"3. fázis: A garbhapindászana előkészítéseként forgassuk kifelé a combcsontokat addig, amíg a sípcsontok elülső éle lefelé mutat a föld irányába, és a talpaink és a sarkunk felfelé mutat, és nem a törzs felé (erről a dzsánusírsászana A-nál már beszéltünk).
Finoman hozzuk közelebb egymáshoz a térdeket, amíg a combok majdnem párhuzamosak lesznek. Ezáltal létrejön a megfelelő tér, amin keresztül át tudjuk dugni a karjainkat a combok és a lábszárak között. Dugjuk be a jobb kezünket, a vádli alatt, ahol a lábunk a legvékonyabb, úgy, hogy a tenyerünk felénk nézzen.
Ha bedugtuk a jobb tenyerünket a combunk és a vádlink közé, forgassuk addig, amíg a kézfejünk néz felénk. Ez segít abban, hogy keresztül tudjuk dugni a könyökünket is. Ne alkalmazzunk túlzott erőt. Dugjuk be a másik tenyerünket is úgy, hogy felénk nézzen, majd utána fordítsuk el, hogy a könyökünket is keresztül tudjuk dugni. Miután mindkét könyökünket keresztüldugtuk, hajlítsuk be a karjainkat, és helyezzük a tenyereinket az állunkra, az ujjaink végével a fülcimpákat érintve. Ha képtelenek vagyunk ezt megtenni, az gyakran a hasizmok gyengeségére utal, mivel itt a törzset erősen kell húzni a combok felé. Emeljük fel a fejünket, és üljünk olyan egyenesen, amennyire csak lehet, az ülőcsontokon egyensúlyozva.
Most a garbhapindászana állapotában vagyunk, ami egy, a méhben összetekeredett magzatra emlékeztet. Tartsuk ki a pózt öt légzésig. A póz második részét úgy végezzük, hogy előrehajtjuk a fejünket és ideális esetben a kezünket a fejünk tetejére helyezzük. Ezáltal a hát begömbölyödik, mielőtt hátragördülünk.
Kilégzésre gördüljünk végig a hátunkon, és végezzünk olyan mozdulatot, mint a hintaszék. Amikor a fenekünk a levegőbe emelkedik, finoman fordítsuk el jobbra. Ezáltal egy helyben elfordulunk az óramutatóval megegyező irányban. Hintázzunk kilencszer, ez a magzati lét kilenc hónapját képviseli. Belégzésre guruljunk előre, kilégzésre pedig hátra. Ha lehetséges, tartsuk a fejünket a tenyereink között. A mozdulat induljon ki a légzés és a bandhák kapcsolatából. Az utolsó belégzésnél használjunk több lendületet és hintázzunk előre kukkutászanába."
Megjegyzések: Én a garbhapindászanát úgy szoktam felvenni, hogy a jobb karomat bedugom a jobb térdhajlat alá, és utána húzom be a jobb lábamat féllótuszba. Utána a bal lábamat is behúzom a bal kezemmel, a lábfejemet a jobb kar és a törzsem közé dugva. Ezek után már csak a bal karomat kell átdugni a bal lábszár és comb között, ami nekem így könnyebb, mint a kettőt átdugni egymás után. Nem árt, ha jó izzadt a lábunk, és nem fedi nadrág a combunkat. Ha száraz a bőr, és nagyon szőrös, akkor a súrlódás megnehezítheti a karok átdugását például vastag combok és vádli, vagy szűkebb csípő esetén, amikor is a lábszáraknak nincs akkora mozgástartománya a lótuszban. Ilyenkor vízzel szokták meglocsolnia térdhajlatot, és úgy dugják át a karokat. Olajjal vagy krémmel nem érdemes bekenni, legfeljebb ha külön akarjuk gyakorolni a pózt, mert a további ászanáknál nem előny a csúszós bőr.
A garbhapindászanában eredetileg egyenes háttal kell ülni, de ha valaki kulcsolni tudja az ujjait a tarkója mögött, és úgy visszaegyenesíteni a gerincét, az gyakorolhatja ezt az "old school" változatot is a Hatha-jóga Pradípikából. Ekkor a hátragördülésekbe is belemehetünk ugyanezzel a kéztartással. Ha nehezünkre esik a háton forgás, akkor kezdetben lehet csak előre-hátra gurulni. Megesik, hogy gurulás közben kidőlünk oldalra, és a mozgás megáll. Ilyenkor, ha nincs segítségünk, szét kell szedni a pózt, újra felvenni, és utána tovább folytatni a gurulást.
Könnyített változatok: Ha nem megy a lótuszülés, akkor a keresztezett lábaink alatt is átdughatjuk a karjainkat, és úgy végezhetjük a pózt. Ha megy a lótusz, de nem tudjuk átdugni a karjainkat a térdek alatt, akkor kívülről fogjuk meg a combjainkat, és tartsuk a levegőben. Ilyenkor a körbegördülés után a kukkutászana helyett az utpluthit, vagyis a kiemelt lótuszt gyakorolhatjuk, a tenyerekkel a csípőnk két oldalán a talajon támaszkodva. Ha csak keresztezve volt a lábunk, akkor a combok között helyezzük a földre a kukkutászanához, és emeljük ki magunkat, majdnem úgy, mint a bhudzsapídászanánál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése