszor hozza is úgy az élet, hogy meg kell ezt tennie. 


Egyikőnk sem születik sem erősnek, sem gyengének. Az életünk, a döntéseink, a választásaink határozzák meg azt, hogy melyik irányba megyünk. Az erős elveszítheti az erejét, amint büszkévé válik, a gyenge pedig megerősödhet, ha bízik és törekszik. Az Erő mindig ott van körülöttünk, csak meríteni kell belőle. Ezek a gondolatok kavarogtak ma a fejemben, miközben a zsákot püföltem. Na jó, inkább felveszem a görkorimat és elgurulok jógázni, hátha kitisztul a fejem! :-)