Már Bangkokban is megfigyeltem az embereket a Gym-ben, amint unott képpel felülésezgettek vagy emelgették a súlyzókat, vagy éppen a futógépet taposták. Kábé nulla motiváció, még azt sem lehetett mondani, hogy kötelességből csinálták. Inkább csak lelkiismeret-furdalásból, hogy valamit azért mozogjanak. Pedig minden dolog sikerének alapvető záloga a motiváció. És ha nem sikerül megfelelő motivációra szert tennünk, akkor szinte borítékolható, hogy nem fogunk sikert elérni abban a dologban, amire erőfeszítést teszünk. Sőt, az is valószínű, hogy élvezni sem fogjuk, vagyis nem tapasztalunk belőle örömöt, nem leszünk tőle boldogok.
Egy csomó ember azzal küzd, hogy nem igazán tudja, mit akar kezdeni az életével, nincsenek céljai, nincs motivációja. Én egy kicsit nehezen tudok erre ráhangolódni, mert én mindig is fanatikus voltam abban, amit éppen csinálok. Most ez elsősorban a jóga, a Muay Thai az csak itt kint ennyire intenzív. És ha valamit nagyon szeretsz csinálni, és nagyon motivált vagy benne, akkor el tudsz benne merülni, és a jóga állapotába kerülsz. A jógásoknak ez a gyakorlás, a fightereknek az edzés, egy műszaki embernek a szerelés, a művésznek a festés vagy az alkotás, stb. Ezt kell megtalálni, és ebbe kell az energiádat fektetni.
Amikor futjuk a köröket reggel és délután, itt is elfutunk a helyi gyúrós gym mellett, ugyanazok az unott arcok. Egy harcos meg általában nem engedheti meg magának a lazulást, főleg, ha meccsezik, mert ott minden energiára, koncentrációra, rutinra szükség van, különben repülnek a pofonok, becsapódnak a rúgások.
Reggel a szokásos felállás, 4 játékos, 5 edző, Sam gyomroz, lassan megszokom. Félni már nem félek tőle, az biztos, csak a bordámat el ne törje... Minden nap egy kicsit jobban lesérülök, de most már csak kibírom azt a pár napot... Délelőtt gyümölcs-evészet, nem bírok betelni a jó kis thai déligyümölcsökkel :-) Na az is okos volt, aki kitalálta, hogy az embernek csak olyan gyümölcsöt szabad ennie, ami ott nő, ahol született :-) Én viszont kipróbálok minden gyümölcsöt :-).
Utána strandolás, ebéd, mami a szokásosan jót főzött. Délután felhős volt az ég, kifeküdtem még vagy fél órára, be se kentem magamat. Hát nem megkapott a nap? Mindegy, egy kis panthenol aztán elmúlik. Este ismét sparring-edzés, de előtte az elmaradhatatlan gyomrozás. Egy kis thai kölökkel raktak össze, persze nem meditálgatok azon, hogy miért nem a felnőttekkel küzdök, elég jó ez így is, még a végén befognak valamelyik brutális állattal sparringolni :-) A srác azért bátor, csak az zavarja, hogy a kezem másfélszer olyan hosszú, mint az övé, nem éri el a fejemet. De támad rendesen, néha azért betalálok én is. Jó gyors gyerek. Nem akartam nagyon zúzni, de Sam odaszól, hogy ha nem verem teljes erőből, akkor megöl. Na ezt róla pont hogy el tudom képzelni, úgyhogy elkezdem darálni a srácot. Második menetben betalálok egy véletlen könyökkel valamelyik dulakodásunk közben, amit elvileg nem szabadna sparringban, meg is szédül a srác kicsit. Két menetet tolok még a feha gyerekkel, de az inklább csak rohanás utána a gymben, miközben ő hátrál. Mivel nem a ringben vagyunk, nem tudom beszorítani a sarokba, de azért egyszer-kétszer felbátorodik és támadásba lendül. Ma csak box volt, nem rúgtunk, így a kézhossz nagyon számított. De motivált volt mindkettő, és élvezte a küzdelmet. És nagyon fontos ilyenkor, hogy ésszel kell csinálni, mert az ember mindig akkor szívja meg, ha elveszíti a higgadtságát és elkezd csépelni. Este fotózgattunk, utána irány haza. Hívtak még, hogy menjek el az esti meccsre a Chaweng stadionba, de inkább kihagytam, mert holtfáradt voltam. Még egy nap, és jön a jól megérdemelt vasárnapi pihenés, töltődés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése