Megérkezett Craig, ma Noémin kívül mindenki gyakorol. Én is, pedig a bokám bedagadt, és mindkét sípcsontom lüktet a tegnapi sparringtól. Mindegy, valahogy lenyomom, utolsó gyakorlásom, volt már olyan, meg lesz is, amikor csak azért gyakorlok, hogy meglegyen, nem tudom a legjobb teljesítményt és koncentrációt kipréselni magamból. A lelkemnek azért jólesik, még ha merev is vagyok, mint a kókuszpálma törzse. Craig lazán beletérdel a sípcsontomba a békászanában, amire felüvöltök. Ez volt az a pont, amikor eldöntöttem, hogy nem megyek délután Thaibox-edzésre. Tudni kell, hogy mikor álljak le. Túl sok a sérülésem, ha végigszenvedek még egy edzést, az csak a regenerációs időt fogja meghosszabítani otthon.
Márpedig jógázni meg oktatni kell a megérkezésemtől kezdve, a Taiboxszal pihenhetek egy pár napot. Szóval végignyomtam azért a 2. sorozatot, a végén a dropbackek és a szokásos tiktakk, bár most egy kicsit ólmosabban ment. Utána elbúcsúzkodtam Craigtől, majd elmentem gyümölcsöt venni reggelire. Ananász és mangó ismét a menü, majd strandolás ezerrel, utolsó nap! Elmegyek úszni is egyet a csendes vízben.
Sajna a vízállás ma is nagyon alacsony, még jó, hogy felhúztam a Five Fingersemet, nagyon sokoldalú cipő ez! Jó sokáig begyaloglok, így legalább nem vágják a sziklák a talpamat. Utána tudok csak ráfeküdni a vízre, de még így is jó nagy szivacsállatokat látok a vízben az úszószemüvegemmel, a végére kiderül, hogy itt is lehetett volna simán sznorkelezni, nem csak Koh Tao-n. Jót úszok, ez még így bedagadt bokával is megy, amit napozás közben sűrűn jegelgettem is.
Ebéd a Veggie maminál, finom a leves, meg a második is, de a tofutól már egy kicsit én is besokalltam, na mindegy, legalább itt biztosan nem rontjuk el a gyomrunkat. Ebéd után meglátogatunk egy talizmán-árust, őt is Craig ajánlotta. Őszintén szólva a pálcikás akupresszőr bácsi után itt már szkeptikus voltam a végeredményt illetően, és be is jött. Megtaláljuk a boltot, telis-tele van buddhista amulettekkel. Csakhogy egy tea-ladyn kívül nincs más a boltban, ő is maximum italokat bírna kiszolgálni, azokat is Thai nyelven.
Így nem nagyon tud beavatni minket a titokzatos amulettek misztikus hatásaiba, mi meg hümmögve távozunk, az ember ugye ezért mégsem vesz meg olyat, amiről nem is tudja, mire való, és nem is beszéli rá senki. Egyébként ez itt Thaiföldön rendkívül jellemző, a bazári árusokon kívül a legtöbb eladó halálos közönnyel viseltetik aziránt, hogy veszel-e nála valamit, vagy sem. Biztos Buddhában bíznak, hogy ha a vételnek meg kell történnie, úgyis meg fog.
Vissza a partra, még egy másfél óra szikkadás a napon, boka-jegelés. A többiek elindulnak Thaibox-edzésre, én meg itthon maradok pakolni, készülődni, ráhangolódni a civilizációba és a hidegbe való visszatérésre. Szép volt, jó volt itt kint Thaiföldön, de megint vár otthon a sok feladat, nem lehet mindig csak nyaralni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése