A tenger pedig egy érző lény, amelyik minden nap más arcát mutatja. Egyik nap csendes és megértő, átlátszó, befogadó, a másik nap zord és viharos, felkorbácsolja a hullámait és nem enged közel magához. Ma például nem is mentem be fürödni, pedig pihenőnap volt, mert egész nap viharos meg esős időjárás volt. Reggel fél 8-kor kimentem astangázni, ha már Thaiboxból pihenőnap van, akkor legalább legyen egy astanga 2. sorozat. Mire végeztem, szépen fel is kelt a nap, kiültem reggelizni. De a reggeli vége felé, pont, amikor a strandolásnak nekiláttam volna, beindultak a szép kék Krisna-színű monszun-felhők keletről, és a szél elkezdte korbácsolni a vizet. Úgyhogy inkább behúzódtam a szobámba, felpolcoltam a bedagadt bal lábamat, és jégtasakot tettem rá. Mondjuk ezek a thai jégtasakok nem sokáig tartják a hideget, szóval jó negyed óra múlva, amikor éppen elállt a zuhé, kimerészkedtem egy jó Thai masszázs helyet keresni. A recepciós csaj, aki első nap a motorján vitt a Jun Muay Thai-ba, eljött velem, én meg biciklivel utána. Megmutatta a tuti kis maszázsszalont, ami szép is volt, új is volt, és szokás szerint csak én voltam benne az egyetlen kuncsaft.
Olajos masszázst kértem, sok nyújtással, másfél órás időtartamban. 40-es, szikár alacsony csaj volt a masszőr, de mielőtt az ágyra parancsolt volna, a segédje megmosta a lábamat citromos vízzel. Utána boxerre kellett vetkőzni és elkezdett gyúrni jó alaposan. A klímát kikapcsoltattam közben, mondtam hogy én a meleget szeretem. Elkezdte a talpamnál, aztán jól végigszántotta a hátamat a könyökeivel, majd a karjaimat gyúrta. A lapockáimat jól letépte a bordáimról. A hamstringemen is sokat dolgozott, meg csavargatta a lábaimat mindenfelé. Vagy jó háromnegyed óra múlva végre megfordított, és a combomat meg a hasamat kezdte el nyomni. Itt is csinált egy pár csavarást meg egyéb kimozgatást, miközben az ujjaim végétől a lábujjaim végéig végigmasszírozott. A végén negyed órára fel kellett ülni, és akkor előrehajlításokat csinált, meg csavargatott jobbra-balra. Majdnem két óra volt a teljes masszázs, néhol iszonyúan fájt is, de a végén tényleg úgy éreztem magam, mint aki újjászületett.
Még egy kis shopping, miközben a szobámat takarítják, aztán mehetek ebédelni is. A szokásos leves, egy újabb saláta, egy édes-savanyú curry tofuval meg a szokásos rizs. Közben blogoltam, de az eső is megint eleredt piszkosul. Pedig délután kirándulni készültem biciklivel, meg akartam nézni a vízesést, biztosan Pandora-szerű látványt nyújt. Ehelyett itthon kuksoltam a szobámban, és amikor eluntam már a fészbukkolást meg zenehallgatást, csináltam 500 felülést, mert még ha fekszem s, azért nem bírok nem csinálni semmit... Lassan a pihenőnapom is véget ér, még hallom a tenger hullámait, amelyek erősebbek a szokásosnál. Remélem, holnapra egyrészt a lábam is jobban lesz, másrészt a tenger is lenyugszik és süt egy kicsit a nap. Még két és fél nap, és irány haza, a november végi, tél eleji hangulatba.
Kicsit becsúsztam a mai blogbejegyzéssel, de cserébe lefényképeztem nektek a Whale Rock-ot, csodáljátok! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése