A nyolc testrész

Ma reggel háromnegyed hét felé elindultam, hogy fussak egy kört a tengerparti homokban a Vibram Five Fingersemben, fél nyolcra jól leizzadva vissza is értem a jógaórára. Craig ma is remekül tolta az órát, megbeszéltük vele, hogy egyszer majd vezetett órát is tart, amiben némileg különbözik a sorozat az astanga egyestől. A praszárita C-ben minden nap le akarja tenni a kezemet a földre, de nem teljesen megy, főleg a Thaibox is köt rajta egy kicsit. Annak ellenére az egy jóga-egy Thaibox arány jobb, mint amikor novemberben napi két Thaiboxot toltam, és utána próbáltam jógázni. A szuptakúrmászanába is bele szokott rakni, csakhogy ő a hagyományos módon, a bal lábat teszi alulra, és a jobbat rá, a fordítottját annak, ahogyan én szoktam csinálni.

Reggeli után ismét Beach party, ma Éviék is átjöttek a másik szállásról. Attila leszüretelt két kókuszdiót a pálmáról, és az egyiket meg is pucolta, úgyhogy kókuszt ettünk bemelegítésnek az ebéd előtt. Utána egy közeli kisvendéglőbe mentünk, de nem volt olyan jó, mint a tegnapi. A lányoknak a zöldséges nudliba tojást raktak, aminek nem örültek túlzottan, én egy karika hagymával megúsztam a salátámban, amit viszont ki is bogarásztam belőle. Egy óránk maradt Thaibox edzésig, addig egy kis blogolás és pihi.

Indul a második edzés, ma én is érzem, hogy ez egy kicsit nehezebb lesz, mint az első. Húszperces kör futás, Attila ott liheg mögöttem. A többieket addig ugrókötéllel szivatják, Liza meg nem jött, mert ő külön megy futni. Elkezdődött az edzés, Billy jó aktív árnyékboxot vezetett. Utána sparring. Én egész délután azon idegeskedtem, hogy nem találtam a fogvédőmet, végül vettem egy szép zöldet Junéktól, persze ez űbergagyi volt, nem illett a fogamra úgy, mint az én jó kis Punisheres piros fogvédőm. Pont sparring előtt meg is lett, úgyhogy felszabadultan húztam a lábvédőt, főleg látva, hogy a parasztlengős orosz ma nincs is ott. Egy Thai srácot kaptam, aki kicsit puhos volt, délután izzasztóruhában futott velünk. Viszont villámgyors volt, úgyhogy jól eljátszogatott velem. Meg is kérdezte, hogy először sparringolok-e. Egy menet után elcserélték a páromat, megkaptam a kis Thai srácot, akit novemberben lekönyököltem meg orrbanyomtam. 

Tőle nem igazán féltem, mert bár gyorsan rúgott, de az ereje nem volt olyan nagy, hogy ne bírtam volna ki. A street fighteres trükkjeimet neki is el tudtam adni azért, egy-két tolórúgástól arcra megtorpant, illetve a fordulórúgástól is meglepődött. Szóval jól elvoltunk, ment az adok-kapok. Utána öt menet zsák, két menet autógumi, négy menet iskola Junnal. A végén erősítés, addigra a többiek már nyújtottak. Nagyon tetszett az edzőknek, hogy ilyen hajlékonyak a lányok, ők meg próbálták jógára tanítani a boxolókat, több-kevesebb sikerrel. Az edzés után még egy kis lótás-futás, aztán lassan nyugovóra tért mindenki, csak előbb még bekenegettük a leégett bőrünket meg a belilult sípcsontjainkat.

Az "astanga" szó ugyebár nyolc testrészt jelent, és a Muay Thai ugyanezt. Csak éppen ott a nyolc testrésszel támadjuk az ellenfelet, míg az astangában a saját egónkat próbáluk legyőzni a nyolc fokozat segítségével. Végülis mindkettő ugyanarról szól, mert a valódi ellenfél belül van, és önmagunk felett kell győzelmet aratnunk.