A Jó, a Rossz és a Sors

Gregor Maehle a tegnapi, Jóga-szútra 1.8.-hoz fűzött magyarázatában kijelentette, hogy a Sors, mint valóságos tényező nem létezik, a fogalmat csupán a képzelődés, vagyis a helytelen tudásszerzés egyik formájának kategóriájába sorolta. Ezzel azért meglehetősen erőteljesen eltért a Bhagavad-gítában található tanításoktól, ahol Krisna kijelenti, hogy a karma szövevényét , vagyis a tettek és következmények bonyolult összefüggéseit még egy bölcs is nehezen tudja kibogozni. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nincs összefüggés a tetteink, és az életünkben később bekövetkező események között. 


Valójában a Bhagavad-gítában felsorolt jógafolyamatok mindegyike arra irányul, hogy gyakorlásuk által a lélek kiszabaduljon az ismétlődő születés és halál karmikus körforgásából, vagyis a karmája fölé kerekedjen. Ehhez a karma-jóga a tettek is visszahatásaik megismerése és a tettek eredményéről való lemondás, a gjána-jóga a világ felépítésének és működésének analitikus tanulmányozása, a dhjána-jóga az elme működésének tudatos uralása, a bhakti-jóga pedig az Isteni kegyelem kivívása és befogadása által viszi közelebb a gyakorlót.


Mindez arra utal, hogy sors, vagyis karma igenis van. A tetteinknek és a döntéseinknek meghatározott következményei vannak, akkor is, ah felismerjük ezt, akkor is, ha nem, akkor is ha hiszünk benne, és akkor is, ha nem. Azt szokták mondani, hogy a véletlen fel nem ismert szükségszerűség. Vagyis ha nem is terjed odáig a tudatosságunk, hogy pontosan megértsük vagy visszaemlékezzünk azokra a tettekre, amelyek következtében ez vagy az az életesemény bekövetkezik az életünkben, azt talán könnyebb megtenni, hogy elméletben elfogadjuk azt, hogy nekünk jár az, amit kapunk, megérdemeljük, és nem véletlenül vagy igazságtalanul történik velünk valami, akár kedvező, akár negatív eseményként ítéljük meg. És ha ebben az elfogadó hangulatban viszonyulunk a sorsunkhoz, akkor arra is több esélyünk van, hogy alázatosan megtanuljuk azt a leckét, mait egyik vagy másik eset tanítani hivatott nekünk. 


A spirituális fejlődés és a felszabadulás szempontjából valóban elmondhatjuk, hogy a karmikus tettek megkötnek, és ezért kedvezőtlenek. A "jó" és a "rossz" fogalma valóban a legtövbb esetben relatív, és az egyén szamszkáráinak (karmikus benyomásainak) a következtében ítél meg egy-egy helyzetet kellemesnek vagy kellemetlennnek. Tehát ezek a fogalmak relatívak, és az egyén tudati fejlettségének függvényében ítéli meg az egyes helyzetek kedveőségét vagy kedvezőtlenségét. Megtörténhet, hogy ugyanaz a személy egy dolgot egy ideig kedvezőnek, később pedig kedvezőtlennek tart. 


Szóval érdemes megismerni a karma törvényszerűségeit, és minél elkülönültebben viszonyulni hozzá. Krisna is azt mondja, hogy a bölcs nem ujjong az örömteli események idején, de a szenvedésben sem merül el, ha éppen azt hozza a sorsa. A szenvedés és élvezet átmeneti változása valóban nem képes elégedettsáéget okozni az örök léleknek. De mindaddig, amíg a tudatunk el nem érte a kaivalja állapotát, valamit kezdenünk kell a karmával.