My Yoga Body

Ez a neve annak a stúdiónak, amit most szombaton meglátogattunk Dublinban. A külvárosban, a tengerparton fekszik, és egy Suzanne nevű, negyvenes éveiben járó apró hölgy vezeti. Két órára fizettünk be (azt mondani sem kell, hogy az itteni árak az otthoniaknál 2-3-szor drágábbak, de ez egész Nyugat-európára igaz). Az első egy Hot Vinyasa volt, közvetlenül utána pedig egy Hot Ashtanga jött. A Hot-ról azért némileg más fogalmaik vannak az íreknek, mint nekünk. Szerintem 28-30 fok lehetett a teremben, és hangtalan infrapanelek biztosították a hőt. 

Ezeknek az a tulajdonsága, hogy a terem levegőjét nem hevítik fel annyira, de az ember testén belül a nagy folyadéktartalmú szöveteket igen. És ez gondolom az agyra is vonatkozik, mert a két jógaóra után mindkettőnknek némi tompa fejfájása lett, és a nap hátralévő részében nagyjából olyanok voltunk, mint akit agyonvertek. Pedig az órák nem voltak túl nehezek, és nem is izzadtunk meg annyira, mint itthon szoktam a jó párás, 36 fokos teremben.

A Vinayasa órán kb 15-en voltunk, tipikus ír fejek. Napüdvözletekkel kezdtünk, majd az astanga álló sorozatát lazán követve kitartottunk néhány álló pózt, illetve különböző vátozatokat, kb tíz légzésig mindegyiket. Utána az ülő pózokból szemezgetett Suzanne, az egyes és kettes sorozatból. Egyébként nem nagyon izzadt meg senki, a terem sem úgy volt berendezve, hogy a patakokban folyó izzadtságot kezeni tudja, ugyanis laminált padló volt, ami nem túlzottan bírja a nedvességet. Mindenesetre a terem és az egész stúdió is ízlésesen és egyszerűen volt berendezve, és jóféle Chillout zenéket kevert Suzanne a gyakorlás közben.  A végén híd volt, és utána savászana, amibe kellemesen belebódultam.

A második óra közvetlenül utána kezdődött, ez már Hot Ashtanga volt. Nem is tudtam, hogy az Atmán kívül is dívik ez valahol másutt a világban! Mindenesetre ezt inkább egy kezdő astanga órának nevezném, mérsékelten fűtött teremben. Nekem ugyanis végig az az érzetem volt, hogy éppen hogy nincs hideg, de a perzselő hőségnek azért nyomát se véltem felfedezni.   

Három-három napüdvözletet lenyomtunk Mysore style-ban, utána Suzanne végigvezetett a sorozaton a szuptakúrmászanáig. nekem fájt a jobb bokám még a thaiföldi sérülések miatt,  úgyhogy a féllótuszoknál módosítottam egy kicsit. A szupta után rátértünk a befejezőkre, dropbackeltünk is, és megcsinátunk 4-5 pózt a befejező sorozatból. Végülis a két óra együtt kábé kitett egy rendes 1. sorozat gyakorlást. Az óra után fotózkodás, búcsúzkodás, megint egy élménnyel gazdagabbak vagyunk. 

Értékelés: a maga nemében jó órák voltak, jó volt a tanár, bár nem mutatott olyan sok ászanát, és nem is igazított annyit, mint amennyit mi szoktunk. Inkább kezdő közönségre volt kihegyezve az oktatás, de persze ennek is van létjogosultsága. z itteni órákhoz viszonyítva az atmás oktatók valóban fanatikusabbak, többet követelnek a gyakorlóktól, de én továbbra sem bánom, hogy ez a megközelítésünk, mert így mindenki nagyobb eséllyel tudja kihozni a maximumot önmagából az órák alatt. Köszönjük, Suzanne!