"1.11. anubhúta-visajászampramósah szmritih
anubhúta - megtapaszalt; visaja - az érzékelés tárgyai; aszampramósah - nem elengedése; szmritih - emlékezet.
Az emlékezet a korábban megtapasztalt érzéktérgyak megtartása az elmében.
A memória (szmriti) jógikus definíciója csak azokra a mentális állapotokra vonatkozik, amelyeket tudatosan el tudunk érni. A tudattalanokat a tudatalatti benyomások (szamszkárák) kategóriájába soroljuk.
A memória az előző négy változás, vagyis a helyes megértés, helytelen megértés, fogalomalkotás és mélyalvás hullámainak visszaidézése.
Az alvás egy olyan hullámzás, amelyre az emlékek visszaidézéséből következtetünk. Mivel általában tudattalan állapotban vagyunk, amikor alszunk, nem tudjuk közvetlenül megtapasztalni azt. Ezt az elmeállapotot az emlékezetünkből ismerjük.
A helyes megértést, helytelen megértést, és a fogalomalkotást csak akkor nevezzük így, amikor először megtörténnek, utána emléknek nevezzük őket. Mivel mind a helyes, mind a helytelen megértés esetén a tárgy jelen van, könnyedén meg tudjuk őket különböztetni az emlékektől.
A fogalomalkotás, ami nem vonatkozik egy tárgyra, gyakran átfedésben van az emlékezettel. Hacsak nem ott helyben találunk ki egy fogalmat, nagyon gyakran az emlékekben tárolt hiedelmek is belekeverednek."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése