"Ha valaki nem értette meg az előző bekezdést, akkor olvassa újra addig, amíg meg nem érti. Ez a jóga titka. Néha a tárgyalásra kerülő fogalmak vagy a tömör terminológia nehézséget okozhat az olvasónak, de ha a tényeket nem tisztázzuk pontosan, akkor a tanítások lényege elveszik. A néha prof. S. Dasgupta szavaival: "Megpróbáltam ellenállni a kísértésnek, hogy azáltal tegyem boldoggá az angolokat, a filozófiai jelentés pontosságát feláldozásának kockáztatásával, és az indiai filozófia számos gondolata olyan, hogy reménytelenül nehéz pontosan átültetni őket az angol nyelvbe."
A következőkben ennek a szútrának a fogalmait foglaljuk össze röviden. Létünk gyökere az örök, határtalan gyönyör és tudatosság, amit eredeti természetünknek, az igazságnak, a természetes állapotnak, a tudatnak vagy az önvalónak is neveznek. Azért nem tapasztaljuk ezt az állapotot, mert tévesen az elme tevékenységével azonosítjuk önmagunkat. Amikor az elme tevékenysége (vritti) megszűnik, akkor visszatérünk az eredeti állapotunkba.
Vjásza egy fontos dolgot jelent ki a kommentárjában, amikor azt mondja, hogy a tudat mindig önmagában nyugszik, bár úgy tűnik, mintha nem így lenne. Vigjánabhiksu a következő példával illusztrálja ezt a Júga-varttikában: Ha egy kristályt nézünk, és nincs semmilyen tárgy a közelében, akkor úgy látjuk a kristályt, ahogy van. Ha egy vörös rózsát helyezünk el a kristály közelében, akkor a kristály fel fogja venni a rózsa színét, olyan mértékben, hogy ha a kristályba nézünk, akkor csak a rózsát látjuk. Az igazság azonban az, hogy a kristály egyáltalán nem változtatja meg a természetét ebben a folyamatban.
Hasonlóképpen, a tudat önmagában lakozik a tárgy nélküli (aszampragjáta) szamádhi közben. az igazság az, hogy mindig önmagában lakozik, csak ez nem mindig tűnik így. Mint a kristályt is, úgy tűnik, hogy beszínezik a tárgyak. És, mint a kristály esetében is, ha eltávolítjuk a tárgyakat, akkor rájövünk, hogy változatlan."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése