1. A nyújtással megelőzhetők a sportsérülések. Vannak vélemények pro és kontra is. Én most itt a saját álláspontom és tapasztalataim alapján fogok nyilatkozni. Bemelegítés mindenképpen kell, mert mindenki tudja, hogy ha hirtelen elkezdesz terhelni egy izmot, előkészítés nélkül, akkor könnyebben sérülhet. A statikus nyújtás része lehet a bemelegítésnek, de nem a legjobb dolog túl sokáig nyújtani a hamstringet, inkább melegítsünk be dinamikusan, viszont futás után nyújtsunk le hosszan és statikusan, mivel az izmot megterheltük és összehúzódott. Amúgy jógás fejjel azt mondom, hogy minél mozgékonyabb a csípő, boka, térd, gerinc, minél jobban nyúlnak az izmok, annál kisebb a sérülésveszély, mivel a sérülések a hirtelen szokatlan irányú terheléseknél szoktak keletkezni. A túlzottan szétjógázott, gyenge izomzatnak meg egyenesen jót tesz egy kis tonizálás, amit a futás nyújt, hiszen ha túlzottan elmegyünk a jin irányába, akkor is sérülékennyé válnak az ízületek.
2. Puha felületen jobb futni. Egyesek mániákusan kerülik a betont, mások simán futnak mezítláb a betonon is. Ez testalkat és anatómia kérdése. Kísérletezni kell. Ha jó cipót választunk, és megtanulunk helyes technikával futni, akkor a beton sem lesz az ellenségünk. Ha túlzottan belecsapjuk a sarkunkat a talajba futáskor, akkor a térd és a porckorongok hamarabb kikopnak, főleg, ha a táplálkozásunk sem megfelelő.
3. Találjuk meg a megfelelő cipőt. Vannak expertek ebben is, de sok függ a futási stílusunktól. A befelé vagy kifelé forduló boka sem mindig anatómiai adottság, sokkal inkább a járási szokásaink következménye. De persze érdemes jó futócipőt venni, ami kényelmessé és könnyeddé teszi a futásunkat, azon túl viszont koncentráljuk a technikára!
4. A futás természetes. Nos, ezzel az erővel szinte minden sportra azt mondhatnánk, hogy természetes, vagyis napi 10-15 kilométert futni vagy ugyanennyit gyalogolni semmivel sem természetellenesebb, mint a lábunkat a nyakunkba rakni, vagy kézenállásban felvenni a lútuszülést. Az ember fizikai lehetőségeit nem feltétlenül határozzák meg vagy korlátozzák a testi szükségletei és az életmódja, hiszen például Stephen Hawking remekül elvan úgy, hogy csak egy egeret tud mozgatni az egyik kezével. A sport, és a jóga is a számomra sokkal inkább arról szól, hogy kibontakoztassuk az emberi születésünkben rejlő potenciált, fizikai síkon, mentális síkon, vagy spirituális síkon, kinek melyik a preferenciája. Azt azonban bizton állíthatom, hogy a mozgásszegény életmód az emberi születés elvesztegetésének egyik leghatékonyabb módja.
5. Fuss a talpad közepén! A futók közötti legnagyobb vitatéma a helyes földre érkezést illeti. A sarokra érkezést a legtöbben előnytelennek tartják, a lábujjhegyre, illetve talppárnára érkezést viszont nehezen kivitelezhetőnek. Ezért azt mondják, hogy a talp közepére kell érkezni, ami igazából le3gfeljebb a lúdtalpasoknak tudna sikerülni, de nekik sem tenne jót. A lábboltozatnak pontosan az a funkciója, hogy még a földet éréskor is megemelve tartjuk, így számomra a talppárnára érkezés és a lágy továbbgördülés a talp teljes felületére tűnik a legmegfelelőbbnek, bármennyire is nehéz egyeseknek elsajátítaniuk ezt a technikát.
6. Izomerő és futás. Az izomerőnek a helyes technikával és a teljesítmény figyelembevételével (sebesség, táv) végzett futás esetében van jelentősége. Ha a test funkcionalitását teljes mértékben ki akarjuk használni, akkor szerintem az edzésnek hat irányban kell haladnia: hajlékonyság, erő, állóképesség, kardió, sebesség és koordináció. Ehhez meglehetősen komplex cross-traininget kell összeállítani, aminek a futás is a része lehet. Általában, ha valaki csak egyféle testmozgást végez, akkor szinte elkerülhetetlen az egyoldalú terhelés vagy egyenetlen izomfejlettség. Erre a féloldalas sportok (pl. tenisz, vívás) a legjobb példák.
7. Mennyiség. Ezen is sok a vita, de egy dolgot nem szabad elfelejtenünk: ha túledzzük magunkat, akkor romlik a hatékonyság, a szervezet regenerációs ideje növekszik, és gyakoribbá válnak a sérülések. Márpedig minden sérülés nyomot hagy, még ha kicsit is. Nem érdemes fölöslegesen halmozni őket, főleg, ha nem versenyzők vagyunk, és nincs tét. Vagyis az egészségünk a tét, szóval fussunk annyit, amennyi jólesik, és ne annyit, amennyit bebeszéltünk magunkank, hogy kell, mert ha az nincs meg, akkor lekiismeretfurdalásunk van, amikor a következő almába harapunk. Én heti 1-2 szigetkört futok, a görkori és a többi erdzés no meg a jóga mellett. Nekem ez elég, és ennyi fér be. Félmaratonra nem készülök. :-)
8. Cross-training. Minden mozgás más. Én személy szerint a sokoldalú terhelés híve vagyok, még a jógában is. Ha valaki mindig csak egy sorozatot gyakorol, akkor abból elkerülhetetlenül kimarad valami. Ha elég nyitottak vagyunk a sokoldalú terhelésre, akkor érdemes kipróbálni mindent, akár csak az élmény szintjén is. A jóga végülis az élmények sorozata, amelyek végül elvezetik az elmét a hullámzás nélküli állapotba. Az, hogy ehhez kinek milyen hullámokat kell meglovagolnia, teljesen egyéni és megismételhetetlen történet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése