"A szánkhja alapítója Kapila Risi volt, aki a nyugati tudósok szerint Kr.e. 1300 körül élt. A hagyomány sokkal korábbira datálja. A szánkhja azt jelenti, hogy rend, szám, vagy számbavétel, és ez az emberiség első próbálkozása arra, hogy egy összefüggő rendszerként magyarázza el az egész teremtést. Ezért az összes filozófiai rendszer ősanyjának szeretem nevezni.
Patandzsali idejében és a Bhagavad-gítá idejében még mindig a szánkhja volt az uralkodó filozófiai rendszer. Mára valamennyire kiment a divatból, de fontos emlékezni rá, hogy a mai indiai filozófiák legtöbbje, mint például a Védánta, jóga, buddhizmus és a tantra szánkhját használta alapként és ara építkezett. Ha megértjük a szánkhját, akkor könnyen meg fogjuk érteni mindezeket a későbbi megközelítéseket is.
Sajnos a Kapila által összeállított eredeti írás, a Sastitantra elveszett. Ahhoz, hogy kitöltsük a réseket, amelyeket Patandzsali hagy, Isvara Krisna Szánkhja-kárikájára kell hagyatkoznunk, ami sokkal későb keletkezett, mint Kapila szövege. A Szánkhja-káriká abszolút kötelező olvasmány minden jóga-tanulmányozó számára. Mivel csupán hetvenhárom szútrából áll, viszonylag rövid és ez könnyebben befogadhatóvá teszi. A Szánkhja-káriká antahkaranának nevezi az elmét, ami belső eszközt jelent. Ezzel szemben a test a külső eszköz. A belső eszköz három alkotóelemből áll:
1. Manasz
Ez az elme, vagyis a gondolkodás eleme. Az angol "man" (ember) szó is a manaszból származik. Az elme begyűjti az érzéktapasztalatokat, összeveti a korábbi benyomásokkal, és döntést hoz, hogy mi lehet a felfogott tárgy. De a sötétben egy kötelet például kígyónak lehet vélni, vagy egy oszlopot a távolban embernek nézhetjük. Az elme sebesen dolgozza fel az érzékszervi adatokat a túlélés érdekében, és a folyamat közben elveszik az észlelés pontossága.
Például, ha átkelünk az úton, és közeledő hangos jármű-hangot hallunk, akkor gyorsabban megyünk. Az elme azt mondja, hogy a hang valószínűleg egy teherautóé, és ezért nem szabad várnunk és komolyabban tudakozódnunk afelől, hogy valójában mi is a hang. Egy ilyen helyzetben valószínűleg korábban fogunk reagálni, még mielőtt rájönnénk, hogy a hang valójában egy repülőgépé, ami a fejünk felett halad, vagy egy munkagépé, ami a közelben működik. Az elme folyamatosan azt mondja, hogy reagáljunk, és ennek következtében szinte soha nem állunk meg, hogy megértsünk, mi is történik valójában."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése