"A számos különböző gondolat és személyiség olyan, mint a kis hangok a fejünkben. Problémát okozhatnak, ha hibásan összekapcsoljuk őket az "én-séggel" (aszmitával), amit egónak is nevezünk. Például, a sok ezer gondolat, ami naponta megfordul a fejünkben, nem okoz gondot, amíg nem kezdünk el ragaszkodni hozzájuk vagy azonosítani magunkat velük. Még egy szent is gondolhat néha a gyilkosságra vagy a heroin használatára, de nem fogja azonosítani magát ezekkel a gondolatokkal, mert nem ragaszkodik hozzájuk. A probléma akkor kezdődik, amikor egy ember elkezdi azonosítani magát a gyilkosság vagy a heroin-függőség gondolatával. Csak akkor következhet be a cselekvés, ha ez megtörténik. Az azonosítás vagy a ragaszkodás a helytelen tudás (viparjaja), amikor azt gondoljuk, hogy mi vagyunk az a jelenség. A helytelen tudás csak akkor képes megmaradni, amikor a helyes tudást (pramánát) - hogy mi csak a tudatosság vagyunk - nem ismerjük fel, vagy nem tudatosítjuk.
A legbiztosabb módja annak, hogy a társadalom biztonságos legyen, a börtönök üresek legyenek, a bíróságok és a rendőrség pedig munka nélkül legyen, az, ha az embereket a meditációra és a jógikus filozófiára oktatjuk. Ha folyamatosan tudatosak vagyunk arról, hogy ürük és határtalan természetünk van, és a tudatosságunk nem változik, ami által elérjük a teljes szabadságot, akkor képesek vagyunk megszakítani az elme tevékenységével történő azonosítást.
Ha az azonosítás fennmarad, akkor semmi sem állíthat meg bennünket attól, hogy a fejünkben hallatszó hangokra hallgassunk. Ezek a hangok mondták Adolf Hitlernek, hogy öljön meg hat millió zsidót, és hasonló hangok mondták Joszif Sztálinnak, hogy öljön meg húsz milliót a saját népéből. A fehér ember ezekre a hangokra hallgatva ölt meg sok millió színesbőrűt szerte a világon. Ezek a hangok mondták a keresztényeknek, hogy öljenek meg sok millió "pogányt" az inkvizíció és a keresztes hadjáratok által. mindezeket a tetteket összegzi J. Krishnamurti állítása: "Az elme története az atrocitások története."
Mindezeket a tetteket a múltban is és most is azért követjük el, mert azonosítjuk magunkat a fejünkben lévő hangokkal. mivel az elme a túlélés eszköze, mindig megpróbál uralkodni mások fölött, hogy elejét vegye a támadásnak. Az elme ösztökél bennünket a versengésre és a harcra. Ha kivetítjük magunkat és azonosítjuk magunkat az elme fluktuációival, akkor mentális rabszolgákká válunk. Jógikus értelemben véve a mentális rabszolgaság nem azt jelenti, hogy valaki más manipulál bennünket, hanem azt, hogy a saját elménk szed rá. A saját elménk rabszolgái vagyunk. ezek erős szavak, de jogos a használatuk, ha visszagondolunk az áldozatok sorára, amelyeket az elme rémuralma eddig szedett.
A tudat viszont tulajdonságok nélküli. Az én tudatom ugyanaz, mint bárki másnak a tudata. A tudat megvalósítása békét eredményez, és a vágyat, hogy mindenki javára cselekedjünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése