A félelem egyébként is a politika és általában a hatalom leghatékonyabb eszköze arra, hogy a kisemberekből kikényszerítse a kívánt viselkedési mintákat. Vagyis amikor arról beszélünk, hogy a jóga egyik célja a félelmeink legyőzése, ennek igazából nem csak az egyéni szinten van nagyon komoly hatása, hanem társadalmi szinten is egészen jelentős változásokat képes elindítani. Gondoljunk csak Gandhi békés engedetlenség-mozgalmára! Ő csupán az ahimszát tűzte a zászlajára a jóga erkölcsi elvei közül, de a példa azt mutatja, hogy ha elegen csinálnak vagy éppen nem csinálnak valamit, akkor annak komoly társadalmi következményei lehetnek.
Például ha elegen mondanának le a hús, drogok, alkohol, nikotin, koffein fogyasztásáról, akkor ezek az iparágak külön erőfeszítés nélkül csődbe mennének. Ha elegen lennének hűségesek a partnerkapcsolataikban, akkor nem lenne AIDS és nemi betegségek, de még lehet, hogy abortusz is kevesebb lenne. A vallások vagy a spirituális rendszerek, például a jóga által előírt erkölcsi alapelvek viszont általában jóval szigorúbbak a világi törvényeknél.
Az ember persze jóhiszeműen elkezdi gyakorolni a jamákat és a nijamákat, de hogy a tegnapi gondolatmenetet folytassam, van olyan eset, amikor egy bizonyos tilalom vagy éppen előírás betartása nem abból fakad, hogy természetesen elértük azt a szintet, amikor a szabály követése inspirál bennünket a további fejlődésre. Van, amikor bizonyos vágyakat vagy késztetéseket elnyomunk, ahelyett, hogy átalakítottuk volna őket magasabb, spirituális aspirációkká, és olyankor az ember könnyen konfliktusba keveredhet önmagával, vagy azzal az idealizált képpel, amit önmagáról alkotott. Természetes, hogy szeretnénk tökéletes jógikká válni, de ha ez nem sikerül az élet minden napján és minden pillanatában, akkor két fontos dolgot kell tisztáznunk önmagunkban:
1. Az átmeneti kudarc nem jelenti azt, hogy az egész törekvésünknek nincs értelme, és hogy nem fejlődünk. Folytatni kell a törekvést, mindaddig, amíg tudunk motivációt találni a fejlődésre. Ha a motiváció elvész, akkor persze nehéz puszta kötelességtudatból, vagy elvi megértés alapján jógázni vagy betartani valamilyen előírást.
2. Őszintén fel kell mérni a helyzetünket, és összhangba kell hozni azt, ami belül van, azzal, amit kifelé mutatunk. Mert ha a kettő nagyon eltávolodik egymástól, az feszültségekhez vezet a személyiségünkön belül (vagyis sokkal tökéletesebbnek akarunk látszani, mint amilyenek ténylegesen vagyunk), másrészt a mások (de legfőképpen önmagunk) becsapására tett erőfeszítés pontosan az őszinte fejlődés lehetőségétől foszt meg bennünket.
Sok esetben a vallások vagy spirituális tanok úgymond "fenyegetik" a követőiket azzal, hogy ha ilyen vagy olyan bűnt elkövetnek, akkor milyen szenvedések várnak rájuk. Ugyanakkor a keresztény tanítás is elismeri, hogy az ember gyarló, vagyis a legjobb szándéka mellett is meg fogja szegni például a tízparancsolatot. Az "Istenfélés" egy jóval távolibb kapcsolat Istennel, mint az "Istenszeretet", de egyesek számára a bűntudat és a büntetéstől való félelem valóban egy kordában tartó erő lehet.
A legfejlettebb spiritualisták pedig valóban képesek arra, hogy olyan mértékben átadják magukat Istennek, hogy a felé irányuló szeretetük miatt már nem is képesek megérinteni a szívüket a világi kísértések. A kettő között vannak azonban azok, akik törekszenek ugyan, de úton-útfélen "elbuknak". Ilyenkor a bűntudat szerintem inkább egy korlátozó, frusztráló erővé vélik egy idő múlva, és üldözési mániát hoz létre a tudatunkban.
A jóga útja a szabadság útja, és ahogy mondtam, a félelem legyőzésének az útja. Szóval ha úgy érezzük, hogy a büntetéstől való félelem börtönzi be a tudatunkat, akkor ebből kell valahogy kitörni. Ez persze nem azt jelenti, hogy a tetteinknek nem lesz meg ugyanaz a visszahatása, csupán azt, hogy elfogadjuk és tudomásul vesszük, és nyílt szívvel vállaljuk tetteink következményét, hiszen ehhez is bátorság kell. Krisna azt mondta a Pándaváknak, hogy meg kell látniuk a Poklot, mielőtt e Mennybe emelkednek, és lehet, hogy nekünk is olyan élethelyzeteken kell még keresztülmennünk a jövőben, amikről már úgy gondoljuk, hogy túlléptünk rajta.
A jógi közömbös tud maradni az élvezet és a szenvedés közepette is, és képes gyakorolni a szamádhit akár a legpokolibb körülmények között is. Nem a külső helyzet számít, csupán az elme csendje, amelyet ugyanolyan kihívás lehet kellemes és élvezetes körülmények között elérni, mint az elviselhetetlennek tűnő fájdalom és szenvedés közepette. De ha egyszer sikerült megszabadulni a félelmeinktől, akkor a szamádhi már valószínűleg nagyon közel lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése