Ez nyilván nem olyan könnyű feladat. Egyrészt nagyon parányiak vagyunk, és óhatatlanul is az emberek vagy más teremtmények szűk köre sokkal kedvesebb, fontosabb lesz a számunkra, mint az összes többi. Ezzel nincs is baj, mert az ember azt tudja szeretni, akit megismer, és azt, aki viszontszereti. Ideális esetben az önzetlen szeretet persze nem vár semmiféle viszonzást, de azért azt, hogy valaki ennyire fontossá váljon a számunkra, valamivel ki kell, hogy rédemelje.
Az első lépés az önzetlen szeretet felé a hála. Amikor kapunk valakitől valamit, vagy esetleg kizsaroljuk, kikényszerítjük belőle, és nem fejezzük ki a hálánkat azért, amit kaptunk, az a legönzőbb dolog, amit tehetünk. És gyakran megtörténik az, hogy elveszítjük, vagy éppen elvesztegetjük azokat a dolgokat, kapcsolatokat, amiket nem becsülünk meg. Az ember sokszor csak azután döbben rá, hogy mennyire fontos volt neki valami, vagy valaki, amiután elveszítette.
A másik problémánk az, hogy birtokolni akarunk. A birtoklás, uralás, kontrollálás egyenértékű fogalmak a tudatunkban az élvezettel vagy az örömmel. Amikor birtokolni és irányítanim akarunk valakit, akkor önzővé válunk, mert az ő vágyait alárendeljük a sajátunkénak. Az anyagi világban persze minden kapcsolatban jelen van ez a kettősség, amit nagyon nehéz feloldani, talán csak úgy lehet, ha mindkét fél annyira fontosnak tartja a másikat, hogy sértődés nélkül elnézi neki, ha az néha önző módon viselkedik.
Az önzetlen szeretetet lehet gyakorolni, és kell is, és ahogy sok bölcs (pl. Gandi, Teréz anya) is tanította, a szolgálat gyakorlásán kertesztül lehet kifejleszteni. A szolgálat mindig azt jelenti, hogy a saját vágyainkat önként alárendeljük a szeretett személy vágyainak, annak érdekében, hogy boldognak lássuk. Ha valakinek ajándékot veszünk, vagy főzünk valamit, akkor természetesen olyan dolgot akarunk adni neki, aminek örülni fog.
A megbocsájtás gyakorlása is egy fontos elv, ami elvezethet az önzetlen szeretethez. Ez a gondolat Krisztus tanításaiban is megjelenik, hiszen egy szent annyira nagylelkű, hogy még az ellene vétkezőknek vagy őt bántalmazóknak is megbocsájt, és szeretetet tud érezni irántuk. Vagy inkább nevezzük részvétnek, mert ha valakivel nam tudsz egy kölcsönösen szeretetteljes és bizalommal teli kapcsolatot kialakítani, akkor legfeljebb semleges szeretetet tudsz érezni iránta, és békén hagyjátok egymást, hiszen pozitív irányba valószínűleg úgysem tudnád befolyásolni.
Aki képes gyakorolni az önzetlen szeretetet, az könnyebben meg tud bízni másokban, és mások is könnyebben meg fognak bízni benne. A bizalmat sok esetben nehéz felépíteni, de könnyű lerombolni, és csak a kivételesen tiszta szívű személyek képesek újra megbízni benned, ha egyszer már csalódást okoztál nekik. Talán nem is a csalódás a megfelelő szó, hanem az, hogy visszaéltél a bizalmukkal.
Mert az értékes dolgokat csak értékes személyekre tudjuk bízni. A legbelsőbb titkainkat nem osztjuk meg mindenkivel. Csak azzal, aki el tud fogadni bennünket olyannak, amilenek vagyunk, így is tud szeretni, nem fog kicsúfolni vagy kinevetni, és ki tudja hozni belőlünk a legjobbat. És ez utóbbi nagyon fontos, mert ha nem változol egy kapcsolatban, akkor az azt jelenti, hogy semmit sem tudtál elengedni az önzésedből. Ha elvárod a másiktól, hogy tolerálja az összes rossz szokásodat és értéktelen tulajdonságodat, az is egyoldalú és önző dolog, még akkor is, ha te is hajlandó vagy ugyanezt tolerálni a miskban, ami persze ritka. Mert olyankor pedig megalkuvó lesz a kapcsolat, és egyikőtök sem tud előbbre lépni a másik segítsaégével.
Ha hajlandóak vagyunk változni a jobb irányba, akár a szüleink, akár a szerelmünk, akár a gyerekeink, akár a gurunk, akár Isten hatására, akkor előbbre tudunk lépni az önzetlen szeretet kifejlesztésében, és lassan megtanulunk mindenkit szeretni, akkor is, ha "megrédemli", akkor is, ha nem, de a szeretetünk attól még nem lesz egy homogén massza, mert mindenkihez a saját személyiségének megfelelően fogunk viszonyulni.
És az őszinte emberek azokat a kapcsolatokat értékelik a legjobban, amelyekben valóban őszinték lehetnek, bár megérzik azt is, ha valaki erre nem vevő, de a számukra az a kapcsolat óhatatlanul felszínes és mesterkélt fog maradni. Éppen ezért nagyon fontos gyakorolni az őszinteséget, elsődlegesen önmagunkkal szemben, és köszönetet mondani azoknak az embereknek, akik ehhez segítséget nyújtanak nekünk, akkor is, ha az ellenségünknek tekintjük őket, vgay éppen a jóakarónknak. És hogy miért fontos az őszinteség, arról majd a holnapi blogban értekezem részletesebben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése