Újabb részlet Gregor Maehle Astanga-könyvéből:
"Garbhapindászana
Magzat-a-méhben póz
Dristi: orrhegy
Előfeltétel: az összes eddigi póz, különösen a marícsjászana D.
Szapta: Belégzésre ugorjunk előre és egyenesítsük ki a lábunkat dandászanába.
Astau: Kilégzésre hajtogassuk be magunkat garbhapindászanába. A fejlett gyakorlók megtehetik mindezt egy kilégzés alatt, mások pedig lépésekre bonthatják. A padmászanát és annak változatait a nyugati körökben arról tartják híresnek, hogy térdproblémákat okozhat. Ha beszűkültek a csípőízületeink, mert egész életünkben széken ültünk, nem várhatjuk el, hogy egy hét gyakorlás után menjen a póz. Korábban említettük, hogy az indiaiak tradicionálisan az Anyaföldön ültek, ami által a csípőízület megnyílik a padmászanához.
A megoldás az, hogy először meg kell nyitni a csípőt (ha szükséges, akkor több évnyi munkával), és utána próbálkozni ezzel a pózzal. Ha a marícsjászana D nem megy könnyedén, akkor ne próbálkozzunk a garbhapindászanával!
1. fázis:
Dandászanából kiindulva, helyezzük a jobb lábunkat féllótuszba, pontosan követve az ardha-baddha-padma-pascsimóttánászanával kapcsolatban elhangzott instrukciókat. Röviden:
- Spicceltessük a jobb lábfejünket, és fordítsuk fölfelé.
- Vigyük ki a jobb térdünket messze oldalra.
- Teljesen zárjuk le a térdízületet azáltal, hogy a jobb sarkunkat a jobb lágyékhoz húzzuk.
- Innen húzzuk a jobb sarkunkat a köldök irányába.
Miközben a sarkunkat a köldökünkhöz nyomva tartjuk, helyezzük a jobb lábfejünket a bal lágyékhoz.
Megjegyzés: Ha a jobb lábunk a bal combon van, és nem a lágyékhajlatban, és a jobb sarok elveszíti a kapcsolatát a köldökkel, akkor ne haladjunk tovább a pózban. Ebben az esetben nincs meg a póz végrehajtásához szükséges hajlékonyság.
2. fázis: Csak akkor haladjunk tovább a pózzal, ha a jobb láb szorosan benn van a bal csípőhajlatban. A legtöbb baleset akkor történik a lótuszban, amikor a második lábat (jelen esetben a bal lábat) belekényszerítjük a pózba. A legveszélyesebb módszer az, amikor csak 90 fokban hajlítjuk be a bal lábunkat, és áthúzzuk a jobb felett, hogy behelyezzük a pózba. Még a hajlékonyabb tanítványok térde is megsérülhet, ha ezt a módszert alkalmazzák.
A térdek védelme érdekében a lótusz és féllótusz-pózokban, először teljesen hajtsuk össze a térdízületet, egymáshoz szorítva a combcsontot és a lábszárcsontot. Ezek után egy egységként mozgassuk a kettőt. Ez a mozgás kizárja a térd befelé csavarását, ami a meniszkusz sérüléseiért felelős.
A második láb térdének védelme érdekében, képzeljük el a padmászanát úgy, mint két féllótuszt egyesítve. Ez azt jelenti, hogy ugyanazokat a lépéseket követjük a féllótusz számára a második lábbal kapcsolatban, mint az elsőnél, teljesen figyelmen kívül hagyva azt, hogy a jobb láb már féllótuszban van. Próbáljuk ki a következő lépéseket:
- Spicceltessük és fordítsuk felfelé a bal lábunkat.
- Húzzuk be a bal sarkunkat a bal csípőhajlathoz, teljesen lezárva a térdet.
- Sérülések esetén először helyezzük a bal lábunkat a jobb boka alá. Csak akkor haladjunk tovább, ha ez a póz kényelmes. A térdet továbbra is lezárva tartva, húzzuk ki a bal térdünket oldalra, amilyen messze csak tudjuk, az ülőcsontok megmozdítása nélkül. Finoman emeljük fel a bal lábunkat a jobb boka fölé a köldök irányába.
- Innen vigyük a lábunkat a jobb csípőhajlathoz.
Ha ilyen módon hajtjuk végre a mozdulatot, akkor térdízület végig teljesen lezárva marad, ami azt jelenti, hogy a bal oldalon is egy egységként mozog a combcsont és a sípcsont. Ha közben bármely ponton fájdalmat tapasztalunk a térdünkben, akkor mozgassuk vissza a lábunkat addig, amíg elmúlik a fájdalom, és haladjunk lassabban, figyelmet fordítva a részletekre. Addig gyakoroljuk a többi pózt, amíg meg nem szerezzük a szükséges hajlékonyságot."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése