"Nava: Belégzésre emelkedjünk fel, egyenesítsük ki a karjainkat, és hozzuk előre a lábainkat anélkül, hogy a földhöz érnének. Bontsuk szét a bokákat, és feszítsük meg erősen a lábainkat, hogy kiegyenesedjen a térdünk. Spicceltessük a lábfejünket és nézzünk előre. Ez a tranzíciós póz a Bhudzsapídászanából kifelé menet a Tittibhászana (szentjánosbogár-póz).
Kilgzésre hajlítsuk be a lábainkat, a térdeinket hozzuk be a hónaljunk alá, és emeljük a sarkainkat a fenekünk irányába.
Dasa: Tartsuk ki a pózt a belégzés ideje alatt! Ezt a második tranzíciós pózt Bakászanának (gólyapóznak) nevezik.
Ékádasa: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába.
Dvádasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Trajódasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz."
Megjegyzések: Én a póz négy részletét öt-öt légzésig szoktam kitartani. A Bhudzsapídászana A-ban keresztezzük a lábainkat, de a fejünket még nem tesszük le, hanem előrefelé nézünk. Itt a könyököket érdemes behajlítani úgy, hogy hátrafelé mutassanak, és ha tudjuk, akkor a lábujjainkat be is akaszthatjuk a lábszárak mögött. A vállakat engedjük le, a szegycsontot emeljük ki, és dolgozzunk erősen a bandhákkal, ez mind a négy pózban lényeges.
Öt légzés után kilégzésre eresszük le a fejtetőt, homlokot vagy az állunkat a talajra, vagy ha megy, akkor csak tartsuk pár centire a talajtól. A lábfejeket spiccelve és keresztezve vigyük hátra a két karunk között. Ha nem spiccelünk, hanem pipálunk, akkor bele fognak akadni a lábfejek a földbe. A sarkunkkal törekedjünk a fenekünk irányába, és húzzuk fölfelé a bandhákat erősen.
A tittibhászanánál csak akkor egyenesítsük ki a könyökünket, ha a bandhák és a combközelító izmok aktivitása elegendőnek bizonyul ahhoz, hogy a lábainkat a felkarokhoz tapasztva tartsák. Ha nem, akkor inkább maradjon behajlítva a könyök, és fektessük rá a combokat. A combok helyezkedjenek el minél közelebb a vállakhoz, ideális esetben a vállak mögött van a comb vagy a tédhajlat. A térdeket a négyfejű combizom erőteljes megfeszítésével, valamint a bandhák akitivitásával tudjuk teljesen kinyújtani. A lábak legyenek vízszintesek, de felfelé is állhatnak például nyújtott könyök esetén.
A bakászana kivitelezésének két módja van: Az egyiknél a térdkalácsok közvetlenül a hónaljban vannak, a sípcsontok pedig a felkarokkal egy vonalban vannak, de nem érnek hozzájuk. Ez a haladóbb módszer, ennél lehetőség van a könyökök teljes kinyújtására és a medence magasra emelésére. A lábfejek spiccelnek, a nagylábujjak összeérnek. Próbáljunk ebben a pózban is előre nézni, és nem a földre. A kezdőbb változatban a könyököket kidugjuk kátoldalra a sípcsontok alatt, és a felkarra fektetjük a sípcsontokat, egy kicsit keresztezve. A többi ugyanaz, csak a könyököt nem fogjuk tudni teljesen kiegyenesíteni. Az semmiképpen nem jó változat, hogy a combcsontokkal támaszkodunk a felkarokon. Ebben az esetben inkább tegyük le a lábunkat, amikor hátrahozzuk a Tittibhászanából, és vegyük fel rendesen a pózt. A két póz külön is előfordul a második sorozatban, de így az elsőben is gyakorolhatjuk már, mivel elősegítik a bandhák tudatosítását.
A bhudzsapídászana megtisztítja a nyelőcsövet. Növeli a csukló és a karok erejét, és elősegíti a póz egyensúlyát és könnyedségét. Eleinte a homlokunkat tudjuk csak a földre tenni. Ahogy előrehaladunk a gyakorlásban, az állunkat is le tudjuk tenni a földre, és az orrhegyünkre nézünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése