"Baddhakónászana
Kötött szögtartás
Dristi: Orrhegy
Szapta: Belégzésre ugorjunk előre dandászanába. Húzzuk be a lábfejeinket a gáthoz addig, amíg egyenes vonallal nem tudjuk összekötni a két térdünket és a két bokánkat, miközben a térdeket engedjük oldalra kicsúszni. Nincs meghatározva a gát és a sarok közötti távolság, ez személyenként változik a combcsont és a lábszárcsont hosszának arányától függően. Ha a medence már most hátrabillen, akkor emeljük meg az ülőcsontokat egy takaró segítségével. Ez elősegíti azt, hogy hatékonyabban tudjuk használni a gravitációt.
Fogjuk meg most a lábfejeinket úgy, hogy a hüvelykujjainkat a talpunk közé ékeljük, és kinyitjuk a talpakat, mint egy könyvet. Ugyanakkor használjuk a combtávolító izmokat (gluteus medius, gluteus minimus és combpólyafeszítő izom) arra, hogy a térdeinket lehúzzuk a talajra. Vegyünk egy mély levegőt, hogy olyan nyújtott gerinccel üljünk, amilyennel csak lehet, az ülőcsontjainkat nyomjuk bele a talajba, a derekunkat homorítsuk és a szegycsontot emeljük meg.
Astau: Kilégzésre hajoljunk előre, miközben a hátunkat tartsuk teljesen egyenesen, és a mellkast továbbra is emeljük ki. Ez egy potenciálisan nehéz póz, amit még hosszú évek igazításai alatt sem biztos, hogy sikerül helyesen elsajátítani, de ha használjuk a tudakozódást (vicsára) és intelligenciát (buddhi), akkor sikerülhet. Meg kell értenünk, hogy a Baddhakónászana az két Dzsánusírsászana A összeillesztve. Ha helyesen megértettük és gyakoroltuk a dszánusírsászana A-t, akkor a baddhakónászana ki fog bontakozni. Emlékezzünk vissza a dzsánusírsászana A-ra! Amikor a jobb lábunkat behajlítottuk, akkor:
- spicceltetjük és lefelé fordítjuk a jobb lábat;
- a jobb sarkunkat a jobb lágyékhoz nyomjuk;
- befelé forgatjuk a jobb combcsontot;
- a térdünket a földbe és hátrafelé nyomjuk;
- a comb belső oldala mentén nyújtjuk a lábunkat.
Mindezeket a mozdulatokat egyszerre kell mindkét oldalon végrehajtani a baddhakónászanában. A hetedik vinyászában már lefelé fordítottuk a lábfejünket, ami azt jelenti, hogy a talpak felfelé néznek. Most spicceltessük a lábunkat, ami azt eredményezi, hogy a sarkaink eltávolodnak egymástól. Ezáltal a comb belső oldala meghosszabbodik. Utána a sarkunkkal az azonos oldali lágyék felé nyújtózunk, ami magakadályozza, hogy az ülőcsontok hátracsússzanak, miközben előrehajolunk. A legfontosabb mozdulat azonban a combok befelé fordítása. A combcsontoknak úgy kell előregördülniük (a padlóhoz képest), mint a szekér kerekének. A combcsontnak befelé kell fordulnia a baddhakónászanában, hogy ugyanazt a hatást segítse elő, mint a sípcsont, amely összezáródik, hogy védelmezze a térdízületet. A sípcsontot addig forgatjuk előre, amíg az elülső éle pontosan lefelé nem mutat. Mive4l kifelé forgattuk a combcsontot a hetedik vinyászában, a nyolcadikban meg kell fordítani a mozgás irányát, hogy mélyebbre tudjunk menni a pózban.
Mint a dzsánisírsászana A-ban, a térdeket lefelé és visszafelé visszük. Végül hagyjuk a combcsontokat kicsúszni oldalra, ami által a combközelítő izmok ellazulnak. Ez az izometrikus mozdulat már elindult azáltal, hogy spicceltettük a lábfejünket és eltávolítottuk egymástól a sarkunkat. Gyakran félelem-reakcióként hajlamosak vagyunk a combcsontjainkat behúzni a csípővápába. Ezt a mozdulatot viszont a combközelítő izmok hajtják végre, ami megakadályozza, hogy belenyíljunk a pózba.
A legtöbb gyakorlót a combközelítő izmok krónikus feszültsége akadályoz meg abban, hogy mélyebbre menjen ebben a pózban. Ez gyakran az olyan érzelmek következménye, mint a félelem, fájdalom és szégyen, amelyeket ezekben az izmokban tárolunk. Ezeket az érzelmeket fel kell ismernünk és utána el kell engednünk a kilégzéssel együtt. Annak érdekében, hogy ezt meg tudjuk tenni, az érzés intenzitásának a pózban még elviselhetőnek kell lennie. Ha túlnyújtjuk az izmokat, akkor egy traumát hozunk létre a szövetben, amit az tárolni fog. Az izmok védekező mechanizmusként meg fogják gátolni, hogy még egyszer elmenjünk addig a pontig.
A törzzsel ugyanazokat a mozdulatokat végezzük a baddhakónászana A-ban, mint a dzsánusírsászana A-ban vagy pascsimóttánászanában - behúzzuk az alhast, kiemeljük a mellkast előre, lefelé húzzuk a hátunk mentén a lapockákat, a fejtetővel és az ülőcsontokkal pedig ellentétes irányokba nyújtózkodunk. Nyomjuk a könyökünket a combok belső oldalához, hogy a térdek a földön maradjanak. Húzzuk a lábfejeket magunk felé, miközben tovább spicceltetjük és lefelé forgatjuk őket.
Ha az ülőcsontok felemelkednek és hátracsúsznak az előrehajlítás közben, ellensúlyozzuk ezt azzal, hogy a sarkainkat beszívjuk a hasunkba a légzés és a hasizmok segítségével. A hasizmok által a belső szerveinket erőteljesen a gerinc felé tudjuk húzni, ami engedi a mellkast előreereszkedni, és vákuumot hoz létre, ahová bemélyeszthetjük a sarkainkat. Végül helyezzük a lábujjainkat a mellkasunkra, úgy viselve őket, mint egy nyakláncot. maradjunk a baddhakónászana állapotában öt légzésig.
Nava: Belégzésre fordítsuk meg a mozdulatot, és egyenesedjünk fel ugyanabba a helyzetbe, amit a hetedik vinyászánál felvettünk. A térdeket vigyük lefelé, a mellkast emeljük ki, a derekunkat homorítsuk ki, a lapockákat vigyük lefelé. Kilégzésre tegyük le a kezeinket és egyenesítsük ki a lábainkat.
Dasa: Belégzésre emeljük ki magunkat. Érezni fogjuk a hasizmok munkájának hasznát, mert most úgy tudunk repülni, mint a pillangó.
Ékádasa: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Dvádasa: Belégzésre felfelé néző kutya.
Trajódasa: Kilégzésre lefelé néző kutya.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése