"1.12. abhjásza-vairágjábhjám tan-niródhah
abhjásza - gyakorlás; vairágjábhjám - és az elkülönülés által; tat - az; niródhah - megállítható.
A hullámzások megállítása a gyakorlás és elkülönülés által [történik].
A jóga kezdeti meghatározása után (1.2. szútra), Patandzsali meghatározott minden említett fogalmat (a jógát, az elmét, és az elme változásait), a felfüggesztést kivéve, amivel most foglalkozik.
Patandzsali azt mondja, hogy az elme hullámzásai a gyakorlás és elkülönülés kombinált eszközeinek alkalmazása által szüntethetők meg. A fontos szó itt az "és", mivel ha a kettőből csak az egyiket alkalmazzuk, az az elme szélsőségéhez vezet. Ha csak gyakorlunk, akkor hajlamosak vagyunk olyan hiedelmeket kifejleszteni, hogy "Az én gyakorlásom az egyedüli helyes módszer", "csak az Astanga-jóga a helyes jóga", "Csak a mysore stílus a helyes oktatási forma", "Csak az általam imádott Isten az igazi", "Csak a kapitalizmus a helyes gazdasági rendszer", és "Csak a demokrácia az egyedüli helyes politikai rendszer".
Mindezekben az állításokban közös az a hiedelem, hogy egy igazság van, ami az összes többit kizárja. A jógában ezt szoláris hozzáállásnak nevezzük. Ez akkor domináns, ha a prána a napvezetékben (pingalában) áramlik, ami a jobb orrlyukban ered. A fundamentalizmusra irányuló hajlamnak is nevezhetjük, és megakadályoz abban, hogy a saját érvényes nézőpontunktól eltérő álláspont igazát is felismerjük. Ez az elme csapdája, amely azt hiszi, hogy megfejtette a valóságot azáltal, hogy egy bizonyos extrém valóság csatornáját vetíti rá.
Az ellenkező csapdába esünk azonban akkor, ha nem gyakorlunk, csak az elkülönülést alkalmazzuk. Olyan hiedelmeket fejlesztünk ki, mint "Az összes út ugyanahhoz a célhoz vezet", "Minden jóga", "Minden szent és sérthetetlen", "Mindenkinek a maga igazát kell megélnie", "Mindenkinek a maga dolgát kell végeznie", "Minden állítás, filozófia és vallás igaz". Ezekben az állításokban az a hiedelem a közös, hogy sok igazság van, ami érvényteleníti az egyedüli igazságot. A jógában ezt lunáris attitűdnek nevezzük, ami akkor dominál, amikor a prána a hold-vezetéken (ídá) keresztül áramlik, ami a bal orrlyukból ered. A lunáris attitűd azt eredményezi, hogy lemondunk az eszközeinkről, mielőtt használnánk őket, és ezért nem fogjuk tudni megváltoztatni magunkat. A lunáris attitűd szerint nem is kell változnom, mert jó vagyok, ahogy vagyok, igazából mindenki rendben van. A lunáris szélsőség lehetetlenné teszi azt, hogy felismerjük a helytelen nézeteket, és megakadályoz abban, hogy elutasítsunk bizonyos nézeteket és értékrendeket - amik esetleg általánosságban véve rendben lehetnek, de számunkra nem a megfelelőek."
Megjegyzések: Hát igen, én korábban meglehetősen fundamentalista, szoláris alkat voltam. Mostanában viszont néha erősen átlendülök a lunáris üzemmódba, a Bob Marley-féle "mindenki cool" hangulatba. Valóban a legnehezebb dolog megtalálni az egyensúlyt a kettő között, és a gyakorlatba átültetni az "egyedüli igazság" és a "sok igazság" párhuzamos, egyidejű létezését, mert csak így törhetünk ki az elme kétféle csapdájából. Ezt nevezi kettősségnek a jógairodalom, amikor az elménk a két extremitás valamelyikének állapotában időzik, vagy a kettő között oszcillál. A jóga gyakorlása ezáltal nem csak az egészségünket, de az elme működését is optimalizálja, ezért ne lepődjünk meg, ha másképpen fogunk gondolkodni pár évnyi jóga-gyakorlás után, amint annak előtte!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése