A belső érték

A tegnapi nap krónikája eléggé rövid, úgyhogy most ismét alkalmunk nyílik filozofálni egy kicsit. Dohából jelentkeztem utoljára, azóta megérkeztünk Bangkokba és aludtunk is egyet. A repülőn összefutottam egy fiatal lánnyal, aki egy pici gyerekkel volt, az utaskísérők szórakoztatták hátul a felszolgáló-folyosón a kissrácot. Közben anyuci rámköszönt, hogy nem a Gauranga vagyok-e? Mondom de, az vagyok. Kiderült, hogy járt hozzám egy pár évvel ezelőtt jógázni, és azt mondta, hogy "Csak akkor még sokkal szigorúbb volt a tekinteted." Hát igen, változik az ember, remélhetőleg javára, erről tegnap is beszéltünk már. Szóval nem tudom, mi tehette, talán a jóga, vagy esetleg a Thaibox, vagy az Univerzális Szeretet, nem tudom pontosan, de ha kevésbé keltek félelmetes és fenyegető benyomást, mint korábban, azt végülis nem bánom :-).


Amikor megérkeztünk a szállásra, még neteztem egy kicsit, mert éppen találtam egy ingyenes wifi-hálózatot a szobámban, és elkaptam egy linket a fészbukkon, ami a következő cikkre mutatott: "A vegetáriánus táplálkozás és a spirituális gőg". El is olvastam nagy érdeklődéssel, és fel is ébresztett bennem egy pár gondolatot. Először is egyértelmű, hogy semmi miatt nem jó diszkriminálni, vagy elítélni valakit. Krisztus is azt mondta, hogy a bűnt gyűlöld, és ne a bűnöst. Másodsorban az is egyértelmű, hogy nem jó, ha valaki büszke valamire, és mindegy, hogy az mi. Arra, hogy vegetáriánus, vagy hogy jógázik, vagy hogy követ egy spirituális utat, vagy az életmódjára, vagy a születésére, vagy mittudomisén hogy mire. Ha mások fölé helyezzük magunkat, azzal önmagunknak ártunk a legtöbbet, hiszen a spirituális fejlődés alapköve az alázat, és ha az nincs meg, akkor az álspiritualitás irányába fogunk elhajolni, a külsőségekben, szokásokban, megjelölésekben keresve az ideálokat. 


Holott a belső érték mindenkiben ott van, ha felismeri ezt, ha nem. Ezért köszönnek a jógik Namasztéval, mert elismerik az isteni szikra jelenlétét minden élőlény szívében is. És ebből fakad az ahimszá, vagyis a nemártás elve. A blog szerzője a dzsaineket hozza fel példára az extrém erőszaknélküliség gyakorlására, ám ez a vallás nyilván azért nem terjedt el a földkerekség minden pontján, mert nem tanítja praktikus módon az erőszakmentességet. A vegetáriánus étrend azért általában egy gyakorlatban is megvalósító módja az erőszakmentesség gyakorlásának, és szerintem hozzájárul a tudat fejlődéséhez, bár önmagában nyilván nem elegendő hozzá. Valóban igaz, hogy vannak olyan jógik, akik nem vegetáriánusok, és mégis ügyesen ászanáznak, esetleg még a filozófiát is ismerik, de én azt sem tartom előnyösnek, amikor az asztal alá söpörjük az erkölcsi előírásokat, és legyintünk rá,hogy ez nem lényeges.


Ha valaki mélyen belemerül a jóga gyakorlásába, és nem ragad le csak az ászanáknál, az sok szempontból szembetalálja magát azzal az igénnyel, hogy követni kell az öt jamát és öt nijamát, és tudatosan kell étkezni. Én például minden atmás jógaoktatótól elvárom, hogy vegetáriánus legyen, különben nem oktathatnak a stúdiómban. tetszik vagy nem tetszik, ez van :-). Éspedig azért nem tartom előnyösnek a túlzott liberalizmust, hogy "Mindenki csináljon amit akar, felnőtt, ember, jó úgy, ahogy csinálja" mert néha igenis kell külső inger ahhoz, hogy változzunk, hogy egy magasabb szintre lépjünk, mert magunktól nem biztos hogy megtennénk a szükséges lépéseket. Az ember sokszor túlzottan elnéző, engedékeny önmagával szemben, és filozófiát is gyárt hozzá, hogy miért nem gáz az, amit csinál. Például hallottam már olyat, hogy valaki azt mondta, ő ehet húst, mert a meditácójával semlegesíti a karmát, ami az állatok megölésével jár. 


Hát szerintem ez is az egó megnyilvánulásának egyik fajtája, én azért annál maradnék, hogy életet csak Isten tud adni, ezért elvenni is az ő előjoga. A növényekkel kapcsolatban pedig Isten azokat rendelte táplálékul az ember számára, szóval az nem nagy gáz, persze fölöslegesen a növényeket sem kell elpusztítani. Tehát én azt gondolom, hogy a tolerancia és a tradíció között ki kell alakítani valamilyen egészséges egyensúlyt, ami az embereket segíti a fejlődésben, nem pedig gátolja. Ha túlzottan kirekesztőek vagyunk például a vegetáriánizmussal kapcsolatban, az sem célravezető, de ha ráhagyjuk az emberekre, hogy mindegy, mit esznek, vagy hogy jó az, ha húst esznek, akkor szintén nem segítjük az előbbrejutásukat. Itt Thaiföldön különösen érdekes ez a kérdés, mert a kirántott sáskától kezdve a különféle tengeri herkentyűig bezárólag mindent megesznek az emberek. A buddhista papok egy rétegénél előírás a vegetáriánizmus, de az átlagemberek közül nagyon kevesen követik ezt az életmódot. Mi azért próbálunk betalálni a résbe és csak vegetáriánus kajákat fogyasztani, mert azért azt mindenhol meg lehet oldani, ha az ember meg akarja. A folytatás majd holnap jön, addig rágódjatok ezen :-).