Na jó, ezt a címet azért kezeljük ironikusan :-) Ma van a születésnapom, méghozzá a 41-edik, azaz 1971 január 9-én láttam meg a napvilágot. Ennek a napnak valószínűleg nincs különösebb jelentősége a Föld legtöbb embere számára, főleg azok számára, akik nem is ismernek. Akik ismernek, azok is gondolom vegyes érzelmekkel fogadták az érkezésemet, és talán akkor fogják tudni végérvényesen eldönteni, hogy jövetelem pozitív vagy negatív kicsengésű volt-e az életükben, amikor továbblépek, ismeretlen magasságok vagy mélységek felé. A védikus filozófia szempontjából sincs túlzottan nagy jelentősége annak a pillanatnak, amikor ebben a testben inkarnálódik az örök lélek, hiszen már millió és millió élet óta itt körözünk, különböző testeken, élethelyzeteken és benyomásokon keresztül vándorolva. Érdekes az összecsengés a szanszkrit "szamszára" és "szamszkára" szó között. Az előbbi kifejezéssel a reinkarnációt, az ismétlődő születést és halált szokták illetni, míg az utóbbi kifejezést Patandzsali az elmét érő benyomásokra, lenyomatokra használja, amelyek életről életre elkísérnek bennünket és alakítják a tudatunkat.
Még a filozófiánál maradva, az emberi születés azért egy fontos lépcsőfok minden egyén lelki evolúciójában, mert az emberi testtel együtt jár a lelki intelligencia, az élet végső kérdéseinek kutatásához szükséges vágy és képesség, nevezhetjük akár vallásosságnak vagy spiritualitásnak, de végső soron önmagunk keresése, amely az emberi élet egyik legfontosabb ajándéka és egyben küldetése is.
Az én szempontomból talán azért mégis ez az egyik legfontosabb pillanat, hiszen előző születéseimből már nem sok mindenre emlékezem, maximum a magammal hozott tudatalatti benyomások munkálnak értékrendemben, személyiségemben, törekvéseimben. A következő életeimet egyelőre homály fedi, szóval, ahogy a jóga is tanítja, a legjobb a jelenre koncentrálni, és kihozni a Most-ból, amit lehet. Úgy gondolom, hogy valamelyest sikerült előrehaladnom a spirituális útkeresés ösvényén is, 1990-ben megismerkedtem a Krisna-tudattal, közvetlenül előtte pedig a jógával, ami az utóbbi évtizedben is egyre perominensebb szerepet játszik az életemben.
Úgy érzem, hogy mindazok az élmények, fordulatok, erőfeszítések, amelyeket eddig tettem az életemben, hasznosak és fontosak voltak, még ha néha az egyik szélsőségből a másikba való átlendülésnek is néztek vagy néznek ki, mert fokozatosan közelebb visznek az eredeti természetemhez, lassan megértem és megélem, hogy ki is vagyok igazán, mi az én utam, és mi az, amivel nem tudok azonosulni vagy nem visz közelebb önmagam megismeréséhez. Az úton voltak és lesznek állomások, személyek, amiket megközelítek, elkísérnek egy darabig, majd tovább lépek, mert végülis az anyagi világban minden átmeneti, még ha nagyon ragaszkodunk is hozzá, mert aminek kezdete van, annak vége is lesz egyszer.
Az örök lélek szempontjából az átmenetiség persze tág fogalom, mert lehet, hogy egy élethelyzet vagy kapcsolat csak pár percig, óráig, napig tart, míg egy másik körülmény évekig, évtizedekig vagy akár több életen keresztül is állandósul. Mindebben benne vannak az előző döntéseink, és a jelenlegi választásaink is. Ismerni kell a szabályokat, ahogyan a karma működik, és józanul kell dönteni, a következmények mérlegelésével. Az utóbbi napokban szó volt a félelemről, és lesz is még a következőkben. A józan ember nem fél, de a vakmerőség nem egyenlő a félelemnélküliséggel. Ha hozol egy döntést, és később, a következményeivel szembesülve megbánod, akkor nem voltál következetes és megfontolt. De a hibákból is lehet tanulni, és kell is. A szenvedésnek és a fájdalomnak nevelő szerepe van az ember életében, és ha nem képes tanulni belőle és kijavítani a hibáit, akkor esélyes, hogy mélyebbre süllyed a tudati létrán, és az állat- vagy növényvilágban születik újjá, ahol nem kell döntéseket hozni, és nem kell viselni a következményeit.
Remlélhetőleg másoknak is tudtam valami hasznosat adni az eddigi életem során, és viszonylag kevés embert bántottam meg, de ha meg is bántottam valakit, akkor sorry, I'm not perfect. Vagy pedig az egójukkal van baj, és megsértődtek azon, amit én segítő szándékkel közvetítettem feléjük. Az anyagi világban minden törekvést hiba fed. A következő negyven-egynéhány évemre is vannak terveim, de semmi rendkívüli az eddigiekhez képest.
Szeretném folytatni a jóga népszerűsítését, nem csak az egészségmegőrzés szempontjából, hanem a jóga szellemiségét, a hozzá kapcsolódó életmódot is szeretném minél több embernek bemutatni, hogy ők is részesülhessenek ebben az áldásban, amit én kaptam és kapok folyamatosan. A jóga a szeretet és életerő végtelen folyama, és amikor az ember összekapcsolódik ezzel a folyammal, és megállapodik az Itt-ben és a Most-ban, akkor semmihez sem hasonlítható boldogságot tapasztal, végtelenül szerencsésnek és kiválasztottnak érzi magát, és örökké ebben az állapotban szeretne maradni. Minél mohóbbak vagyunk a boldogságra, és minél lazábbak vagyunk, annál természetesebben benne tudunk maradni a jóga állapotában, és annál nehezebb lesz kizökkenteni minket belőle. Practice, practice, practice. A gyakorlás, a közben tett erőfeszítés és koncentráció az egyetlen, ami a miénk. A többit ajándékként kapjuk, ha nyitottak vagyunk rá. Be Cool & Yoga On! (A képen persze nem én vagyok megörökítve, de ez a póz valószínűleg nekem is elég hamar ment :-))).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése