"1.13. tatra szthitau jatnó' bhjászah
tatra - közülük; szthitau - szilárd; jatnah - erőfeszítés; abhjászah - gyakorlás.
A gyakorlás a felfüggesztett állapotban való megszilárdulás elérésére tett erőfeszítés.
Miután Patandzsali rámutatott az elme hullámainak felfüggesztésére irányuló stratégia kettős mivoltára, most meghatározza annak két aspektusát, a gyakorlással kezdődően. Lehet, hogy egy-egy pillanatra megtapasztaltuk a felfüggesztett (niródha) elmeállapotot, de ez nem elég. Meg kell szilárdulnunk benne. Vjásza szerint a szilárdság azt jelenti, hogy a niródha békésen folyik. Azt az erőfeszítést, hogy ebben a békés áramlásban maradjunk, gyakorlásnak (abhjászának) nevezik. Ennek az erőfeszítésnek rendelkeznie kell az erő és a lelkesedés tulajdonságaival.
Meglepőnek találhatjuk, hogy egy Védánta-mester, Vjásza, a Brahma-szútra írója azt javasolja, hogy erőfeszítést, céltudatosságot és lelkesedést vigyünk a békés áramlásban való maradásba. De Sankara, egy másik Védánta-mester, megerősíti Vjásza állítását, kijelentve, hogy az erőfeszítés, céltudatosság és a lelkesedés itt mind szinonímák.
Patandzsali szútrái és Vjásza kommentárja is Sankara következő versére emlékeztet: "A gyakorlónak figyelmesen kell gyakorolnia ezt a meditációt, ami felszínre hozza a természetes örömét, amíg a teljes kontrollja alá vonva azt spontán módon föl nem ébred."
Mindhárom mester finoman és mélyen értelmezi azt, ahogyan a "természetes öröm", a "békés áramlás" és a "felfüggesztett állapot" spontán módon létrejön, ha törekvés, gyakorlás és erőfeszítés előzi meg. Ez két tényről árulkodik: az egyik az, hogy a régmúlt időkben a Védánta és a jóga közötti szakadék sokkal kisebb volt, mint amit a modern Védánta-mesterek szeretnének elhitetni velünk. A másik pedig az, hogy a "csak spontán módon legyünk jelen a pillanatban és ne tegyünk semmiféle mesterséges erőfeszítést" elmélet, amit egyes modern mesterek oktatnak, és ami oly kényelmesen teret adott a hippi-nemzedék hiedelmeinek, nem Vjásza és Sankara, a Védánta-iskola megalapítóinak tanításain alapszik.
Az, hogy valaki spontán módon természetes tud lenni, egy nagyon haladó szint, ami sok évnyi gyakorlás és tanulás után következhet csak be. Ez nem azonos a szeszélyeink követésével, ami pusztán az elme rabszolgasága. Ahogy később részletesebben el lesz magyarázva, a belső szabadság (szamádhi) a külső struktúra és fegyelem segítségével érhető el, amit gyakorlásnak nevezünk. A külső struktúra és fegyelem hiánya, amit bizonyos, követők tömegeit vonzó modern tanítók propagálnak, belső dogmatizmushoz és korlátokhoz vezet."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése