Kiégés

Az alábbi cikk érdekes témát dolgoz fel, amin szerintem minden jógaoktató legalább egyszer, de elképzelhető, hogy többször is keresztülmegy életében: a kiégést.

"Four Steps to Kicking Yoga Teacher Burnout in the Asana."

Nem fogom szóról szóra lefordítani a cikket, akit érdekel, olvassa el az eredetit. Inkább elemzem, és hozzáteszem a saját gondolataimat a témával kapcsolatban. Az első probléma, amivel a legtöbb kezdő jógaoktató szembetalálkozik, a túlzott lelkesedés. Jó esetben pár éve gyakorolja a jógát, és élvezi annak pozotív hatásait az életére nézve. Amikor oktatóvá válik, természetesen nagyon lelkes arra, hogy megossza ezt a kincset a világgal. Hirtelen bevállal egy csomó órát, és pár hét, pár hónap leforgása alatt ott találja magát, hogy nincs ideje a saját gyakorlására, örül, ha hetente kétszer kigurítja a szőnyegét és gyakorol egy jót. Mindannyian tudjuk, mivel jár ez: a gyakorlásunk megkopik, kifakul, örülünk, ha szinten tudjuk tartani magunkat, de inkább az lesz a jellemző, hogy ami korábban simán ment, az egyre nagyobb nehézséget okoz. Mindez természetesen az oktatásunkra is rá fogja nyomni a bélyegét, hiszen egyszerű képlettel élve – amilyen a viszonyod a gyakorlásodhoz, olyan a viszonyod az oktatásodhoz is.

Az egyszerű titok abban rejlik, hogy a gyakorlást MINDIG az oktatás elé kell helyezni. Azok az oktatók, akik hosszú távon sikeresek és boldogok, mindannyian nagy figyelmet fordítanak a gyakorlásukra. Egy oktató csak akkor tud energiát sugározni és feltölteni a gyakorlókat, ha önmaga is fel van töltve a rendszeres gyakorlás által. Különben csak a kimerültséget, frusztrációt, közönyösséget, felszínességet vagy egyenesen a bűntodatot sugározza, és kételkedik abban, hogy mennyi létjogosultsága van annak, hogy jógaoktatóként kiálljon mások elé. És ne feledjük, hogy az oktatás valóban fárasztó, mert amennyi pozitív energiát kisugároz magából az oktató, ugyanannyi vagy még több „mentális szemetet” hagynak ott a gyakorlók a teremben, így nem csoda, ha óra után úgy érzi magát, mint akit megrágtak és kiköptek. Persze az ilyen jellegű érzékenység oktatóról oktatóra változik, de ezzel a tényezővel számolnia kell azért mindenkinek.

A cikk szerzője négy tippet ad a börnaut megelőzésére:

1. Használd a naptáradat! Ne csak azok az órák legyenek benne, amiket tartasz, hanem az is, hogy mikor, hol és mint gyakorolsz! A legjobb, ha konkrétan elmész egy tanár órájára, eggyel kevésbé biztonságos az, ha egyénileg gyakorolsz óra előtt vagy után vagy otthon.

2. Gyakorolj otthon! Ez az opció legyen kiegészítő az egyes ponthoz, tegyél hozzá minden nap egy kis otthoni gyakorlást, még ha csak tíz perc is az egész! Legyél kreatív, tűzz ki célokat, koncentrálj egy-egy ászanára, amit fejleszteni akarsz, vagy kísérletezz, hogy új inspirációt kapj! Még akár a napi tíz perces rendszeres otthoni gyakorlás is meghálálja magát!

3. Próbálj ki új tanárokat! Menj el workshopra, látogass meg egy-egy stúdiót a környékeden! Egy új tanár nagyon könnyen leporolhatja a gyakorlásod egy-egy aspektusát, és adhat egy új ötletet, egy új megközelítést, látásmódot, még ha csak egy apró részletről is van szó. És emlékeztet téged arra, hogy elsősorban jóga-gyakorló vagy, és csak másodsorban oktató.

4. Térj vissza a gyökereidhez! Mi volt az, ami elindított a jóga-gyakorlás útján? Miért folytattad óráról órára? Mit adott neked a jóga, mennyiben lett más az életed tőle? Volt-e olyan időszak, amikor több napot, hetet kihagytál, és az milyen érzés volt? Ha érzed, hogy közel a kiégés, gondolkodj el: Mi az, amiért szereted a jógát? Mi az, amit ebből szeretnél átadni a tanítványoknak? Írj naplót, blogot, Facebook-bejegyzést. Emlékeztesd magadat a jóga-gyakorlás és -oktatás áldásaira.

Engem személyesen nagyon inspirál például a blogírás, persze az nem lenne menő, ha több időt szánnék a blogírásra, mint a gyakorlásra. De a billentyűzet előtt töltött idő lehetőséget ad arra, hogy elgondolkodjak a jóga elméletének vagy gyakorlatának egy-egy aspektusán, és megfogalmazzam a gondolataimat, benyomásaimat ezzel kapcsolatban. Ha bárki a fejébe venné, hogy blogot kezd, azért azt szeretném figyelmeztetni, hogy nem olyan könnyű feladvány ez, főleg hosszú távon, szóval jobb, ha nem stresszeled magadat azzal, hogy „Minden nap írok valami érdekeset, mert a jóga az olyan jó dolog.” Mert blog-börnaut is létezik ám, ami a világot mellesleg abszolúte nem érdekli, mert ha írsz valami érdekeset, akkor elolvassák és lájkolják, ha viszont kényeszredetten blogosz, akkor kikopik az olvasótábor, és te is frusztrált leszel. Akkor inkább gurítsd ki a matracodat és tölts el rajta két-három órát, attól bizonyára sokkal jobban fel fogsz töltődni, mint a képernyő előtti fölös agytornától. 1% elmélet, 99% gyakorlat, practice, practice, practice and all is coming!

Az edzés 5 titka

Az alábbiak a jógára is igazak, bár ez nem sport, és nem az eredményre vagy a teljesítmény növelésére törekszünk, hanem az elme edzésére. Arra viszont szintén alkalmazható a következő öt pont, aki pedig teljesítményorientált edzést végez, az egy az egyben hasznosítani tudja.


1. Két hónapig minden működőképes. Ha úgy találod, hogy eredményeket érsz el, megunod, megsérülsz - és mindez újra meg újra ismétlődik, akkor emlékezz: nem a tapasztalat sokszínűsége, hanem a benyomás mélysége számít, mert nem az edzésterv a lényeg. Te vagy a lényeg. Az edzéstervek eszközök, a látóhatáraink pedig az örökké változó úticélok.


2. Állíts fel kétéves célokat, jó nagyokat, félelmeteseket! Ha nem félelmetes, akkor az nem egy álom. Csak egy feladat. És ha van egy valódi célod, akkor oszd fel nyolc három hónapos, progresszív céllá. Keress szövetségeseket és érd el őket!


3. Légy számonkérhető! A legtöbb ember szégyelli a jelenlegi állapotát. Francba a szégyennel! Francba mindenkivel, aki kinevet azért, mert szeretnéd megváltoztatni magadat! Iktasd ki az életedből azokat, akik meg akarnak alázni, és vedd magadat körül olyanokkal, akik ha nem is tesznek képessé, de pozitív, produktív kihívások elé állítanak.


4. Ne várd el a tökéletességet, fogadd el a hibáidat! A siker alapköve a kudarc, de benőtte a feladás és a halogatás mohája. Meg FOGSZ bukni. Ez azt jelenti, hogy megfelelő kihívások elé állítod magadat. Nevess. Mosolyogj. Állj fel és kezdd elölről! Csak a sikertelen emberek fognak kinevetni. Azok, akik tudják, mibe kerül a siker, veled fognak nevetni, mert tudják, hogy ők lesznek a következők, aki elbukik... és tudják, hogy ez a haladás elengedhetetlen összetevője.


5. Az edzés az, ami vagy, de a regeneráció az, amivé leszel. Ha úgy edzel, hogy nem teszed lehetővé a regenerációt, akkor kannibál leszel, mert csak a renógeneráció az, ami lehetővé teszi az alkalmazkodást. Az erőfeszítésed eredményét kizárólag a regeneráció adja, de sokan ezt teljesen elhanyagolják. Minél hamarabb regenerálódsz, annál hamarabb mélyebben és erősebben alkalmazkodsz. Az alkalmazkodás határozza meg az életképességet Darwin definíciója szerint: "Nem a legerősebb faj lesz a túlélő, és nem is a legintelligensebb, hanem az, amelyik a legjobban tud alkalmazkodni." Az nyer, aki a leghamarabb regenerálódik.


Misztikus erejű szavak. Gondolkodjunk el rajta, és lehet, hogy holnaptól kezdve gyökerestül megváltozik a gyakorlásunk, és annak külső és belső dimenziói. Nem fogom mindenkinek a szájába rágni, hogy melyik mondat mit jelent, használjátok az intelligenciátokat!

My Yoga Body

Ez a neve annak a stúdiónak, amit most szombaton meglátogattunk Dublinban. A külvárosban, a tengerparton fekszik, és egy Suzanne nevű, negyvenes éveiben járó apró hölgy vezeti. Két órára fizettünk be (azt mondani sem kell, hogy az itteni árak az otthoniaknál 2-3-szor drágábbak, de ez egész Nyugat-európára igaz). Az első egy Hot Vinyasa volt, közvetlenül utána pedig egy Hot Ashtanga jött. A Hot-ról azért némileg más fogalmaik vannak az íreknek, mint nekünk. Szerintem 28-30 fok lehetett a teremben, és hangtalan infrapanelek biztosították a hőt. 

Ezeknek az a tulajdonsága, hogy a terem levegőjét nem hevítik fel annyira, de az ember testén belül a nagy folyadéktartalmú szöveteket igen. És ez gondolom az agyra is vonatkozik, mert a két jógaóra után mindkettőnknek némi tompa fejfájása lett, és a nap hátralévő részében nagyjából olyanok voltunk, mint akit agyonvertek. Pedig az órák nem voltak túl nehezek, és nem is izzadtunk meg annyira, mint itthon szoktam a jó párás, 36 fokos teremben.

A Vinayasa órán kb 15-en voltunk, tipikus ír fejek. Napüdvözletekkel kezdtünk, majd az astanga álló sorozatát lazán követve kitartottunk néhány álló pózt, illetve különböző vátozatokat, kb tíz légzésig mindegyiket. Utána az ülő pózokból szemezgetett Suzanne, az egyes és kettes sorozatból. Egyébként nem nagyon izzadt meg senki, a terem sem úgy volt berendezve, hogy a patakokban folyó izzadtságot kezeni tudja, ugyanis laminált padló volt, ami nem túlzottan bírja a nedvességet. Mindenesetre a terem és az egész stúdió is ízlésesen és egyszerűen volt berendezve, és jóféle Chillout zenéket kevert Suzanne a gyakorlás közben.  A végén híd volt, és utána savászana, amibe kellemesen belebódultam.

A második óra közvetlenül utána kezdődött, ez már Hot Ashtanga volt. Nem is tudtam, hogy az Atmán kívül is dívik ez valahol másutt a világban! Mindenesetre ezt inkább egy kezdő astanga órának nevezném, mérsékelten fűtött teremben. Nekem ugyanis végig az az érzetem volt, hogy éppen hogy nincs hideg, de a perzselő hőségnek azért nyomát se véltem felfedezni.   

Három-három napüdvözletet lenyomtunk Mysore style-ban, utána Suzanne végigvezetett a sorozaton a szuptakúrmászanáig. nekem fájt a jobb bokám még a thaiföldi sérülések miatt,  úgyhogy a féllótuszoknál módosítottam egy kicsit. A szupta után rátértünk a befejezőkre, dropbackeltünk is, és megcsinátunk 4-5 pózt a befejező sorozatból. Végülis a két óra együtt kábé kitett egy rendes 1. sorozat gyakorlást. Az óra után fotózkodás, búcsúzkodás, megint egy élménnyel gazdagabbak vagyunk. 

Értékelés: a maga nemében jó órák voltak, jó volt a tanár, bár nem mutatott olyan sok ászanát, és nem is igazított annyit, mint amennyit mi szoktunk. Inkább kezdő közönségre volt kihegyezve az oktatás, de persze ennek is van létjogosultsága. z itteni órákhoz viszonyítva az atmás oktatók valóban fanatikusabbak, többet követelnek a gyakorlóktól, de én továbbra sem bánom, hogy ez a megközelítésünk, mert így mindenki nagyobb eséllyel tudja kihozni a maximumot önmagából az órák alatt. Köszönjük, Suzanne!  

A lent és a fent

A híres ezoterikus mondás szerint, amint fent, úgy lent. A mikrokozmosz és a makrokozmosz összekapcsolódik a gyakorlás során, amint sikerül megnyitnunk a tudatunkat. A kulcs pedig, ahogyan tegnap is említettük, a múla-bandha. A múla-bandha rendszeres gyakorlása során azt fogjuk észlelni, hogy a gondolkodásmódunk, a reakcióink, a természetünk, a tulajdonságaink fokozatosan megváltoznak. A tudatosságunk megnyílik, érzékenyebbek leszünk, könnyebben a mélyére tudunk hatolni különböző eseményeknek, jelenségeknek, személyeknek. Jobban meg fogjuk érteni a saját sorsunkat, karmánkat, azt, hogy milyen életesemény miért történik velünk, és milyen élethelyzetből mit tudunk megtanulni. 

A fejlődés és a változás természetesen mindenki esetében a maga módján és ütemében zajlik, hiszen mindannyian más és más karmacsomaggal érkezünk. Van, akinek egy területen többet kell dolgoznia, mint másnak, és van, aki hamarabb old meg egy problémát vagy lép fel a tudatosság magasabb lépcsőfokára.

A lényeg az, hogy a fejlődést belülről kell megtapasztalnunk, és óvatosnak kell lennünk azzal, hogy az előbbrejutásunkat másokhoz viszonyítsuk vagy különböző külső jelekben, kritériumok alapján próbáljuk megállapítani. De ha eléggé őszinték vagyunk, akkor mindig érezni fogjuk azt, hogy mikor haladunk a helyes irányban, és mikor sikerült egy-egy állomáson túljutni.

A múla-bandha a mesterünk, ami külső események, személyek, benyomások formájában is megnyilvánulhat, de a segítséget és az útmutatást sohase várjuk kizárólag kívülről, hanem belül is keressük mindig a visszhangot. A tudatunk olyan, mint egy kristály, amely felveszi annak a tulajdonságait, amire koncentrál. De a végső cél az, hogy a tudatunk eredeti, vegyítetlen természetét megtapasztaljuk. Amint fent, úgy lent. Amit a csillagok között kutatunk, az ugyanúgy benne van a szívünkben is, és megpillanthatjuk a múla-bandhán, mint egy kapun keresztül.

A múla-bandhában található a gyökércsakra, a múládhára. Ennek négy szirma van. Ez a négy szirom a létfenntartásunk alappiléreit is jelképezi, mégpedig a táplálkozást, a testünk fenntartását; az alvást, pihenést, az otthon menedékét; a szexualitást, ami nem csak az öröm forrása, hanem a fajfenntartás, a kreativitás forrása is; és végül a félelmeket, amit az életünkre leselkedő különböző veszélyek és azok elhárítása okoz. Azt mondhatjuk, hogy az állatok is ugyanezt a négy funkciót végzik az életük során, csakhogy az ember számára mindegyik aspektus a választási lehetőségek széles skáláját biztosítja, amit a tudati és spirituális fejlődési szintjeinek megfelelően tud kihasználni. Például az evés vagy a szex az önmegvalósítás forrása is lehet, de ugyanakkor az állati lét szintjére is süllyesztheti az embert. Az alvás és regeneráció is hasonló tudati dimenziókat rejteget, az önvédelemről nem is beszélve.

Mindenesetre a múla-bandha gyakorlásával könnyebben fel tudjuk oldani a félelmeinket, gátlásainkat, az előző karmánkból fakadó különböző korlátozó tényezőket. Magabiztosabbak, határozottabbak, félelmek nélküliek, felszabadultabbak leszünk, ugyanakkor jobban fogunk bízni az életben (a Sorsban, Istenben, az Univerzumban, kinek mi), és jobban át tudjuk adni magunkat a flow-nak. Sok ember nem tudja kezelni a saját agresszióját és frusztrációját, és a kontrollálatlan düh nagyon sok szenvedést okoz az életében és a kapcsolataiban. A múla-bandha ebben is segít, mert ahelyett, hogy alárendelnénk magunkat az agressziónknak, fokozatosan fölé tudunk emelkedni, és ezt a pusztító erőt is értelmesen és tudatosan tudjuk használni.

A múla-bandha elősegíti az apána és a prána váju egyesítését, ami által a szexuális energiánkat is megtanulhatjuk kontrollálni, és az életünk kreatívabb, boldogabb, pozitívabb lesz. Azok, akik ki vannak szolgáltatva a szexuális késztetéseiknek, nem képesek ezt az erőteljes energiát felemelni a szívcsakrájukba, és így nem tudnak megtanulni szolgálni és önzetlenül szeretni. A kapcsolataik felszínesek és tartalom nélküliek maradnak, és az életük sivár lesz. És ebből a szempontból mindegy az, hogy elfojtják-e a szexuális késztetéseiket vagy pedig kontrollálatlanul kiélik. Minél inkább meg tudjuk élni a szeretet magasabb szintű kifejeződéseit, az embertásaink, az összes élőlény, az univerzum, vagy Isten iránt, annál boldogabbak leszünk, és annál teljesebbnek fogjuk érezni az életünket. Mindehhez a kulcs a múla-bandha rendszeres gyakorlása.

Természetesen nem azt állítom, hogy ez az egyedüli üdvözítő út mindenki számára, mert ez nem szokott igaz lenni egy útra sem. Csak azt szeretném érzékeltetni, hogy mennyire erőteljes eszköz a múla-bandha a jóga eszköztárán belül. Ha a jóga minden ágát gyakoroljuk, de a múla-bandha valahogy kimarad, akkor a gyakorlásunk csupán a felszín kapargatásához hasonlítható, míg a múla-bandha megtapasztalása egész lényünket át fogja formálni és olyan energiákat fog felszabadítani a személyiségünkben, amelyek létezéséről fogalmunk sem volt.

Egyik jógás ismerősöm fogalmazta meg azt az állítást, és egyetértek vele, hogy mindannyian végtelen potenciállal rendelkezünk, és csodálatos tulajdonságokkal, csak viszonylag kevesen találjuk meg a kulcsot ahhoz, hogy felszínre is hozzuk őket. Akiknek sikerül, azokat nevezik gurunak, megvilágosodott mesternek, prófétának, látnoknak stb. Mindannyiunk előtt ott az ajtó, csak ki kell nyitni és be kell sétálni rajta. Persze az út nem könnyű, mert azért sok árnyék van a legtöbb ember múla-bandhájában. De az alagút végén mindig ott a fény, még ha sokáig nem is látjuk. Nem szabad feladni a próbálkozást, és biztosnak kell lenni abban, hogy az erőfeszítésünket siker fogja koronázni.

Mula Bandha - a kulcs

A tegnapi blogbejegyzésben a múla-bandháról lelkendeztem, és beígértem, hogy ma beszámolok a hatásairól is. Az alábbi információk a saját tanulmányaimból és tapasztalataimból táplálkoznak, de akit további részletek is érdekelnek, ajánlom a Mula bandha - The Master Key című könyv tanulmányozását. 


Tegnap is emlegettem, hogy a legtöbb gyakorló számára első megközelítésben a bandha fizikai aspektusának tudatosítása a kézenfekvő. Sőt, arról is szóltam, hogy nem érdemes túl korán átugrani a fizikai szintet és a finomabb szintre koncentrálni. A múla-bandha fizikai szintű tudatosítása ugyanis szintén hozzásegít azoknak a finomabb szintű hatásoknak a megtapasztalásához és tudatosításához, amelyekből az alábbiakban a teljesség igénye nélkül fogunk szemezgetni. 


Nézzük először a szervi hatásait. A gáttájék megerősítésével a lágyék és a végbél körüli izmok is megerősödnek, így megelőzhető az alhasi és lágyéksérv, heresérv, és az aranyér is. Azt, hogy egy kialakult sérv esetén mennyire segít a bandha gyakorlása, mindig az adott eset dönti el. Az uddíjána bandha rendszeres használatával szintén megelőzhető a köldöksérv. Persze a prevenció néha egy kicsit hálátlan tudományág, mert bár az ember örül az egészségének, igazából sohasem tudja meg, hogy milyen bajok érték volna, ha nem gyakorolja rendszeresen a bandhákat. Tehát a bandhák fontosságának megértéséhez is kell egy jó adag érettség és tudatosság. 


A bandhák használata masszírozza a kismedencei szerveket, ami a férfiaknál a prosztata és a húgyhólyag, a nőknél pedig a hüvely, méhszáj, méh és a petefészkek is. Ezáltal a bandhák sokoldalúan elősegítik a nemi szervek egészségét, a termékenységet és a fiatalosság megőrzését. Természetesen a bandha az apána-váju (lefelé mozgó életlevegő) mozgását is szabályozza, így például javít az olyan helyzeteken, mint az inkontinencia, merevedési zavarok, korai magömlés, nőknél a menstruációs panaszok és a rendszertelen haviciklus, valamint a termékenységi és hormonális zavarok esetén. 


Persze nem remélhetjük az összes bajunk megoldását csupán a a bandháktól, mivel magukat a betegségeket is az életmódunk, táplálkozásunk, a stressz és egy sor más tényező idézi elő. Ezért a kezelésüknél is a komplex, de természetes módszerek híve vagyok, de a bandhák ennek lényeges részét képezik szinte minden esetben. 


Az uddíjána és múla bandha rendszeres együttes gyakorlása az emésztésre és az ürítésre is jó hatással van, például székrekedés, puffadás, diszbiózis, hasmenés, bélfekélyek, Crohn-betegség stb. Az uddíjána bandha erős behúzása a rekeszizom emelésével együtt átmasszírozza és méregteleníti a vastagbelet, vékonybelet, májat, epehólyagot, lépet, és a gyomrot is. Ezek összes féle megbetegedését nem sorolom fel, elég az hozzá, hogy mindegyiken javít. 


A bandhák aktiválják a medence tartóizmait, így egyrészt jó tónust biztosítanak a hasfal számára, ami rendkívül jó alakot biztosít. Az erős hasizom ugyanis nem mindig elég a karcsú alakhoz. Ha a belek megvastagodtak a túlzott fehérje- és szénhidrát-fogyasztás miatt, vagy a medence előrebillen és a derekunk behajlik a medencei izmok gyengesége miatt, akkor pocakosak leszünk, még ha nincs is zsír a hasunkon. A medencei tartóizmok a gerinc statikájában is fontos szerepet játszanak, hiszen a medence képezi az egész gerincoszlop alapját és alátámasztását. 


A derék körüli core-izmok megerősítésével tehermentesíteni tudjuk az ágyéki gerinc-szakaszt, ami megelőzi vagy javítja a derékfájást, az ágyéki csigolyák és porockorongok kopását és a csigolyák elcsúszását. Természetesen minden izom munkája összefügg a többivel, vagyis közvetett módon a medence és a derék statikája az egész felső háti szakaszra és a nyakra is hatással van. 


A különböző ászanák gyakorlása közben nem csak arra kell koncentrálni, hogy teljes erővel szívjuk befelé a bandhákat, hanem azt is tudatosítani kell, hogy a bandhák miként kapcsolódnak össze a végtagi izmokkal és ízületekkel a póz végrehajtása érdekében. Ha nem érezzük a póz kapcsolatát a bandhával, akkor az ászana végzése közben a tudatunk is szétdarabolt, szétszórt marad, míg ha a bandhára koncentrálunk és onnan kiindulva hajtjuk végre az ászanát, akkor könnyebben megtapasztalhatjuk az összekapcsoltság és az összhang érzését. A kulcs a belső és magasabb tudatosság felé mindig a múla-bandhában rejlik. 


A fenti kis összefoglaló talán bizonyítja a kételkedők számára is, hogy múla-bandha nélkül az életünk madjnem olyan messze van az egészségestől, mint egy tolószékben ülőé a járni képes emberétől. A bandháknak az elménkre, a jellemünkre és a tudatunkra gyakorolt hatásáról pedig a holnapi blogban fogunk értekezni.

Always Mula Bandha!

A jóga gyakorlásnak egy belülről kifelé irányuló folyamatnak kellene lennie. A legtöbbünk persze küszködik a középpont megtalálásával, és ezért nehéznek találja a gyakorlását úgy végezni, hogy ebből a középpontból kiindulva terjeszti ki a figyelmét az egész testére és a tudatára. A legtöbben tehát kintről befelé dolgozunk, és gyakran évekig is eltart, amíg megleljük a belső fókuszt, a középpontot. Mindaddig a gyakorlásunk és annak eredményei is felszínesek maradnak, csupán a fizikai testre korlátozódnak és nagyon kevés mértékben formálják az elménket és a lelkünket. De még ezek a felszínes eredmények is nagyon hatásosak, úgyhogy sohasem érdemes feladni a jóga gyakorlását, bármennyire nehéznek vagy sikertelennek tűnik is a folyamat! valójában akkor zajlik a legtöbb belső átalakulás, amikor nehéznek és eredménytelennek érezzük a gyakorlásunkat.


A kívülről befelé fordulás egyik kulcsa a múla-bandha, aminek fontosságát nem győzzük eleget hangsúlyozni a jógában, főleg az astangában. De én ma már el sem tudnék képzelni semmilyen ászana-gyakorlást aktív múla-bandha nélkül. Pontosabban a múla-bandha alatt én az uddíjána- és a múla-bandha együttes aktivitását értem, ugyanis a kettő szerintem nem elválasztható egymástól, és nincs is értelme elválasztani. A múla-bandha alatt a gátizom befelé-felfelé szívását szoktuk érteni, az uddíjána-bandha alatt pedig a köldök alatti terület befelé húzását. Ha kilégzés utáni légzésvisszatartással végezzük a teljes uddíjána-bandhát, akkor az egész hasfalat be tudjuk húzni és a rekeszizmot is felfelé húzzuk. Ezzel nagyon erős vákuumot tudunk létrehozni, ami rendkívül erős és kedvező hatású nyomást gyakorol a hasüregben lévő szervekre. A múla-bandha teljes kifejeződései fizika szinten ugyancsak ebben az állapotban a gátterület, valamint a végbélnyílás és a nemi szervek körüli izmok teljes behúzását jelenti. Ez a kismedencei szervekre fog kedvező nyomást gyakorolni, és kiűzi onnan a betegségeket.


A két bandha erőhatásának metszéspontja a nőknél körülbelül a méhre vagy a méhszáj területére tevődik, míg a férfiaknál a prosztata fölé, a húgyhólyag területére vagy amögé esik. Ezt a fitness-nyelvezetben core-nak nevezik, és a két bandha megfeszítésével együtt egy csomó core-izom is aktiválódik, például a psoas, iliacus, piriformis és pectineus. Érdemes néhány félreértést tisztázni a múla-bandhával kapcsolatban, mégpedig azért, mert még ha igaz is, hogy a bandha egy energetikai zár, retesz, mindenképpen érdemes abból kiindulni, hogy a tudatosságunk elsősorban a fizikai szintre korlátozódik, és onnan tudjuk lassan a magasabb szintekre emelni. Nem érdemes túl gyorsan átugrani a szinteken, mert nem biztos, hogy megalapozottak lesznek a haladóbb bandha-gyakorlás irányában túl korán tett lépések. 


Ez nem azt jelenti, hogy veszélyes dolog lenne pár év ászana-gyakorlás után belevetni magunkat a bandhák, kriják, múdrák és a kundaliní világába, inkább azt, hogy az ilyen irányú erőfeszítéseink esetleg eredménytelenek maradnak, ha nem kellően megalapozottak, vagy csupán képzelt eredményeket fogunk elérni a valós belső megtapasztalások helyett. Szóval érdemes először az alapokra koncentrálni. Azt mondják például, hogy a gátat, vagyis PC-izmot meg kell tanulni a végbélnyílás és a nemi szerv körüli izmoktól függetlenül irányítani, én azonban azt mondom, hogy kezdetben a legjobb, ha az egész komplexumot egyszerre feszítjük meg, méghozzá minél nagyobb erővel. 


Azt is mondják, hogy az aktiválásnak egy idő múlva energetikai folyamattá kell válnia, a hozzárendelt izmok munkájától elkülönítve, Csak mentálisan kell megfeszíteni a bandhát. Nos, én ebbe sem ugranék bele túl hamar, mert ahogy mondtam, szerintem nem lehet átugrani a lépcsőfokokat, illetve nem tanácsos. Én is évekig azt gondoltam, hogy egy kis tompa húzóérzés elég a gátban, de aztán rájöttem, hogy nem megyek vele semmire. Igazából a PC-izmot ugyanúgy meg kell erősíteni, mint az összes többi izmot a testben, gyémántkeménységűre. Vagyis akkora erővel kell szívni a bandhát egész gyakorlás alatt, amekkorával csak tudjuk. Ez eleinte csak egy-két percre vagy egy-két ászana erejéig fog sikerülni, de a cél az, hogy másfél-két óráig töretlenül ki tudjuk tartani a bandhát, teljes erőbedobással. Ha gátizomlázad lesz utána, vagy úgy érzed, hogy meg sem tudod mozdítania  PC-izmodat a gyakorlás végén, akkor csináltad jól!


És hogy mindennek a gyakorlásnak mik a hatásai fizikai és mentális szinten, arról majd holnap értekezünk, addig is kellemes gyakorlást mindenkinek! Az astanga gyakorláson kívül is lehet foglalkozni a PC-izom erősítésével, elég, ha rákerestek az interneten a PC-torna vagy Kegel-gyakorlatok kulcsszavakra, máris temérdek infót olvashattok a gátizom erősítésére irányuló gyakorlatokról. 

A ruhátlan lélek

A tegnapi és a tegnapelőtti blogbejegyzések után illene levonni a filozófiai konklúziót is. megadtuk a jangnak, ami a jangé, megadtuk a jinnek, ami a jiné, megadtuk Freudnak, ami a tudatalattié és megadtuk Jungnak, ami az archetípusé. Mindezeken túl azonban ott van a védikus tanítás, miszerint mindannyian örök szellemi lelkek vagyunk, és a férfi, illetve női testek csupán átmeneti ruhák, amelyeket a lélek utazása során magára ölt. 


Természetesen ez mit sem csökkent annak a jelentőségén, hogy amíg a lélek egy férfi vagy női testben van, addig az annak megfelelő pszichológiai szerepeket is gyakorolnia kell, attól függetlenül, hogy a tudata elérte-e már a felszabadult szintet vagy nem. Szóval egy spirituálisan felébredt személy is lehet igazi férfi vagy igazi nő, és ez nem fogja megakadályozni spirituális útja gyakorlásában, sőt, segíteni fogja. 


A lényeg abban rejlik, hogy amellett, hogy játsszuk ezeket a szerepeket, ne azonosítsuk megunket túlzottan velük, és ne kezdjünk el ragaszkodni a belőlük származó élvezethez vagy szenvedéshez. A ragaszkodás ellentétpárja a gyűlölet, és hogyha csak anyagi szinten tudunk szeretni valakit, akkor az a szeretet (vagy szerelem) pozesszív, kontrolláló és erőszakos lesz. 


A filozófusok azt szokták mondani, hogy az anyagi szeretet nem tudja boldoggá tenni az embert, mert önző, és a két félnek nincs közös fókusza a partnerkapcsolatban. Mindketten a saját személyes boldogságukat helyezik előtérbe a kapcsolatban, és ez időnként konfliktusokat okozhat. Minél inkább lelki lényként tudjuk látni egymást, és minél önzetlenebbül tudunk cselekedni a másik boldogsága érdekében, annál boldogabak leszünk mi magunk. 


Egy kapcsolat boldogsága az alkalmazkodási képességben és az empátiában rejlik. Persze amellett mindkét személynek meg kell tudnia tartani az autonómiáját is, mert a természetellenes függőség vagy egymásra utaltság (amit ko-dependenciának szoktak nevezni), szintén leterhelhet egy kapcsolatot. Egy jógi, egy spirituális személy boldogsága nem függ valaki másrtól, mert ő az egész univerzumot szereti, és ezért adni is tud, nem csak arra koncentrál, hogy mit kaphat, mi az, amire szüksége van.


Éppen ezért fontos, hogy egy kapcsolatban a férfi és a nő is gyakorolja a jógát, vagy az önmagvalósítást, és ezen a téren is összhang legyen köztük. Ez sok szempontból elősegítheti egy természetes és boldog kapcsolat kialakulását, sőt, egy őszinte és mély bizalmon alapuló partnerkapcsolat mindkét fél számára nagy segítség lehet önmaguk mélyebb megismerésében és a belső meló elvégzésében. 


Bár a jóga hagyománya elsősorban az egyéni önmegvalósítást szorgalmazza, a mai világban nem sok mindenki van, aki képes egyedül végigmenni az úton. De ha esetleg valaki tényleg úgy érzi, hogy nincs hozzá szüksége egy jó társra, az nyugodtan elindulhat. Ha azonban valakinek természetesebb, hogy ketten, kézenfogva lépegetnek önmaguk és a végső boldogság felé, akkor nem árt, ha dolgoznak azon, hogy összhang legyen a spiritualitás, a partnerkapcsolat és az általuk betöltött nemi, archetipikus, energetikai stb. szerepek között. 


A jógát lehet egyedül is gyakorolni, csoportban is, de a legizgalmasabb párban gyakorolni. És ez sokkal nehezebb is, mint az egyéni gyakorlás, hiszen az utóbbinál csak arra kell figyelned, hogy önmagad számára jelen légy és összhangban légy önmagaddal, Viszont a páros gyakorlásnál, például az akro-jógában, mindkét félnek kölcsönösen teljes figyelmet kell szentelnie a mésiknak, és így jóga közben is gyakorolhatják az empátiát, az odafigyelést és  a szolgálatot.

Az igazi nő

Na ezt már nem akartam megírni, de kikövetelték :-) Úgyhogy csajok, magatokra vessetek, most megkapjátok a listát férfiszemmel :-) Egyébként is az egyensúly törvénye megkívánja, hogy a nőkről is nyilatkozzunk, főleg, mivel a jógás közönség java részét azért ők alkotják. Sokat keresgéltem az interneten, mire egy használható cikket találtam, és még ez is csak egy vetületét írja le az egész kérdésnek. De azért el lehet gondolkodni rajta...


Kilenc női tulajdonság, amibe a férfiak beleszeretnek


1. A férfiak olyan nőbe szeretnek bele, aki különlegesnek tűnik, aki másmilyen, mint a többi nő, akit ismernek. Légy különleges!


Persze ez nem azt jelenti, hogy különcnek kell lenni, csak légy önmagad, és ne félj felvállalni az egyéniségedet!


2. A férfiak olyan nőbe szeretnek bele, akit félnek elveszíteni.


Nyilván ez az érzés némi ismeretség után alakul ki, de ha olyan dolgot hozol a másik fél életébe, ami nagyon értékes a számára, akkor jó eséllyel beléd fog szeretni.


3. A férfiak olyan nőbe szeretnek bele, aki tiszteli önmagát és a férfitől is elvárja a tiszteletet. Egy férfi messziről megérzi az önbecsülés hiányét egy nőben.


Sokszor a nők azt gondolják, hogy minél jobban alárendelik magukat a férfinek, annál jobban megfogják, de ez nem igaz. Valójában mindkét félnek érdemes megtartania egy egészséges mértékű függetlenséget, mert egyrészt így minden nap "meg kell hódítani" a másikat, másrészt nem alakul ki egészségtelen kodependencia.


4. A férfiak olyan nőbe szeretnek bele, aki önmagában boldog. Miért szeretne a férfi, ha te nem tudod szeretni és elfogadni önmagadat?


Az alacsony önértékelés és a depresszió nem vonzó. Megint csak igaz a parancsolat: szeresd önmagadat, és mások is szeretni fognak!


5. A férfiak olyan nőbe szeretnek bele, aki érzi, mikor van itt az ideje a szexnek. Mikor? Bármikor lehet, de mélyen belül érezned kell, hogy itt az ideje, és a férfi is ezt érzi. Ha egy férfi szeret, akkor nem "megdönteni" akar, hanem szerelmeskedni veled.


A párok szexuális igénye rendkívül széles skálán változhat, de a nőnek éreznie kell, hogy hogyan tud harmóniát teremteni kettejük között ezen a téren. ha érzéketlen a férfi igényeire, akkor a férfi azt fogja gondolni, hogy a nő nem szereti, még ha tapintatból ezt nem is közli. A szexuális kompatibilitás minden partnerkapcsolatban nagyon fontos. 


6. A férfiak olyan nőbe szeretnek bele, akit büszkén bemutathatnak a barátaiknak és a családjuknak. Mit jelent ez? Nem lehetsz egy rakás szerencsétlenség, vagy olyan valaki, aki sokat balhézik vagy iszik. Miért akarna egy férfi ilyen problémát az életébe?


Na jó, nyilván az ilyen mértékű viselkedési problémák azért ritkák. A lényeg az, hogy ha látod, hogy egy férfi vonakodik felvállalni téged a nyilvánosság és az ismerősei előtt, akkor nem valószínű, hogy egy komoly kapcsolatra számíthatsz vele.


7. A férfiak olyan nőbe szeretnek bele, aki nem teszi nehezebbé az életüket. Lehet néha szórakozni vele? persze! lehet néha veszekedni vele egy kicsit, hogy ne érezze magától értetődőnek a kapcsolatot? természetesen! Kiállhatsz a magad igazáért? Naná! De azért van különbség aközött, hogy balhézol valamiért, vagy megnehezíted az életét.


A férfiak (és persze a nők is) egy megértő társra vágynak, aki az idő java részében szövetséges és nem vetélytárs. Jó, nem kell mindig kezes báránynak lenni, de a nézeteltéséknek is erősítenie kell a kapcsolatot, nem pedig rombolnia.


8. A férfiak olyan nőbe szeretnek bele, aki segítőkész és segít foglalkozni a dolgokkal. Egy férfi egy olyan nővel szeretne lenni, aki a partnere lesz és segít neki a nehéz helyzetekben, emlékezteti azokra a dolgokra, amiket elfelejt, és segít fejleszteni az életét. Légy előrelátó, tudod, mire van szüksége a pasidnak, úgyhogy segíts neki elérni!


Azért ezzel is csínján kell bánni, mert ha a nő túlzottan kontrolláló és akkurátus üzemmódba kerül, az már a legtöbb férfit idegesíti. Tudni kell, hol a határ, és mi az, ami igazán fontos, amellett, hogy mindketten megtartják az önállóságot is az életükben. 


9. A férfiak olyan nőbe szeretnek bele, akik mindig fenn tudják tartani az érdeklődésüket. Senki nem akar egy unalmas partnert, aki mindig ugyanolyan. Újulj meg, legyél kreatív, és maradj érdekes!


A változatosság gyönyörködtet! És ez nem csak az ágyban érvényes, de a konyhában, a szabadidő eltöltésében és általában az életünk folyásában is. Aki folyamatosan meg tud újulni, az mindig tartogat meglepetéseket. És néha egy kis elkülönülés megfűszerezi a kapcsolatot, mert mindkét fél elkezdi érezni, hogy hiányzik neki a másik. 


Hölgyeim, önök kérték, hát megkapták! Aki egyetért a listával, annak azt hiszem van, min elkezdeni dolgoznia, aki meg úgy gondolja, hogy így tökéletes és boldog, ahogy van, az kérdezze meg a partnerét, hogy ő is így látja-e, vagy ha nincs partnere, és szeretne, akkor kérdezze meg pár férfi ismerősét, hogy mi az, amit nem jól csinál, hogy nem sikerül senkit sem bevonzania. Ja és ne fogjátok vissza magatokat jóga-gyakorlás közben, be Yourself! :-)

Az igazi férfi

Nemrégiben olvastam a következő blogot: 12 things every guy should master to become a real man. Érdekes... Lefordítom egy az egyben, de vigyázat, a megfogalmazás néhol egy kicsit drasztikus :-) Azért nagyjából egyetértek a listával, és azt gondolom, hogy a jóga segít a férfiaknak igazi férfivá válni, a nőknek pedig igazi nővé. 


"Ahhoz, hogy valaki egy férfi legyen, az Y-kromoszómával rendelkező személy érett verziójává kell válnia. És amin nem dolgozunk, az nem érik be. A fizikai fejlődésünk többé-kevésbé magától bekövetkezik (30 éves korig - a szerk. :-) Utána azért nem árt odafigyelni rá és jógázni). Csak oda kell figyelnünk rá, hogy együnk, aludjunk, igyunk és lélegezzünk (bár nagyon segít, ha mindezt helyesen tesszük). De ha nem törődünk a pszichológiai, intellektuális, érzelmi és spirituális aspektusaink fejlesztésével, akkor mindezek alulfejlettek és éretlenek maradnak. Akár most is lecsekkolhatod: Ha férfi vagy és nem nagyon foglalkoztál ezekkel az aspektusokkal eddig, akkor biztos lehetsz benne, hogy az adott oldalad éretlen. Mindegy vágjunk bele! Ezt a listát a telefonomba gépeltem, miközben a megrendelt Thai ételre vártam. Hirtelenjében csináltam, úgyhogy nincs külön sorrendbe szedve, és azt sem gondolom, hogy feltétlenül teljes. Még egyszer átgondolva, és őszintébben azonban azt gondolom, hogy egészen teljesnek mondható, csak alázatos voltam :-) Ez azoknak a tulajdonságoknak a listája, amiről őszintén azt gondolom, hogy egy érett férfinek rendelkeznie: 


1. Légy félelemnélküli! Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek félelmeid, hanem azt jelenti, hogy elismered a félelmeidet és túllépsz rajtuk. Az igazi férfi nem tagadja a félelmeit, a sebezhetetlenség maszkját tartva maga elé, hanem kész arra, hogy szembenézzen a félelmeivel és dolgozzon rajtuk. Megvan a bátorsága ahhoz, hogy megtegyen olyan dolgokat, amik ijesztőek a számára, ha a helyzet azt hozza. Az igazi férfi tudja, hogy a félelemnélküliséghez vezető útnak soha sincs vége. 


2. Légy kitartó! Egy férfi legyen egyidejűleg rugalmas és megbízható is. Ha szükséges, akkor bármikor legyen hajlandó elölről kezdeni mindent. Bármi megtörténhet: leég a háza, nincs termés, elveszíti a munkáját, a felesége elvetél, még ha gyász is éri, mindent újrakezd. Az igazi férfi elfogadja a sorsát, de nem válik az áldozatává. 


3. Élj, beszélj és hallgass szívből!  Az igazi férfi nem rejti véka alá az érzelmeit és a szándékát. Nem fél gyengédnek vagy akár szomorúnak lenni. Kapcsolatban van az érzelmeivel és képes kifejezni őket. Elég bátor ahhoz, hogy megélje az álmait és képes arra, hogy együttérzéssel meghallgasson.


4. Uralkodj a dühödön! Az igazi férfi uralja a haragját, és férfiúi együttérzéssé alakítja át. Dühös lehet, hirtelen, határozott és bátor. A dühe elősegíti a jelenlétét és mások jelenlétét. Nem megalázó és pusztító típusú harag. Az utóbbi akkor történik, ha a harag rabszolgái vagyunk, és az a gyáva haragja, amivel a kissebbrendűségi érzését próbálja kompenzálni. Ez ugyanolyan szomorú, mint amikor valaki egyáltalán nincs kapcsolatban a haragjával. Elkezd macsózni és elveszíti a hatalmát. Más férfiak nem veszik komolyan. A nők egy mérföldről megérzik az éretlen dühöt és a macsóságot és nem találják vonzónak. Az érett düh viszont rendkívüli vonzerőt képvisel. 


5. Légy jelentőségteljes! Ne sikeremberré próbálj válni, hanem az értékek emberévé! Ezt Einstein mondta. Azt gondolom, hogy ez igaz és fontos is. Ha a napjaidat azzal töltöd, hogy csinálsz valamit, amiből megélsz, de lényegében semmi értelme, akkor az értékes életedet pazarlod. Igen, még akkor is, ha olyan jól megélsz belőle, hogy évente két hónapot kalandos nyaralással tölthetsz és pazar éttermekben étkezel, még mindig pazarlod az életedet. Egy igazi embernek van bátorsága ahhoz, hogy elhagyja a komfortzónáját azért, hogy őszinte erőfeszítéssel tegyen valamit az emberiségért. Az emberiség javáért cselekszik ahelyett, hogy az énképét védelmezné és a biztonság illúziójához ragaszkodna. 


6. Tudd a fajsúlyodat! Ez az élet egy utazás és mi mindannyian valahol az ösvényen vagyunk. Egy igazi férfi őszinte azzal kapcsolatban, hogy hol áll a saját fejlődésében. Nem játssza meg, hogy bölcsebb vagy fejlettebb, mint amilyen, de nem is kicsinyli le önmagát azért, hogy mások ne érezzék biztonságban magukat körülötte. Ismeri az erősségeit és a gyengeségeit és egyiket sem szégyelli. Tudja, hogy midig van min dolgoznia. Tudja, hogy min kell dolgoznia és hajlandó meghallgatni és tanulni azoktól, akik megtették ezt a munkát.


7. Légy sebezhető! Egy gyáva ember mindig próbálja elrejteni a gyenge pontjait, egy igazi férfi azonban dolgozik rajtuk. Képes és hajlandó feltárulkozni még a fájdalom közepette is. Azért sebezhető, mert az akar lenni. Azáltal, hogy minden pillanatban megnyílik, folyamatosan gyakorolja a bátorságát. Ez a módja, hogy legyőzze saját gyávaságát.


8. Szeress szenvedélyesen! Egy igazi férfi nem tart vissza semmit. Amikor szeretkezik, akkor szabadjára engedi minden nyerseségét és gyengédségét és mindenét odaadja a nőnek. nem jön zavarba az intimitástól. Olyan mélyen a magáévá tudja tenni a nőjét, hogy azt érzi, a lelkébe hatol bele. A szívét célozza meg, így a nő egyszerre érezheti magát hercegnőnek és pornósztárnak. 


9. Gyakorolj valamilyen harcművészetet! Amikor a helyzet megkívánja, minden férfinak képesnek kell lennie megvédeni a feleségét, gyerekeit és a becsületét. Ahogyan a gyerekeinket is megtanítjuk úszni, nehogy vízbe fulladjanak, egy férfinek is kell rendelkeznie legalább annyi harci ismerettel, hogy vészhelyzet esetén be tudjon húzni valakinek. Egy igazi férfi elég időt töltött a ringben vagy a dozsóban ahhoz, hogy lefegyverző legyen a jelenléte. Nem pánikol be, nem provokálható könnyen, van ereje és ügyessége.


10. legyen humorérzéked! Ne vedd magadat halálosan komolyan :-) Egy igazi férfi egyszerre van tudatában az élet végtelen fontosságának és jelentéktelenségének is. Látja a kudarcait és hibáit és tud rajtuk viccelődni. Mivel tudja, hogy az énképe az csak egy kép, nem érzi úgy, hogy meg kell védenie ezt a képet. Egy feszült helyzetet fel tud oldani egy tréfával, de nem az az éretlen viccelődő, aki a humort helytelenül az intimitás kerülésére vagy az intenzitás megtörésére használja. Ez igazi férfinak van képessége arra, hogy fénybe borítsa a környezetét. Az igazi férfi magához öleli az életet.


11. Fejleszd a testedet, elmédet és a lelkedet! Az igazi férfi odaadóan fejleszti e hármat. nem azért, hogy másoknál jobb legyen, nem azért, mert fél, hogy legyőzik, hanem azért, mert többet tud adni, ha egészséges és jelen van. Mivel törődik a testével, ezért fitt és erős, mivel törődik az elméjével, ezért okos és intelligens, és mivel törődik a lelkével, bölcs, meleg és együttérző. Az igazi férfi tudja, hogy a teste és az elméje halandó, de a szeretet, amit kimutat az élete során, az maradandó.


12. Légy igazi! végső soron az igazi férfi tudja, hogy ő csak egy pasi. Mindezeket a dolgokat azért csinálja, mert ez ő: egy férfi. Szeret más pasikkal lógni, lehet, hogy sörözik foci közben, szereti a nőjét és teljes szívből dolgozik. Alapjában véve csak próbálja megtenni a legjobbat, ami tőle telik, hogy a legtöbbet kihozza az életből, és jól érezze magát, miközben ezt teszi. Az izzadsága őszinte, a szíve nyitott és a háta egyenes.

Légy önmagad!

"Mikor már nem törekszel arra, hogy másvalamivé válj, mint ami vagy, többé nem állsz önmagaddal konfliktusban." (Krisnamurti)

Elgondolkodtál-e már azon, mi a legfontosabb feltétele annak, hogy a gyakorlásod igazán méllyé, őszintévé és örömtelivé váljon? Szerintem az, hogy megatalált önmagadat. Mindenféle külső befolyástól, benyomástól, filozófiától, tantól, körülménytől, elvárástól függetlenül meg kell találnod azt, aki igazán vagy. És nem elég ezt elméletben megérteni, hanem a gyakorlatban kell megvalósítani.

Mindaddig, amíg nem találtál önmagadra az életedben, a jógádban, a kapcsolataidban, addig valaki másnak a szerepét játszod és megfosztod magadat a boldogság lehetőségétől. Ezerféle jógairányzat van, ezerféle vallás, ezerféle spirituális út. Egyikre sem lehet rámondani, hogy az az egyedüli üdvözítő út mindenki számára, vagy hogy az életének adott szakaszában mindenkinek éppen arra van szüksége. Éppen ezért egyik utat sem lehet nélkülözni, egyik sem fölösleges, és a te utad nem lesz teljesen ugyanaz, mint valaki másé. A te problémáid nem teljesen ugyanolyanok, mint valaki másé, és a te tudatod nem ugyanazokat a benyomásokat tárolja, mint valaki másé.

A jóga, minden tradicionalitásán túl egy nagyon individuális út, és az őszinte jógi lázadni fog, nem tűri a bekategorizálást, a felcímkézést, a skatulyázást. Még ha látszólag ugyanúgy (vagy hasonlóan) is gyakorolsz, mint több száz, vagy ezer másik jógi, a te viszonyod a jógához akkor is egyedi és megisételhetetlen.

Mindaddig, amíg nem találod meg önmagadat, a tetteidben, a viselkedésedben, a szavaidban, a gondolataidban, a nézeteidben, a gyakorlásod csupán felszínes erőfeszítés marad. Persze akkor is nagyon sok haszna van, akár csak a fizikai test egészségesen tartása szempontjából, de az elméd mindvégig szétszórt marad. Talán ez az oka annak, hogy sokan belekezdenek a jóga gyakorlásába, azután egy-két év múlva ráunnak. Nem tapasztalták meg ugyanis az elme elégedettségét, mert nem tudtak teljesen elmerülni a gyakorlásukban. Nem neked való? Lehet. De az is lehet, hogy csak nem tudtál áttörni a mindennapok szürke szétszórtságán, amelynek hatására minden más tevékenységedet is átjárja az elégedetlen frusztráció érzése.

A kulcs az elmédben van. Keresd meg azt, amit a legjobban szeretsz csinálni. Persze ez legyen valami építő, kreatív dolog, nem pedig önpusztító, értelmetlen érzékkielégítés, mert az nem fog boldoggá tenni. Keresd meg azt, amitől te többnek érzed magad, és ami által a világnak is többet tudsz adni. Ha megtaláltad, akkor vesd bele magad teljes lelkesedéssel, teljes koncentrációval, és soha ne add fel! Mindig vannak kihívások, akadáylok, nehézségek, amelyek még édesebbé teszik a küzdelmet és a sikert, ami minden erőfeszítés végén ott vár rád. A legfontosabb siker és győzelem az, amit önmagad felett aratsz, amikor legyőzöd a belső akadályokat, a helytelen gondolati beidegződéseket, és érzed, ahogy közelebb kerülsz a középpontodhoz.

Nem számít, hogy a társadalom, a külvilág azt gondolja-e, hogy sikeres vagy vagy boldogabb, a belső elégedettség a fontos. Persze a környezeted sokszor segíthet abban, hogy rámutasson, ha nem a megfelelő irányba haladsz. De ha csak a külső elvárásokra koncentrálsz, az sem mindig garantálja a belső boldogságot.

Én azonban mélyen hiszek a jóga transzformációs erejében, és azt gondolom, hogy nagyon sok embernek szüksége van rá, és jót tesz neki. De mindez akkor válik nyilvánvalóvá, ha nyitott, éber, relaxált elmével gyakorolsz, és higgadtan tanulmányozzod azokat a zavaró hatásokat, amleyek az elmédből fakadnak. A zavarokat ugyanis először fel kell ismerni, azonosítani kell, és utána tudod megszüntetni őket. Ne add fel a gyakorlást, és mindent el fogsz érni!

Az öt hullám

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:


"1.6. szútra:


pramána-viparjaja-vikalpa-nidrá szmritajah


pramána - a helyes tudás; viparjaja - a helytelen tudás; vikalpa - képzelődés; nidrá - alvás; szmritajah - memória.


Az elme öt változása a helyes felfogás, a helytelen felfogás, a képzelgés , a mélyalvás és a memória.


Az elme változásai (vritti) és a tudatalatti benyomások (szamszkárák) között az a különbség, hogy a változások tudatosak és tudatosan el tudjuk őket érni, valamint emlékezni rájuk. Azt, hogy az álom nélküli alvás miért tartozik bele, később elmagyarázzuk. 


A Mándúkja Upanisad az elme négy állapotáról beszél: ébrenlét, álom, álom nélküli alvás, és a transzcendentális szint, amit a jógában aszampragjáta szamádhinak neveznek. Ha ez a szútra elmítést tesz az álom nélküli alvásról, vagyis a mélyalvásról, akkor az ébrenlét és az álmodás állapota miért nincs említve? A válasz egyszerű. A Mándúkja Upanisad egy védántikus írás, amely főleg a tudattal, vagy a transzcendentális állapottal foglalkozik. Az elme három másik állapotát - az ébrenlétet, álmot és álom nélküli alvást - illuzórikusnak és nem valóságosnak írja le.


Másrészről viszont a Jóga-szútra egy olyan írás, amely az elme tanulmányozásával foglalkozik, és utána arra vonatkozólag ad instrukciókat, hogy miként váloztassuk meg annak érdekében, hogy alkalmassá tegyük a tudat megvalósítására. Ebből a célból Patandzsali fő alkotóelemeire bontotta az éber és alvó állapotokat. 


Ébrenlét közben helyesen kellene felfognunk a dolgokat, de általában a helyes és helytelen felfogás és a képzelgés keveréke történik. Az álom állapotáben a képzelgés dominál, amiben fel-felbukkan a helyes és a helytelen felfogás. 


Hogy miért fontos ez a felosztás, az világosabbá fog válni ez egyes gondolati hullámok leírása után.       

Bhudzsapídászana B

Újabb részlet Gregor Maehle könyvéből:


"Nava: Belégzésre emelkedjünk fel, egyenesítsük ki a karjainkat, és hozzuk előre a lábainkat anélkül, hogy a földhöz érnének. Bontsuk szét a bokákat, és feszítsük meg erősen a lábainkat, hogy kiegyenesedjen a térdünk. Spicceltessük a lábfejünket és nézzünk előre. Ez a tranzíciós póz a Bhudzsapídászanából kifelé menet a Tittibhászana (szentjánosbogár-póz). 


Kilgzésre hajlítsuk be a lábainkat, a térdeinket hozzuk be a hónaljunk alá, és emeljük a sarkainkat a fenekünk irányába. 


Dasa: Tartsuk ki a pózt a belégzés ideje alatt! Ezt a második tranzíciós pózt Bakászanának (gólyapóznak) nevezik. 


Ékádasa: Kilégzésre ugorjunk hátra csaturanga-dandászanába. 
Dvádasa: Belégzésre felfelé néző kutyapóz.
Trajódasa: Kilégzésre lefelé néző kutyapóz."


Megjegyzések: Én a póz négy részletét öt-öt légzésig szoktam kitartani. A Bhudzsapídászana A-ban keresztezzük a lábainkat, de a fejünket még nem tesszük le, hanem előrefelé nézünk. Itt a könyököket érdemes behajlítani úgy, hogy hátrafelé mutassanak, és ha tudjuk, akkor a lábujjainkat be is akaszthatjuk a lábszárak mögött. A vállakat engedjük le, a szegycsontot emeljük ki, és dolgozzunk erősen a bandhákkal, ez mind a négy pózban lényeges. 


Öt légzés után kilégzésre eresszük le a fejtetőt, homlokot vagy az állunkat a talajra, vagy ha megy, akkor csak tartsuk pár centire a talajtól. A lábfejeket spiccelve és keresztezve vigyük hátra a két karunk között. Ha nem spiccelünk, hanem pipálunk, akkor bele fognak akadni a lábfejek a földbe. A sarkunkkal törekedjünk a fenekünk irányába, és húzzuk fölfelé a bandhákat erősen.


A tittibhászanánál csak akkor egyenesítsük ki a könyökünket, ha a bandhák és a combközelító izmok aktivitása elegendőnek bizonyul ahhoz, hogy a lábainkat a felkarokhoz tapasztva tartsák. Ha nem, akkor inkább maradjon behajlítva a könyök, és fektessük rá a combokat. A combok helyezkedjenek el minél közelebb a vállakhoz, ideális esetben a vállak mögött van a comb vagy a tédhajlat. A térdeket a négyfejű combizom erőteljes megfeszítésével, valamint a bandhák akitivitásával tudjuk teljesen kinyújtani. A lábak legyenek vízszintesek, de felfelé is állhatnak például nyújtott könyök esetén. 


A bakászana kivitelezésének két módja van: Az egyiknél a térdkalácsok közvetlenül a hónaljban vannak, a sípcsontok pedig a felkarokkal egy vonalban vannak, de nem érnek hozzájuk. Ez a haladóbb módszer, ennél lehetőség van a könyökök teljes kinyújtására és a medence magasra emelésére. A lábfejek spiccelnek, a nagylábujjak összeérnek. Próbáljunk ebben a pózban is előre nézni, és nem a földre. A kezdőbb változatban a könyököket kidugjuk kátoldalra a sípcsontok alatt, és a felkarra fektetjük a sípcsontokat, egy kicsit keresztezve. A többi ugyanaz, csak a könyököt nem fogjuk tudni teljesen kiegyenesíteni. Az semmiképpen nem jó változat, hogy a combcsontokkal támaszkodunk a felkarokon. Ebben az esetben inkább tegyük le a lábunkat, amikor hátrahozzuk a Tittibhászanából, és vegyük fel rendesen a pózt. A két póz külön is előfordul a második sorozatban, de így az elsőben is gyakorolhatjuk már, mivel elősegítik a bandhák tudatosítását.


A bhudzsapídászana megtisztítja a nyelőcsövet. Növeli a csukló és a karok erejét, és elősegíti a póz egyensúlyát és könnyedségét. Eleinte a homlokunkat tudjuk csak a földre tenni. Ahogy előrehaladunk a gyakorlásban, az állunkat is le tudjuk tenni a földre, és az orrhegyünkre nézünk. 

Siker, pénz, nők, csillogás

A napokban láttam ezt a fotót keringeni a fészbukkon, és elgondolkodtam, hogy mi az az egy gondolat, ami az indiai jógi fejében keringhet a ......... helyén. Aztán rájöttem: "szex" :-))) Na jó, félre a tréfát, vannak persze tényleg kúl jógik Indiában, aki sohasem gondolnak a szexre, de azért sokkal kevesebben, mint ahányan így néznek ki, mint a fenti szádhu. 


Hát igen, a sikernek nehéz ellenállni, és megfelelő pszichológiai érettség kell hozzá, hogy az ember kezelni tudja, főleg a spirituális sikereket. Akár idézőjelbe is tehettem volna a "spirituális" szót, mert tulajdonképpen a siker és annak összes folyománya, a hírnév, elismerés, pozíció, hatalom, követők, vagyon, nők, tanítványok stb. csupán az egó szintjén tudják befolyásolni az őszinte gyakorlót. Ugyanakkor még az ősi ind eposzokban is számtalan olyan jógiról olvasunk, aki a spirituális fejlődés melléktermékeként megjelenő sok anyagi áldás vagy akár misztikus képesség áldozata lett. 


Mit is jelent ebben az értelemben az, hogy áldozat? Ahogy Patandzsali is megfogalmazza, hogy ha a gyakorló a kaivalja elérése helyett a misztikus képességeket vagy a különböző anyagi áldásokat tekinti a jóga céljának, és elkezd ragaszkodni hozzájuk, az akadályt fog jelenteni számára a szamádhi elérésében. Krisnás kontextusban ezt úgy nevezik, hogy "leesés", vagyis amikor a jógi leesik, lebukik valós, de leginkább vélt spirituális helyzetéből, és társadalmilag, erkölcsileg, intézményileg stb. egy alacsonyabb helyzet elfogadására kényszerül. Tegyük itt hozzá, hogy ez a magasabb/alacsonyabb helyzet is természetesen mind a megjelölések világán belül érvényes, hiszen eredeti önvalóját tekintve mindenki tiszta lélek, és a tudatunkat különböző módokon vagy mértékben fedi be az illúzió. 


Azt szoktuk gurunak nevezni, aki azt tartja magáról, vagy mások azt tartják róla, hogy már megszabadult az illúziótól, és megvalósította eredeti spirituális helyzetét, ezért képes másokat is ebbe az irányba vezetni. A guru-ság intézményét persze számtalan botrány övezte az őskortól egészen napjainkig, egyszerűen csak azért, mert az, hogy azt gondoljuk önmagunkról, vagy esetleg mások gondolják rólunk, hogy megszabadultunk az illúziótól, még nem garancia arra, hogy az a valóságban is így van. 


A legutóbbi botrány John Friend, az Anusara Yoga megalapítója körül lebbent fel, a szokásos vádakkal: szexuális visszaélés a tanítványokkal, pénzügyi machinációk a szervezeten belül. Friend vissza is lépett a vezetői pozíciójából, a folytatást várják az Anusara Yoga rajongó. Akit érdekelnek a részletek, az körülnézhet például ebben a blogban. Őszintén szólva, én magam nem is annyira kaptam fel a fejemet a hír hallatán, ugyanis guru-botrány már számtalan volt, indiai, és indián kívüli spirituális vagy jóga-szervezetek vezetői körül is. Szerencsére nekem van egy gurum, akiről tudom, hogy sohasem fog csalódást okozni azoknak, aki bele vetették a hitüket. De ha körülnézünk a Wikipedián, a nagy nevek közül is van jópár, akiket hasonló botrányos vádakkal illettek, a valóságtartalmuk bizonyításától most eltekintve: Sri Chinmoy, Swami Rama, Satya Sai Baba, vagy akár Osho, bár utóbbi eleve a tanításába is belefoglalta a szexuális és mindenfajta szabadosságot, mint a megvilágosodás elérésének módját. 


Szóval veszélyes dolog ez a guru-business, és a helyzet az, hogy még azok a jógaoktatók, vagy vezetők is ki vannak téve a dolognak, akik nem tartják magukat gurunak vagy spirituális vezetőnek. A társadalomnak ugyanis ideálok kellenek, a követőknek bálványok, akikre tökéletesként tudnak tekinteni, és arról álmodozni, hogy egyszer majd ők is elérik ezt a tökéletes helyzetet. Egy guru botrányos "leesése" sokszor nem azért vált ki kétségbeesést a követőiben, mert az idealizált személy nem felelt meg az elvárásoknak, amiket a követők támasztottak vele szemben, hanem talán azért, mert a guru személyisége és pizíciója egy hamis biztonságérzetet adott a követőnek, aki így könnyebben bele tudja ringatni magát is egy jövendőbeli hamis guru-szerepbe. Prabhupada azt mondta, hogy a csaló guruk vonzzák a csaló követőket, de még az igaz guruk követői között is sok olyan lehet, aki a valós spirituális fejlődés helyett a könnyebben elérhető. külsődleges, hamis guruság útjára lép.


Mi tehát a megoldás? Az egyik módszer, amit én alkalmazok, az az, hogy nincsenek hamis elvárásaim, megpróbálom reálisan felmérni mindenkinek a helyzetét és kapacitását, és csak arra számítok tőle, amit kapni szeretnék. Például egy jógaoktatótól egy jó jógaórát szeretnék kapni, és nem elsősorban az életemet megmentő és megváltó guruként szeretném látni, annál is inkább, mert az ilyen "berajongás" azért azzal is jár, hogy nekem pedig ideális tanítvánnyá kellene válnom, ami azért szintén nem olyan könnyű a mai világban.


Nem is kell messzire menni, ha egy gurura, vezetőre, celebre vagy hírességre nehezedő társadalmi nyomás mértékét szeretnénk megérteni. Példának hozhatjuk akár Tiger Woods-ot is, aki pedig nem spirituális vezető, csak egy egyszerű golf-játékos, mégis szerepmodellként tekintett rá a közvélemény. 


A saját helyzetünkkel kapcsolatban is mindannyian leszünk olyan helyzetben az életünkben, amikor a társadalom és a közvélemény, vagy akár a követők, "tanítványok", rajongók elvárásai bizonyos erővel fognak hatni ránk, ugyanakkor a vágyaink konfliktusba keverednek ezekkel az elvárásokkal. A megoldás csakis az őszinte, és alázatos útkeresés lehet, amelynek során nyíltan szembenézünk a nehézségekkel, akadályokkal, és nem teszünk úgy, mintha nem léteznének, vagy már legyőztük volna őket. Ugyanakkor őszintén törekedni kell a külső megjelölésektől való elvonatkozatásra, és nem hogy nem szabad elvárni vagy kikényszeríteni a tiszteletet másoktól, de ha önként adják, akkor is nagyon óvatosan kell vele bánni, hiszen az ember tényleg könnyen elhiszi azokat az idealizált dolgokat, amiket mások kivetítenek rá. 


Mindenféle botrányoktól eltekintve, vannak, akik továbbra is lelkesen fogják gyakorolni például az Anusara jógát, vagy akármelyik, fentebb említett guru tanításait, és nem biztos, hogy ezt azért teszik, mert szemellenzősen nem hajlandók tudomást venni arról, hogy mesterük is egy esendő ember volt, aki nem tudott minden helyzetben tökéletesen viselkedni és tökéletes példát mutatni. Az érték a hibákon túl is ott van mindenkiben, és a valódi lelki nagyság abban rejlik, ha a hibákon túl is észrevesszük az értékeket, befogadjuk és továbbadjuk másoknak. A szeretetnek nem kell tökéletesnek lennie, mert kijavítja a hibákat és begyógyítja a sebeket. De őszintének kell lennie, és önzetlennek, mert ha önző módon kihasználunk és manipulálunk másokat, annak a keserű következményeivel tényleg szembe kell néznünk a jövőben. És záró gondolatként ismét előjön bennem az, amit a jóga mindig is hangsúlyoz, hogy a gurut önmagunkon belül kell megtalálnunk, és önmagunkkal kell megbékélnünk. Minden külső guru csupán egy segítő, egy katalizátor a belső átalakulás folyamatokhoz. Ne veszítsük el a függetlenségünket semmilyen kapcsolatban, még a guru-tanítvány kapcsolatban sem!

Csendes hajnal a parton

Ma reggel jógaóra előtt kimentem a partra, élveztem a csendet és a nyugalmat. A víz is teljesen csendes volt, elmeditálgattam egy kicsit rajta, hogy egész életünkben rohanunk a vágyaink után, és van, hogy elszalasztjuk a boldogságot, amikor azt csak érezni kell, rá kell hangolódni. persze az ember tudata sem mindig olyan csendes, mint ahogy a tenger ma reggel, de ha sikerül lecsendesíteni, akkor a boldogságot sokkal könnyebb megtapasztalni.


Megérkezett Craig, ma Noémin kívül mindenki gyakorol. Én is, pedig a bokám bedagadt, és mindkét sípcsontom lüktet a tegnapi sparringtól. Mindegy, valahogy lenyomom, utolsó gyakorlásom, volt már olyan, meg lesz is, amikor csak azért gyakorlok, hogy meglegyen, nem tudom a legjobb teljesítményt és koncentrációt kipréselni magamból. A lelkemnek azért jólesik, még ha merev is vagyok, mint a kókuszpálma törzse. Craig lazán beletérdel a sípcsontomba a békászanában, amire felüvöltök. Ez volt az a pont, amikor eldöntöttem, hogy nem megyek délután Thaibox-edzésre. Tudni kell, hogy mikor álljak le. Túl sok a sérülésem, ha végigszenvedek még egy edzést, az csak a regenerációs időt fogja meghosszabítani otthon. 


Márpedig jógázni meg oktatni kell a megérkezésemtől kezdve, a Taiboxszal pihenhetek egy pár napot. Szóval végignyomtam azért a 2. sorozatot, a végén a dropbackek és a szokásos tiktakk, bár most egy kicsit ólmosabban ment. Utána elbúcsúzkodtam Craigtől, majd elmentem gyümölcsöt venni reggelire. Ananász és mangó ismét a menü, majd strandolás ezerrel, utolsó nap! Elmegyek úszni is egyet a csendes vízben. 


Sajna a vízállás ma is nagyon alacsony, még jó, hogy felhúztam a Five Fingersemet, nagyon sokoldalú cipő ez! Jó sokáig begyaloglok, így legalább nem vágják a sziklák a talpamat. Utána tudok csak ráfeküdni a vízre, de még így is jó nagy szivacsállatokat látok a vízben az úszószemüvegemmel, a végére kiderül, hogy itt is lehetett volna simán sznorkelezni, nem csak Koh Tao-n. Jót úszok, ez még így bedagadt bokával is megy, amit napozás közben sűrűn jegelgettem is.


Ebéd a Veggie maminál, finom a leves, meg a második is, de a tofutól már egy kicsit én is besokalltam, na mindegy, legalább itt biztosan nem rontjuk el a gyomrunkat. Ebéd után meglátogatunk egy talizmán-árust, őt is Craig ajánlotta. Őszintén szólva a pálcikás akupresszőr bácsi után itt már szkeptikus voltam a végeredményt illetően, és be is jött. Megtaláljuk a boltot, telis-tele van buddhista amulettekkel. Csakhogy egy tea-ladyn kívül nincs más a boltban, ő is maximum italokat bírna kiszolgálni, azokat is Thai nyelven. 


Így nem nagyon tud beavatni minket a titokzatos amulettek misztikus hatásaiba, mi meg hümmögve távozunk, az ember ugye ezért mégsem vesz meg olyat, amiről nem is tudja, mire való, és nem is beszéli rá senki. Egyébként ez itt Thaiföldön rendkívül jellemző, a bazári árusokon kívül a legtöbb eladó halálos közönnyel viseltetik aziránt, hogy veszel-e nála valamit, vagy sem. Biztos Buddhában bíznak, hogy ha a vételnek meg kell történnie, úgyis meg fog. 


Vissza a partra, még egy másfél óra szikkadás a napon, boka-jegelés. A többiek elindulnak Thaibox-edzésre, én meg itthon maradok pakolni, készülődni, ráhangolódni a civilizációba és a hidegbe való visszatérésre. Szép volt, jó volt itt kint Thaiföldön, de megint vár otthon a sok feladat, nem lehet mindig csak nyaralni! 

Hun Power

Ma reggel vezetett óra volt. Craig csúszott vagy tíz percet, mert hozott magának két jógamatracot, meg egy hordozható fejmikrofonos hangosbeszélőt, mondván hogy gyenge a hangja, és abba szeret beszélni. Elkezdtük az órát, az eleje egy jógaterápiás bemelegítés volt, ami jól jött mindenkinek, mert Lizának hamstring-baja van,  Noéminak meg lebénult a csípője a sok köríves rúgástól. A többiek viszonylag jól vannak, bár hasmenéssel is küzd egy-két ember. Nekem a sparringos sérüléseimen kívül semmi bajom, azok viszont rohamosan szaporodnak...


Utána a napüdvözletek jöttek, na erre ki is jött a gyakorlóplaccunkhoz legközelebb eső bungalóból egy pocakos nyugati turista, álmos, morcos fejjel, de szótlanul leült csak nézni minket. Hát igen, belegondoltam, hogy ha itt most valaki nyaralni és pihenni jött, akkor nem kellemes a hangosbeszélőből áradó jógás instrukciók tömkelegét hallgatni, bármily megnyugtatóan is hangzik Craig dallamos hangja, amit viszont egyre sűrűsödő Darth Vader-légzések szakítanak meg, pont bele a mikrofonba, ahogy haladunk előre a vinyászákban.


Az álló gyakorlatokat saját szája íze szerint variálja, utána pedig egy mix következik a 2-3-4. sorozat ászanáiból, de úgy finoman adagolva, nehogy kibukjunk. Ma nem nagyon igazít, ő is inkább mutatja a pózokat, és rávezető tippeket ad, ha nem mennek. A végén önállóan lenyomjuk a befejezőket, de a dropbackben és a "tiktakkban" segít azért. Ez utóbbi a kézenállásból hídba és vissza figura, amit egészen megkedveltem itt kint.


Lemegy az óra, szomszédunk szerencsére nem bukik ki. Holnap úgyis Mysore lesz, az nem olyan hangos. Óra után gyümölcsreggeli, szépen kezd megint sütni a nap, a szél is elállt. Csak a vízállás alacsony, úgy látszik, megint apály van. Úgy volt, hogy ma elmotorozunk megnézni a Big Buddhát, de megint mindenki be van punnyadva, valamelyik más napon lesz a túra. De valószínűleg nekem már nem, mert én szerda este indulok haza, a többiek péntekig maradnak. 


Úgyhogy napozás, strandolás, úszás a program egyig. Utána bepályázunk a városba, találunk egy lepattant Thai éttermet. A fruit shake egész jó jeges, bár nem tudom, mennyire tesz ez jót a torokfájásomnak. Noémi kifogásolja benne a fekete darabkákat. A többi kaja is ehető, ezúttal jól megmagyaráztuk, hogy miket nem kérünk bele. Ebéd után Timi beül afrofonást csináltatni, Attila után szabadon. Neki már tegnap óta be van fonva. Ez amolyan fighter-frizura, lelkesek is az edzésekre. Noémi is lelkes, de ő még nem fonatta be a haját. Nem csodálkoznék, ha őt is afro tincsekkel látnám viszont odahaza :-). 


Délután még bícselek egy kicsit, utána irány az edzés. Egy kör futás, addig a többiek az autógumikon ugrálnak, az ugrókötelet már unják. Ma Mi veri a hasamat, tíz jó keményet oda is csap neki. Utána sparring. Attilával kerülök össze, aki délután kölcsönkérte a fogvédőmet, amit akkor vettem, amikor elveszettnek hittem a sajátomat. Gyanútlanul oda is adom neki, nem tudván, hogy este négy menet pokolnak nézek elébe Attila tolmácsolásában. Hiába, a hunok vére folyik az ereiben, simán el is tudnám képzelni egy lovat szőrén megülve hátrafelé nyilazni vágta közben. 


Szóval belekezdünk, mondom neki, ne üssön nagyokat, mert már amúgy is csupa sérülés a fejem. Ati viszont gyors, pontos, erőseket üt, még erősebbeket rúg, és agresszív is. Minden képessége megvan a Thaiboxhoz. Pluszba vagy tizenöt kilóval nehezebb, mint én, úghogy ami neki egy félerővel bevitt ütés, én attól simán megszédülök, ha beleállok. Kis Thai haverom a sípot kezeli, közben bennünket hergel, hogy rúgjuk egymást. Na Attilának nemigen tudom eladni a street fighteres trükkjeimet, a fejre irányzott tolórúgásokat blokkolja simán, a forduló rúgásokat pedig egy jó nagy hátba körívessel jutalmazza. 


A többi rúgásom is lepattan róla, nevezetesen a térdéről, ami a sípcsont számára még védőben sem túl kellemes. A harmadik menet végére le is sántulok mindkét lábamra. A negyedikben még bepróbálkozom, de a következő blokknál ismét érzem a lüktető fájdalmat a feldagadt sípcsontomban. Nem hittem volna, hogy Attila brutálisabb ellenfél lesz az összes eddiginél egybevéve. Mindegy, megvolt a sparring, ma már nem rúgok köríveset, az is biztos. Az állkapcsom is sajog azért, minden nap kaptam rá egy párat. 


Junnal iskolázok megint, csak ütést meg térdet gyakorolunk, mert látja, hogy mennyire szenvedek a rúgásoknál. Utána egy kis zsák, meg a többi levezető erősítés. Közben Noémi hány egy nagyot, viszontlátja a fruit shake-t a kis fekete darabkákkal, amit ebédre fogyasztottunk. A Thaiok adnak neki valami rudat, amiből illóolajok szaga tör elő, azt szívogtja. Edzés után mi is szippantunk belőle egy-egy slukkot, körbejár, mint a békepipa. 


Este elbotorkálok még Thai masszázsra, hátha jót tesz a sok sérülésre. Bár mondom a nyanyának, hogy a sípcsontomat meg a hüvelykujjamat ne bántsa, azért bekeni valami gyógykrémmel, ami jól csípi a bőrömet. A többit kókuszolajjal dolgozza végig. Jó alaposan tolja megint, közben sopánkodik, hogy "boxing, boxing", amikor mondom neki, hogy muaythai-on szereztem a sérüléseket. Amikor felsziszegek fájdalmamban, akkor ezt mondja: "csip-csip-csip". Úgy látszik, itt  mindenkinek megvan a hangutánzó készlete, a Thai edzők kedvenc felkiáltása az "Ooooiiiiiiiii!", illetve a "Lilek", ami azt jelenti, hogy "Relax", csak Thai akcentussal. 


Megvolt a masszázs, megírtam a blogot is, irány az ágyikó, utolsó éjszaka hajtom álomra a fejemet itt Samuin. Holnap este indul a járat Bangkokba, onnan pedig vissza a fagyos téli Budapestre.