Gyereket szültél? Get over it!

Minden nő életében eljön a pillanat - helyesbítek, a legtöbb nő életében eljön a pillanat, amikor szeretne anyuka lenni. Ehhez persze ideális esetben kell egy apukának alkalmas férjet is találni, és az manapság nem mindig könnyű feladat, ezt elismerem. Sajnos az is tény, hogy egyre több nő kitolja a gyerekvállalást 30-35, néha 40 éves koráig, ha nem azért, mert addig keresi a megfelelő partnert, akkor azért, mert munkamániás, és hajtja a karriert. Persze az is igaz, hogy olyan férfit még nehezebb találni manapság, aki az előző kritériumnak is megfelel, és még anyagi biztonságot is képes teremteni a családja számára. De álmodozni azért lehet :-). 


Ha viszont a jelölt megvan, de a nő tényleg munkamániás, akkor ez az első dolog, amivel tönkreteheti a kapcsolatát. Ha a munka az első, és a férj csak a második, abból könnyen konfliktusok lehetnek. Mai blogbejegyzésünk témája azonban nem ez, hanem a gyerekszülés, inkább ne kalandozzunk el! Szóval tételezzük fel, hogy megszületett a kicsike, mindenki örül. Ilyenkor természetesen az anyuka élete megváltozik, és az első időszakban biztos, hogy a gyerek kerül az első helyre. Az ilyen anyukák számára érzelmileg, fizikailag, és logisztikailag is néha egy kicsit nehéz visszatérni a rendszeres jóga-gyakorláshoz, éppen ezért nagyon tisztelem azokat az anyukákat, akik minél előbb meglépik ezt az üdvözítő lépést. 


Elmondom, hogy miért gondolom ezt, annál is inkább, mert nem egy kisgyermekes anyuka jár jógázni, akik már előtte is tolták, vagy éppen szülés után kaptak rá, mert rájöttek, hogy 15-20 kilóval nehezebben egy kicsit másmilyen az élet. Első körben szeretnék eloszlatni egy tévhitet: nyugodtan jöhetnek szoptatós anyukák Agnira és meg Hot Ashtangára is, nem fogják beleizzadni a méreganyagot az anyatejbe! Ha boldognak, életerősnek és egészségesnek érzed magadat, és nem szakad le a derekad, annak te is örülsz, meg a baba is, hát még a férjed! Szülés után 2-3 héttel már nyugodtan el lehet kezdeni jógázni, ha az egyéb szervezési problémákat sikerült megoldani, nyugodtan gyertek, még ha le is ragad jóga közben a szemetek a kialvatlanságtól!


Szóval az ember, főleg az első gyerek után, hajlamos azt gondolni, hogy most már örökre megváltozott a világ, és a gyermeket, mint valami kis Buddhát, éjjel-nappal tutujgatni kell, hogy az embernek egy perce sem marad önmagára, meg a férjére sem. Szerintem ez egy rendkívül veszélyes hozzáállás, bár azt nem állíthatom, hogy minden kapcsolat tönkremegy bele, de az biztos, hogy rendkívüli mértékben próbára teszi a férjek türelmét ez az időszak, és szinte kivétel nélkül mindegyik azért szurkol, hogy minél előbb vége legyen, és minden visszatérjen a rendes kerákvágásba.


Amikor a férj azt látja, hogy eddig volt egy felesége, most pedig egy karikás szemű, lehányt pizsamában és zsíros hajjal közlekedő, 20 kilóval nehezebb anyuka és egy üvöltő csecsemő színesíti a hétköznapjait, akkor csak abban tud reménykedni, hogy ez az állapot nem fog állandósulni. Most egy kicsit sarkítva fogalmazok természetesen, mert egy gyerek nagy öröm, az biztos, de ha a feleség a férjét maradandóan lecseréli a gyerekre, annak nem mindig szokott jó vége lenni. 


A férj a továbbiakban is szeretne egy csinos, ápolt, kedves, törődő feleséget az oldalán, lehetőleg olyan méretekben és súlyban, mint amilyen az esküvőjük napján volt, és nem a kimosatlan gyerekruhák között gázolva a mosatlan edények között turkálni a konyhában, hogy valami vacsorát összeüssön magának, ha éhes, mert a feleség mér a picivel a karjában réges rég álomba zuhant, de az éjszaka folyamán még kb ötször felkel és felszólítja a férjet, hogy ringassa a szerelmük gyümölcsét.


Szerintem azt is érdemes fontolóra venni, hogy a gyermek sem fogja elhanyagolva érezni magát attól, hogy az anyuka néha rábízza a nagyira vagy egy bébiszitterre, vagy akár az apukára, és elszalad a jógastúdióba izzadni egyet, vagy leszalad az edzőterembe egy kicsit kardiózni. És minél hamarabb helyre tudjuk hozni az egyensúlyt a saját biológiánkban és az életünkben is, annál esélyesebb, hogy minden családtag boldog és elégedett lesz. Tudom, hogy a lustaság mindig kifogásokat kerestet az emberrel, és a gyerek az egy remek kifogás, de higgyétek el, kedves anyukák, nem jártok jól, mert még az is megeshet, hogy 3-4 éves korában a saját gyereketek markolja meg a hájat a hasatokon, és parancsol rátok, hogy fogyjatok le! Elnézést kérek, hogy ha most egy férfi perspektívájából beszéltem, de az ember nem mindig látja kívülről magát, néha csak akkor, amikor már késő. Szóval matracra fel, superhero anyukák!