A jóga gyakorlásának egyik célja az, hogy az ember belazuljon, és semmiképpen nem az, hogy befeszüljön. Remélem, ezzel nagyjából mindenki egyetért. Fizikai szinten is a lazaságot, a nyújtást, az ízületek szabad mozgékonyságát hangsúlyozzuk, persze ugyanakkor a jóga, főleg a poweresebb irányzatok azért adnak egy tartást is a gerincnek, tónust az izmoknak, és így valósul meg a szthira-szukham ászanam jellegzetes összhangja, a szilárdság és a lazaság egyidejű jelenléte minden sejtben.
Ennek a kettős jellegnek összeforrott egységként kellene megnyilvánulnia, legalábbis hosszabb gyakorlás után, (mondjuk 10-20 év minimum), ráadásul nem csak a fizikai test és az ászanák szintjén, hanem a gyakorló személyiségében, hangulatában, mentalitásában is. Elmondom, hogy mire gondolok. A jóga kétségtelenül ad egy tartást az embernek, céltudatossá tesz, plusz energiát, lelkesedést, motivációt ad. A jógik általában éberebbek, tudatosabbak, fókuszáltabbak, jobban jelen vannak a pillanatban, mint azok, akik nem jógáznak. Ez most nem valamiféle űbermensch-fényezés akar lenni, szerintem ezt minden rendszeresen jógázó tapasztalja, ezért is ragaszkodunk hozzá, ezért vagyunk jógafüggők.
Ugyanakkor a mentális lazaság, nyitottság, simulékonyság is egy fontos aspektusa a jóga gyakorlásának. A "flow" élményt akkor tudjuk állandósítani, vagy legalább gyakorivá tenni, amikor tudunk együtt mozogni az áramlattal, nem állunk ellen, nem ragaszkodunk foggal-körömmel valamihez, mert az görcsössé és merevvé tesz. A tudás művelése, a filozófia tanulmányozása is azt a célt szolgálja, hogy a jógi nyitott szívvel, félelem nélkül tudja fogadni azokat a változásokat, amelyek szüntelenül körülveszik a világban.
Vegyük alapul mindazt a tudást, amit az emberiség kezdete óta a bölcsek, jógik, guruk, szentek, vallásalapítók és a megvilágosodás útját járó emberek ránk hagyományoztak. Bármelyik részét kezdjük is el tanulmányozni, az közelebb fog hozni bennünket a teljességhez. Legalábbis ebben a szellemben kellene tanulmányozni a különböző filozófiákat, vallási és spirituális tanokat. A legfontosabb vonalait tekintve mindegyik tan ugyanazt a nehezen, vagy szinte alig megfogalmazható abszolút igazságot próbálja megragadni és szavakba önteni.
Az egyik ilyen tan a lélek örök, transzcendens természetéről szól, amely eredeti azonosságában minden átmeneti, anyagi megjelöléstől mentes. A napokban a Jóga-szútra kommentárok kapcsán is erről esett szó. A felszabadulás útja az anyagi megjelölésektől való elkülönülésen keresztül vezet. Éppen ezért nem tűnik helyénvalónak, amikor különböző jógaiskolák, tradíciók képviselői azon vitatkoznak, hogy mi jóga, és mi nem az, mi hiteles, és mi nem az, mi az, ami helyes és mi az, ami elfogadhatatlan.
Az anyagi feltételekhez kötött tudat számára valóban könnyebb egy olyan rendszeren keresztül elindulni a jóga útján, ami konkrétan megfogalmazza, hogy mi a helyes gyakorlás módja, lépcsőfokokat, elérendő szinteket állít fel, és mindezt történelmi kontextusba helyezve, tradíciókhoz, gurukhoz stb. köti. Mindez nem más, csupán újabb átmeneti megjelölés, amit az örök lélek felvesz, persze a lelki fejlődés érdekében. Szóval az a lényeg, hogy nem szabad nagyon ragaszkodni azokhoz a megjelölésekhez, amiket a jógában felveszünk, ne vegyük őket halálosan komolyan, és ne azonosítsuk magunkat vele, mert minden út vagy folyamat csupán egy azokból a lépcsőfokokból, amelyeken az életeink során keresztülhaladunk.
Az astanga gyakorlásában is nagyon erősen hangsúlyozva van a hagyomány és Pattabhi Jois szerepe, de még ő maga is hangsúlyozta, hogy a guru igazából belül van, és bár ő adott egy gyakorlási rendszert, a jóga belső fokozataiban nem igazán tud egy külső guru segíteni, ott a gyakorlónak saját magának kell végigküzdenie magát, Isten kegyelmében bízva. A jóga azt tanítja, hogy mi legyünk saját magunk gurui, és ne ragaszkodjunk egy külső guruhoz, emellett persze hálát kell éreznünk azért, amit a guruinktól kaptunk. De az embernek önmagának kell végigjárnia a belső útját, és megértenie, hogy mire van szüksége, és mi az,. ami akadályt jelent a fejlődésében.
Szóval az, aki úgy gondolkodik, hogy "én astangás vagyok, ez a legjobb irányzat, és én gyakorlok a legtradicionálisabban", és lenéz, vagy nem tud tisztelni más jógikat, oktatókat, gyakorlókat, az még nagyon az elején jár az útnak, és csak a felszínt kapirgássza, akárhányadik sorozatnál is jár. Az ilyen emberek még feszültek és tele vannak félelmekkel, ezért nem tudják elengedni magukat és kellőképpen megnyílni. A gondolkodásmódjukban állandóan jelen van a megosztottság - "ez hiteles, ez nem hiteles" , "Incorrect, no benefit", ahogy az Ashtanga Police videóban volt. És a gyakorlásuk is merev, görcsös lesz, még ha esetleg kívülről látványos is.
Szerintem érdemes odafigyelni arra, hogy az önmagunkkal szemben támasztott túlzott elvárásokkal, vagy az eredménycentrikussággal ne rontsuk el a saját gyakorlásunkat, hiszen azért gyakorolunk, hogy örüljünk, hogy boldogok legyünk, és hogy lelazulunk, nem pedig azért, hogy stresszesek, frusztráltak legyünk, és kiégjünk. És ebbe sok minden belefér, kinek mi? Ha mereven ragaszkodunk egy kerethez, mert az a "tradicionális", sok esetben ez nem segíti elő a fejlődésünket, hanem inkább akadállyá válik. Szóval ha úgy érezzük, hogy ki kell lépni a keretek közül, vagy olyan elemeket kell bevenni a gyakorlásunk keretei közé, ami nem "tradicionális", akkor tegyük meg! Nekem minden jóga, ami a tudatos mozgásról és légzésről és az elme relaxálásáról szól. Nekem belefér az Antigravity, az Akro-jóga, a Body Art, sőt még a Budokon is, bár ez utóbbit majd csak február közepén fogom kipróbálni a főguru, Cameron Shayne vezetésével. Szóval légy bátor, és hallgass az intuíciódra, az e legbiztosabb guru! Free Spirit Yoga!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése