Aláírom, hogy a jóga agy roppant komplex csomag, és nem csak testedzési módszert, de értékrendet, életmódot, életszemléletet is kínál, még ha liberálisan is akarunk fogalmazni. Nem is fogalmazhatunk máshogy, hiszen olyan sokféle jógairányzat van divatban, és olyan sokféle megközelítésból dolgoznak, hogy igazán nem lenne sportszerű az "egyedül üdvözítő út" kijelölésére vállalkozni a jógán belül.
Azt is aláírom, hogy a mai jógaoktatásban domináns mértékben az ászana-oktatáson van a hangsúly. Vagyis ha tíz különböző féle jógaórára elmész, akkor jó, ha egy helyen hallasz filozófiát, végzel légzőgyakorlatokat, énekelsz mantrákat vagy végzel meditációt. A cikk szerzője azon hőbörög, hogy Patandzsali a 196 szútrából összesen kettőben beszél az ászanáról, és minden jógaoktató azt az 1/98-ad részt nyomatja csak. Nos, én nem gondolom, hogy túl kéne parázni ezt a dolgot. Abban egyetértünk, hogy az ászana a jóga nyolc ága közül a legalapvetőbb, és a kezdő lépés a legtöbb ember számára.
Azt is tudjuk, tapasztaljuk, hogy az ászana gyakorlása milyen jó hatással van a testünkre, és mennyire különböző fizikumú emberek tudnak profitálni belőle. Az már az oktató kompetenciáját dícséri, ha az önmagával szemben túl elnéző vagy túl bátortalan gyakorlókat rá tudja venni, hogy feszegessék egy kicsit a határaikat, persze az ésszerűséget és a biztonságot is figyelembe véve, illetve a túl lelkes vagy éppen egótrippen lévő gyakorlókat egy kicsit vissza tudja fogni, és a jóga magasabb céljai felé irányzékolni. Szerintem az ászana semmiképpen nem akadály a magasabb tudatosság elérésében, sőt egy remek eszköz is lehet azok számára, akik mér megértek rá.
Egyetértek azzal, hogy az ászana-gyakorlás ne legyen feltétlenül akrobata-mutatvány, bár én továbbra is szeretem a nehéz pózokat, még ha nem is vagyok talán olyan ászana-faló, mint egy-két éve voltam. Sokkal többet dolgozom az alapokon, a légzésen, a bandhákon, és szerintem ez természetesen be is következik, ha valaki őszintén és alázatosan gyakorol.
Korábban én is próbáltam jobban marketingolni a filozófiát, a pránájámát, a meditációt, de mivel még az ingyenes órákra kis 2-3 ember jött, be kellett látnom, hogy erre nincs akkora igény, mint az ászanázásra. Ha egy dolgozó ember napi másfél-két órát ki tud szakítani a menetrendjéből, akkor inkább ászanázik és lélegzik, és közben kiizzadja a stresszt, mint a "köldökét nézi", ahogy apám fogalmazott a jógi-léttel kapcsolatban hajdanán. Ugyanakkor nem szabad elhanyagolni a jóga magasabb ágait, főleg az oktatóknak, de én azt találtam, hogy ha a workshopokon, elvonulásokon, jógatáborokban vesszük elő a témát, akkor inkább vevők rá az emberek, mert nem kerül nekik plusz pénzbe, és ráérnek. A jógaoktatói tanfolyamokon is természetesen sokat foglalkozunk ezekkel a dolgokkal, bár azt nem felejtjük el, hogy az oktatónak elsősorban az ászana-oktatásból kell majd "megélnie" a jövőben is, ezért a gyakorlásra és az igazításokra is nagy hangsúlyt fektetünk.
A filozófiáról meg annyit, hogy a Krisna-tudatban töltött húsz évem alatt másról sem beszéltem az embereknek, és azért most is időnként előjön a téma a blogbejegyzéseim között. Ezt is egy olyan csatornának találtam, ami felgyorsult világban "erőszakmentes" lehetőséget ad a gondolataim terjesztésére, hiszen csak egy klikk a számítógépen vagy az okostelefonon, és máris olvasható a napi Hotashtanga-dózis, annak számára, aki érdekli. Ingyen, bárhol, bármikor. Az órákon pedig izzadunk, lélegzünk, és dolgozunk a pózokkal, mert sohasem szabad feladni az álmainkat! És nem mindenkinek az az álma, hogy feloldódjon az univerzális szeretetben, vagy megszüntesse az elme hullámzásait, van, aki valóban azért jön jógázni, mert lapos hasat akar, nem kér a fájó derékból és fiatalabbnak akar kinézni, mint amennyi a személyijében van.
Én nem szeretem azt mondani ezeknek az embereknek, hogy a jóga nem erről szól, mert erről is szól, és sokan vannak, akiknek csak erről szól. Ha idealisták vagyunk, akkor is marketingolni kell az eszméinket, és el kell őket adni. Mert ha nem tudjuk meggyőzni az embereket arról, hogy szükségük van rá, ha egy jobb világban akarnak élni, akkor csak irritációnak veszik a túl sok "jógás dumát" és olyan oktatót fognak keresni, aki az ő nyelvükön beszél.
A jógi mindenkit el tud fogadni olyannak, amilyen, és mindenkinek azt tudja adni, amit az képes elfogadni. Ugyanakkor mindenkiben látja a lényeget, az örökkévaló szellemi lelket, és tiszteli az önvalóját, a szabad akaratával együtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése