Pedig nincs másról szó, csak arról, hogy felhívom a figyelmet az elhízás veszélyeire, mert azon ritka kivételektől eltekintve, akik mér tekintélyes hurkákkal jöttek a világra, és ezeket egész életük során sikerült megőrizniük, vagyis valószínűleg van némi genetikai hajlamuk rá, a többieknél az mind egy szerzett dolog, és ahogy felrakódtak a zsírpárnák, úgy el is tudnak tűnni, de erről már sok szó volt a korábbiakban.
A túlsúly pszichés oldala viszont egy érdekes dolog. Valahol azt olvastam, hogy az elhízott embereknek önértékelési zavarai vannak (csakúgy, mint az anorexiásoknak), és általában ez a legnagyobb akadály a normális testsúlyuk visszaállításában. A zsírpárnák egyfajta védőpáncélként szolgálnak a környezet támadásaival szemben, melyek egyik lehetséges célpontja éppenséggel az alakjuk, vagyis egy túlsúlyos ember általában kifejezetten érzékeny arra, ha a kövérségét hozzák szóba, és úgy érzékeli, hogy a világ elutasítja, nem szereti őt, ami elől az evésbe menekül, mivel az étel szereti őt, és tiltakozás nélkül engedi, hogy a magáévá tegye.
Önmagunk elfogadása persze csak az első lépés a harmónia felé, a második az természetesen az étkezés kontrollálása, amely a jógában is egy fontos alapelv. Egyes jóga-guruk szerint a legfontosabb és sokszor az egyetlen tiltó szabály, amit a jógi képes követni a mai világban, és fontos is követnie, ha sikeres jógi akar lenni, az a mitáhára, vagyis a mértékletes evés.
Ez nem csak az evés mennyiségére, hanem összetételére is vonatkozik. Hiszen a jógi általában erőszakmentesen akar étkezni, ezért vegetáriánus lesz, és a húsételek kerülése az elme nyugtalanságát is csökkenti. Mivel a jóga gyakorlásához nincs szüksége nagy mennyiségű szénhidrátra, ezért inkább gyümölcsöket, zöldségeket, hüvelyeseket és magvakat eszik, valamennyi tejtermékkel, és próbálja minél természetesebb formában magához venni az élelmiszereket.
Emellett egy jógi nem lusta gyakorolni, és a testét megfelelő kondícióban tartja, mivel az az eszköze az önmegvalósításhoz. Szóval a jógi úgy érzi jól magát, és úgy mutat példát másoknak, hogy kifogástalan egészségi állapotban van, és így mások is elkezdik követni az étrendjét, az életmódját, és visszanyerik az egészségüket, és megszabadulnak egy csomó frusztrációtól. A kövér ember ugyanis lelkiismeret-furdalást érez azért, mert túl sokat eszik, és nem mozog eleget, de ez nem mindig elég motiváló erő ahhoz, hogy megváltoztassa az életmódját.
Én azt szoktam mondani, hogy ha valaki kövér, és meg van elégedve magával, és az is marad, akkor én így is szeretem, és sok boldogságot kívánok neki. De az ilyen ember nem aggódik azon, hogy kinek tetszik vagy kis szereti és ki nem. Ha viszont valaki úgy érzi, hogy most már szeretné elkezdeni a forradalmat, méghozzá életmód- és alakváltással, akkor én azt bátorítom, és segítve a tapasztalataimmal, mert mindenkinek joga van ahhoz, hogy elérje a legjobb formáját, és elégedettséggel nézzen a tükörbe és a mérleg számlapjára minden reggel.
A testsúlytól, zsírszázaléktól, és BMi-től függetlenül azért mindenkit szeretettel várok jógázni, mert a joga nem csak a soványak és csinosak kiváltsága, hanem mindenkié! Ráadásul javítja az önértékelésünket és szabályozza a hormonháztartást, így egy jógázó fogyókúrás sokkal gyorsabb és tartósabb eredményekben reménykedhet, mint azok a társai, akik nem jógáznak, hanem csak a legújabb diéta-trendeket lesik a női magazinokban. Éljenek a kövérek, jó sokáig és minél soványabban! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése