Rokkant vagy? Gyere Agni-jógázni!

Érdekes módon tegnap anélkül írtam pont a NYT cikkéről, hogy nem is olvastam a dívány.hu-n megjelent magyar verziót, és viszonylag liberálisan fogalmaztam, nem vonva kétségbe azt, hogy a jógában, mint minden más sportban vagy mozgásrendszerben, előfordulhatnak sérülések, és az is megeshet, hogy a gyakorlók nem helyesen gyakorolnak vagy az oktatók nem megfelelően oktatnak. De nem akarom önmagamat ismételni, inkább jöjjön most már a cikk magyar változatának részletesebb elemzése.


A statisztikák mindig csalókák lehetnek, de azért engem érdekelne az, hogy végzett-e valaki valamilyen kutatást azt illetően, hogy mennyire gyakoriak is a komolyabb jógás sérülések más sportokhoz vagy a mozgásszegény életmódot élő állampolgárokhoz képest. No akkor lássuk, miből élünk :-) Természetesen az újságíró a szenzációból, a bulvárból él, mivel a jó hír az nem igazi hír. A jógaoktató meg abból él, hogy a jóga áldásos, gyógyító hatásáról lelkendezik az embereknek. Persze ha olyan szerencsétlen a karmája, hogy tíz-húsz év jógaoktatás után a matracról egyenesen a műtőbe viszik, akkor esetleg képes lehet arra, hogy megírjon egy ilyen könyvet, és felkutassa az összes sorstársát, akiket szintén a jóga tett tönkre :-). Na találtam is egy adatot, miszerint 5000 jógasérüléssel fordultak orvoshoz az USA-ban. Évet nem ír, de feltételezzük, hogy egy év alatt jött ki ez a szám. Ha figyelmbe vesszük, hogy az USA-ban minimum 15 millióan jógáznak rendszeresen, akkor a sérülések aránya 0.03%. Hát igen. fergeteges szám. 


Egy szóval azt akarom csak mondani, hogy mindenki megnyilatkozásai mögött ott húzódnak a személyes, szubjektív tapasztalatai, az anyagi érdekeltsége, a hite és egy csomó minden más, amit Patandzsali szamszkárának nevez, és ami beszínezi az élőlény átlátszó tudatát. Szóval ha valakinek keserű tapasztalata is volna a jógával kapcsolatban, az nem jelenti azt, hogy nekünk is feltétlenül az lesz. Én most itt megpróbálom félretenni jógastúdió-vezetői mivoltomat és érdekeltségemet, és a saját tapasztalatom alapján, "felhasználóként" elemezni a jóga állítólagos veszélyeit.


Nekem szerencsére elég stabil és mozgékony a gerincem, és nem éreztem még semmiféle problémát, amit a jóga okozott volna. Egy-két izomhúzódást és -szakadást én is beszereztem, de ezek elmúlnak. A térdeim is rendben vannak, bár egy kicsit néha megfájdul a bal belső térdszalagom. A rotátor köpenyem is okés, pedig nyomom azért a kézenállásokat rendesen. A csuklóm néha megfájdul, de ha ésszel terheli az ember, akkor ez is csak átmeneti probléma. Szóval azt tudom mondani, hogy sokkal jobb állapotban vagyok, mint tíz évvel ezelőtt, amikor még nem jógáztam.


Akkor most nézzük a cikket! Még rá se kattint az ember, az ajánlóban már ezzel bombázza a szerző, B. Anna: "Retinaleválás, gerincsérülés, szélütés is előfordulhat jógázás közben, és azok sincsenek biztonságban, akik rendszeresen gyakorolják ezt a sportot." A gerincsérülések tényleg előfordulhatnak, erről már sokat írtunk. De ne feledjük ki azt, hogy az ember naponta maximum egy-két órát jógázik, és azért az is hat a gerincre, amit a nap többi 22-23 órájában csinál! És az sem árt, ha az oktató ért a gerinc-problémákhoz, és aszerint foglalkozik az emberekkel. 


A retinaleválással kapcsolatban azért kíváncsi lennék, hogy hány embernek volt tényleg fejenállás vagy gyertya közben :-). Mert ezzel az erővel az összes konditermet be lehetne zárni, de valahogy még nem tilos a fekvenyomás egyik országban sem, úgy tudom, pedig attól sokkal több embernek leválik a retinája. A szélütésre nem is érdemes a szót vesztegetni, mert stroke bármilyen tevékenység közben érheti az embert, például alvás, szaunázás vagy éppen szex közben, de ezek közül úgy tudom egyik sem tilos...


A cikk azzal kezdődik, hogy William J. Broad egy nap utthita-trikónászanában elszakította a hátizmát. Na bumm! Hát ha fél óráig kellett kitartani a pózt, és nagyon feszengett benne, akkor előfordulhat, de akkor is valószínű, hogy nem volt megfelelő helyzetben a medencéje. Nekem is szakadt már el a quadratus lumborumom, ki lehet bírni, egy-két hét alatt elmúlik. A szerzőt Glenn Black segítette a jógás sérülések közötti kalandozásában, aki állítólag roppant híres oktató, de én még valahogy nem hallottam róla. 


A következő érv: " Nem szabad elfelejteni, hogy a jógát nem a nyugati irodai dolgozóknak találták ki, hanem olyan embereknek, akik az idejük jó részét amúgy is lótuszülésben ücsörögve töltötték." Ezt az érvet már hallottam egyszer, méghozzá Bene Mátétól, úgyhogy nem fogom még egyszer kielemezni, de körülbelül olyan, mint hogy a magyar ember ne egyen banánt, mert az az indiaiaknak terem. 


Végső érvként még megemlíti, hogy Glenn Black maga is gerincműtéten esett keresztül, amit egyértelműen a jógának "köszönhet". Hát én azért azt gondolom, hogy a legtöbb jógaoktató, akinek nincs genetikai hajlama a gerincbetegségre, helyesen táplálkozik és gyakorol, az simán megcsinálja a durvább pózokat is akár 80-90 évesen is, és nem gizdaságból, vagy egóból, ahogy a cikk fogalmazza, hanem egyszerűen azért, mert jólesik neki a természetes és egészséges mozgás öröme. 


Pénteken egyébként egy brutális 38 fokos Agni-jóga órán izzadtam, és néztem közben az embereket magam körül. Az egyiknek arasznyi heg a gerincvonalán, a másiknak a térde vagy a bokája körül látszanak a műtéti nyomok. Persze egyikük sem jógán szerezte, hanem azért jönnek jógára, hogy gyógyuljanak, és gyógyulnak is! Való igaz, hogy az astanga, főleg az egyes sorozat nem mindig biztonságos az ilyen sérülésekkel rendelkező emberek számára, de az Agni kifejezetten gyakorolható, és jó terápiás hatása van. Szóval, ha el tudsz kúszni az Atmáig, akkor gyere bátran Agnira, csak jobban érezheted magadat tőle!