Csokimikulás

Itt a Mikulás, és ilyenkor drámaian megnövekszik a csokifogyasztás, ráadásul nem csak a gyerekek körében. Két hét múlva pedig beköszönt a karácsony, a szeretet ünnepe, ami a legtöbb ember számára megint csak az édesség, a sütik, a beiglik, a mákos tészta , a szaloncukor és a mézeskalács formájában fejeződik ki. 


Persze a többi kalóriadús ünnepi eledel sem kutya, mert az is szépen feldúsítja a zsírpárnáinkat. A lelkiismeret-furdalásunk erősítése érdekében nem árt, ha ráállunk a mérlegre az ünnepeket megelőző napokban és hetekben, majd összevetjük az eredményt az újévi testsúlyunkkal, és következhetnek az újévi fogadalmak. Az alábbi viccen is jót röhögtem, amikor a fészbukkon olvastam:


"Kedves Télapó!

Te hány kiló vagy? Nem gondolkodtál még rajta, hogy fogyókúrázz? Mi van, ha egyszer beszorulsz a kéménybe?

Bence"

"Kedves Bence!

Nem gondolkodtál még rajta, hogy kicsit visszafogd magad, és ne kérdezz hülyeségeket?
Mi van ha egyszer bepöccenek, és taposóaknát viszek neked karácsonyra?"

A tréfát félretével, valóban gyakoribbak a Télapóhoz hasonlóan joviális és tohonyára hízott férfiak és nők, mint a fenti képen látható Peter Mensah-hoz hasonló szálkás és kigyúrt pasik vagy kisportolt csajok, akik bizonyára nem kakaóból és vajas-lekváros kalácsból álló Télapó-diétán növesztették az izomkötegeiket vagy szálkásították le a derekukat.

A képlet nagyon egyszerű, de ezt már több ízben is elmondtam, ha funkcionális és esztétikus testalkatra vágyunk, akkor funkcionálisan kell használni az izmainkat és a mozgató szervrendszerünket, és funkcionálisan kell étkezni. Peter Mensah egyébként az egyik kedvencem a műfajban, mer bebizonyította, hogy 50 éves kor felett is meg lehet őrizni a definiált, izmos testalkatot, persze amint tudjuk, azért a gének is sokat segíthetnek vagy nehezíthetnek az ügyön. Úgyhogy az ő esetében a csokimikuláshoz való hasonlat maximum a bőrszíne miatt helytálló, bár azt hiszem, nem bánnánk egy páran, ha ilyen testalkatot kapnánk ajándékba karácsonyra. Nos, ha nem is ígérhetem, hogy ajándékba meglesz, mert erőfeszítés az kell hozzá, de megpróbálok most röviden mindent összeírni, amin a funkcionális és esztétikus testalkat múlik.

Higyétek el, hogy megéri, mert a legtöbb ember titkon ezt szeretné látni, amikor a tükörbe néz, csakhogy éppenséggel az akaraterőt és az eltökéltséget esik nehezére összeszedni hozzá, és akkor inkább helyette legendákat gyárt, hogy "Nem ez a test vagyok, ha valaki szeret, akkor ne azért szeressen, hogy hogyan nézek ki vagy hány kiló vagyok", meg hogy "Nem lehet egyszerre izmotömeget építeni és szálkásítani is." És sorolhatnám még tovább a kifogásokat. De ha a bombabiztos kifogások ellenére is boldogtalanok vagyunk, mert az önértékelésünk a tízes skálán mínusz tízen van, és azért ott lebeg a gyanú a fejünkben, hogy az esztétkikus kinézet igenis nagyban befolyásolja a kapcsolataink minőségét, akkor itt van a Perfect Body Lifestyle tízparancsolata, erre varrjatok gombot!

Sokáig cáfoltam én magam is a paleó étrend követőit, főként a tömérdek hús miatt, amit a diétájuk előír. A vége azonban az lett, hogy én magam is tulajdonképpen egy vegetáriánus vagy inkább laktovega paleó diétára álltam rá, és most már nem is akarok leállni róla :-) Az édesség- és szénhidrát-függőség komolyabb népbetegség, mint az alkoholizmus vagy a droghasználat. A paleósokkal két dologban feltétlenül egyetértek, az egyik az, hogy a feldolgozott élelmiszer nagyon károsan hat az emberi szervezetre, a másik pedig az, hogy a szénhidrátokra és a gabonákra igazából töredéknyi mértékben van szükségünk ahhoz képest, amennyire alapvető élelmiszernek vannak feltüntetve, igazából csak azért, mert laktatók és nem annyira pepecs a termesztésük, mint a zöldségé és a gyümölcsé.

Abban mondjuk nem hiszek, amit a vegánok terjezstenek, hogy a tejtermék alkalmatlan az emberi táplálkozásra. Nálam minden étkezés tartalmaz sovány tejterméket, és bár állítólag laktóz-intoleranciám is van, remekül be tudom építeni a tejfehérjét az izmaimba. A másik, amivel nem értek egyet, az, hogy mindent nyersen szabad csak enni. Én az ételek felét eszem csak nyersen, de imádom a párolt zöldséget, néha krumplit is eszem (bár nem gyakran), illetve a hüvelyeseket is csak főzve tudja megenni az ember, viszont ezek remek fehérejforrások.

Szóval amint már elmondtam, együnk zöldséget, gyümölcsöt, csírákat, hüvelyest és olajos magvakat, valamint sovány tejtermékeket. Gabonát csak nagyon minimális mennyiségben (napi 10-20 deka), és ha konkrétan súlyt akarunk csökkenteni, akkor teljesen el lehet hagyni pár hónapra. Na ez a bevezető kicsit hosszúra nyúlt, úgyhogy a tízparancsolat konkrétan holnap fog következni, addig is vacsora helyett nézegessétek Peter Mensah spártai testét, és képzeljétek el, hogy a tiétek milyen lesz 2012-ben :-)