Wat Pho

Szombat reggel hétkor gyümölcsreggeli a hostelben, majd irány a turistalátványosságok! Gondoltuk most hátrahagyjuk a jógát a nap második felébe, és egyből megyünk várost nézni, nehogy megint lemaradjunk valamiről. A taxis persze elkezdett kamuzni, hogy szombaton csak tízkor nyit a királyi palota, menjünk előbb a Gem Marketbe drágakövet venni. Rutinos turistaként persze lepattintottuk, és fogtunk egy másik taxit, aki emberi áron hajlandó volt elvinni a királyi palotába és a mellette lévő Wat Pho templomba.


Amikor kiszálltunk, úgy döntöttünk, hogy a Wat Pho templom lesz az első célpont. Ez a templom arról híres, hogy van benne egy 49 méter hosszú és 15 méter magas fekvő Buddha, aki tetőtől talpig be van aranyozva, és a talpán gyöngyházberakások vannak. A templomkomplexumban nagyon sok szép, színes cserepekkel kidekorált sztúpa van, illetve több száz aranyozott Buddha-szobor a falak mentén. A fő templom kupoláján most cserélték a feketére festett cserepeket, és rá lehetett írni a nevünket egy-egy cserépre, a kívánságainkkal együtt. A komplexumban egy fiatal buddhista papa avatási ceremóniájának is szemtanúi lehettünk, illetve láttuk a Thai masszázs-helyiségeket. Azt tartják ugyanis, hogy a Thai masszázs tudománya a Wat Pho templom szerzeteseitől ered, és a mai napig is tanítják, bár szerintem jelenleg Thaiföldön nagyon nehéz férfi Thai masszőrt találni.


Utána megkerültük a királyi palotát és megtaláltuk a bejáratot. Nagy sor állt a bejárat mellett, de mint megtudtam, csak ruhatárra vártak, ugyanis fedetlen vállal és rövidnaciban nem lehet bemenni a templomba. A lányoknál volt kendő, hogy eltakarják a vállukat, ám a bejáratnál kiderült, hogy ez sem elegendő, visszaküldték őket, hogy magukra húzzanak egy-egy túlméretezett férfiinget. A királyi palota is remekbe szabott látványosság, van benne egy óriási arany sztúpa, az Angkor Wat templom makettje kicsiben, és egy csomó szép színes kupola. A fő templomban díszeleg Thaiföld leghíresebb Buddhája, a Smaragd Buddha, akinek gyógyító és csodatévő erőt tulajdonítanak. Egyébként nem konkrétan smaragd, hanem nefrit, de azért szép zöld, és arany ruhába van felöltöztetve. Három arany ruhája van, egy a hideg évszakra, egy az esősre, és egy a melegre. És a király saját maga szokta átöltöztetni a Buddha-szobrot szezononként.


A királyi palota többi részébe nem lehetett sajna bemenni, csak egy-két díszegyenruhás őrt tudtunk lefotózni. Volt még egy érme-kiállítás, illetve a Buddha ruhái és a neki ajándékozott ékszerfák is ott voltak. Eddigre már éppen hogy kellőképpen elpilledtünk a sok városnézéstől, egyébként is én többet aludtam ülve, amióta elindultunk otthonról, mint fekve. betértünk egy újabb indiai étterembe, majd egy kis pihenő után este hatra átmentünk az Ambassador Hotel gymjébe jógázni. Sajnos az aerobik-terem, bár szabad volt ugyan, de annyira be volt hűtve, hogy izzadni nem igazán sikerült jógázás közben, sebaj, majd Samuin bepótoljuk. De azárt jólesett már végre gyakorolni a repülőút és a bangkoki kalandok után.


Én egy kicsit hamarabb kész lettem a gyakorlással, mint a többiek, így kimentem az edzőterembe és gyúrtam még egy pár kört. A többiek az úszómedencére voltak nagyon rékészülve, de az nyolckor bezárt, úgyhogy sajna nem sikerült kiélvezniük a hűs vizeket. Egyébként meg majdnem egész nap szakadt az eső, eléggé monszunosra sikeredett a mai időjárás. Végül a szaunában azért csak sikerült megizzadni egy kicsit, bár utána Attilával még rátoltunk egy gőzfürdőt is. Kiderült, hogy a lányoknak külön szaunájuk van, bár mi ezt tegnap nem tudtuk, és egy törülközőbe csavart Thai pasi társaságában szaunáztunk Timivel a férfi-részlegben. Wellness után bazár, kis netezés és irány az ágy, mert holnap korán indulunk Samuira. Végre kezdődik az igazi nyaralás!