Letántorogtam a recepcióhoz, itt már ment a reggeliztetés. Magamhoz vettem egy nagy tál gyümölcsöt, gondoltam ez még lemegy jógaóra előtt. Tízre mentünk jógára a Yoga Elements stúdióba, nagy várakozással telve. Ezt a stúdiót már meglátogattam novemberben, amikor először jártam Bangkokban, és kellemes élményekkel távoztam az óráról, amit egy Thai csaj Eiee tartott.
Szóval megjöttünk a stúdióba négyen, és közölték velünk, hogy a tíz órai class-t egy vendégtanár, valami Marc Woolford tanítja. Sebaj mondom, csak jó lesz. Az első fél óra előadással telt, Liza már forgatta a szemét, hogy mikor lesz itt valami jógázás is. Ausztrál hippifazon volt a tanár egyébként, Scaravelli-inspired jógát tartott. Hát mindent összegezve engem annyira azért nem inspirált ez az óra, de asszem a többieket sem. Voltunk vagy ötvenen, a következő fél órát tadászanában töltöttük, és közben magyarázott, lökte a szokásos ezós jógi szöveget.
Auztán kívánságlistát írt Marc, hogy ki milyen ászanát szeretne gyakorolni. Persze a tízből, amit összeírt, kb ötre került csak sor, annyi szöveget lökött hozzá. Név szerint: lefelé néző kutya, kapótászana (ezt én kértem, de csak olyan félig-meddig csináltuk meg) és híd volt. A negyediket el is felejtettem :-) Volt valami parasztvakító trükk a "fluid strength"-ről. Megfeszítette a karját, és megkért egy markos csávót hogy hajlítsa be a könyökét. Sikerült. Utána átszellemült fejjel odaállt, és csak lazán tartotta, majd megkérte, hogy most hajlítsa be. Nem sikerült. Na bumm.
Szóval a híd után le is faroltunk, de akkor már csak savászanába fektette az embereket. Holnap szerencsére nem ő tartja az órát, ha jövünk egyáltalán. Délben vissza a szállásra, ez a Skyline (magasvasút) egészen gizda :-). Beültünk egy indiai átterembe ebédelni, de iszonyú drága volt. Sajnos Bangkok megdrágult, hacsak nem az utcán étkezik az ember, ahol a Thaiok is szoktak. Ebéd után városnézés volt a terv, de kiderült, hogy szinte minden bezár fél négykor. Így végül hajókázni mentünk el a Chaopraya folyón. A víz eléggé viharos volt, nagy hullámokkal, de azért jót hajókáztunk. Megnéztük a felhőkarcolókat meg a Wat Arun templomot a folyó partján, és megálltunk egy víziárusnál, aki banánt, mangót meg egyéb csemegéket árult egy kis csónakból, természetesen turista-felárért. Aruna egyébként egy hindu eredetű istenség, a hajnal és a víz istene is a hindu mitológiában. jó lett volna bemenni a templomba, de nem kötöttünk ki ott, pedig erősen Angkor Watra emlékeztető kinézete volt.
Hat körül értük vissza a hotelbe, és mivel meglehetős mozgáshiányunk volt a reggeli jógaóra után, úgy döntöttünk, hogy felderítjük a szemben lévő Ambassador Hotel wellness-részlegét Timivel. 300 bahtért be is engedtek, egy viszonylag leszakadt gymbe pár géppel. Volt egy aerobik-terem, ahol egy tanár bácsi nyomta egy kuncsafttal a steppet, meg egy squashterem, ahová két jól megtermett újgazdag Thai vette be magát egy kicsit suhogtatni az ütőt. Mi lenyomtuk a penzumot a gépeken, aztán irány az úszómedence, ami kellemesen meleg volt az esti városi fények alatt. Utána még egy kis szauna, és meg is volt a wellness mára, holnap is lehet, hogy ide jövünk jóga helyett, vagyis itt fogunk jógázni az Elements helyett.
Este még egy sor internet, aztán aludni próbáltam, de amikor itt éjfél van, otthon még csak este 6, úgyhogy nehéz elaludni, még át kell állni. Holnap újabb kalandok várnak ránk, utolsó napunk Bangkokban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése