Vannak, akik belém kötnek, hogy egy békés jógi miért lázad. Meg kell érteni azonban, hogy a jógik világéletükben, még ötezer évvel ezelőtt is, amikor összecsomósodott rasta-hajjal és arasznyi körmökkel, egy szál ágyékkötőben, vagy anélkül üldögéltek a Himalája barlangjaiban és meditáltak, mindig is társadalmon kívüli emberek voltak, akik nem hagyták, hogy az értékrendjüket a média, a politika és a fogyasztói társadalom manipulálja.
Egy jógi tudja, hogy mi a boldogság valódi forrása, és megkeresi azt. Nem dől be a hazug propagandának, hogy ha megveszed még ezt, azt és amazt, és minél többi hitelt veszel fel, minél több mérgező dolgot zabálsz és minél több agynélküli tévéműsorral és sorozattal tömöd a fejedet, annál boldogabb leszel. A jógi lázad az ellen, hogy a fogyasztói társadalomba beleszületett gyanútlan embereket manipulálják, eladnak nekik egy boldogságképet, ami nem csak, hogy őket, a jóléti társadalom tagjait nem teszi boldoggá, hanem tönkreteszi a földünket, a környezetünket, az emberiség java részét, akiknek rendes étel és ivóvíz sem jut, tisztességes ruháról és lakóhelyről nem is beszélve, az oktatást, kreatív munkát, társadalmi boldogulást és kulturált kikapcsolódást pedig már ne is emlegessük.
Nem is csoda, hogy minél nagyobb anyagi jólétben él valaki, és főleg, minél kevesebb erőfeszítésébe kerül mindezt előteremteni (vagy inkább ellopni másoktól), annál könnyebben áldozatává válik a függőségeknek: drog, alkohol, szerencsejáték, bűnözés, prostitúció. És nem veszi észre, hogy miközben az érzékszervei elmerülnek a kicsapongásban, a jelleme fokozatosan az állati szintre süllyed, és az akaratereje, a kitartása, az önbecsülése és a tisztelete más élőlények felé rohamszerűen kúszik az abszolút nulla felé.
Sokszor szoktam azt mondani, és nem tiszteletlenségből, hanem inkább sajnálatból, hogy az ember a legkártékonyabb állat. A természet úgy rendelte, hogy az állatok ösztönlények, és genetikailag beléjük van programozva az, hogy mit egyenek, hol éljenek, mikor szaporodjanak stb. Nem kell túl sokat foglalkozniuk az elméjükkel. Az embernek ehhez képest sokkal komolyabb értelmi képességek és szabadság, ezzel együtt pedig sokkal nagyobb felelősség is adatott.
Egy ember pokollá tudja tenni a saját és a környezete életét, félelembe és iszonyatba tudja dönteni a világot, ha nem használja megfelelően a rábízott képességeket. Sok példát láttunk már erre a múltban. Ugyanakkor egy paradicsomi hellyé is tudja változtatni a világot, ha van elég hite önmagában és az ideáljaiban, és fáradhatatlanul törekszik arra, hogy valós értékeket közvetítsen mások felé. Az ilyen forradalmárkodás persze nem olyan népszerű dolog, mert néha még a nagy békeharcosok is, például Gandhi, erőszak áldozatává válhatnak.
Azt szokták mondani, hogy a tétlen elme a Sátán műhelye. Éppen ezért a forradalmat önmagunkon belül kell kezdeni, és addig kell edzeni és képezni az elménket, amíg legyőzhetetlen, megállíthatatlan fegyver nem lesz belőle, amely a szeretetével, a jóságával és a tisztaságával képes megmenteni mások életét és felnyitni a szemüket a valóságra, megmutatni nekik az utat, amely a szabadsághoz vezet, és segíteni nekik abban, hogy letépjék a láncaikat és lerázzák magukról a fogyasztói kultúra által beléjük táplált hazug értékrendet.
Gandhi idézetével bocsátanám útjára a mai blogbejegyzést, mindenkinek kellemes és sikeres lázadást kívánva: "Az igazság lecsillapítja az igazságtalanságot, a szeretet lecsillapítja a dühöt, a megpróbáltatás lecsillapítja az erőszakot. Ez az örökkévaló szabály mindenkinek szól, nem csak a szenteknek. Használd az igazságot az üllődnek, az erőszakmentességet a kalapácsodnak, és utasíts el mindent, ami nem állja ki az igazság üllőjének, és az erőszakmentesség kalapácsának próbáját."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése