Utána még letoltam egy 20 perces lépcsőzést, valamint egy has-mell programot a konditeremben. Utána reggeli a családdal, bár Pinci lázas volt az éjszaka, nem nagyon ehetett gyümölcsöt. Pedig papaya, mangó és vízialma volt a reggeli, mindegyik nagyon finom. Reggeli után bezuhantam aludni, végre odafértem egy kicsit az ágyra, itt mindjárt más aludni.
Egy felé megjött Manini helyi barátnője, és lementünk a medencepartra. Pinci nem jöhetett be fürödni, úgyhogy egyedül nyomtam 20 kört gyorsba, utána pedig napozgattam. Első napozásom Thaiföldön, ide a hotel teraszán lévő medencére csak dél és négy között süt a nap. Közben Maniniék elmentek egy közeli étterembe pizzázni, nekem meg hoztak egy kis ebédet. Zöld papaya saláta (végre egy thai íz!), és Paneer Tikka (kemencében sült házisajt) volt az ebédem. Utána Pinci lefeküdt aludni, én meg itthon maradtam vele, mert a lányok el akartak menni egy Thai masszázsra. Mivel ma este indul vissza Manini és Pinci, ezért ki akarta még próbálni, hogy milyen a Thai masszázs.
Amikor visszaértek, lementem még ugrókötelezni meg edzeni egy kicsit, a végén gőz-szauna-gőz volt a levezetés. Utána pakolgattunk. Manini úgy döntött, hogy hazamennek, és átrakatta jegyet vasárnap hajnalra, úgyhogy egyedül fogom tovább folytatni az utamat. Még egy nap Bangkokban, azután kilenc nap Koh Samuin. Elmeditálgatok, eledzegetek egyedül, rám fér. A 11.11.11. válaszút elé állított engem is, úgy néz ki, hogy egyedül folytatom az utamat, de erről most nem szeretnék több részletet közölni, mert még feldolgozás alatt van. Elég legyen annnyi, hogy az utóbbi 5-6 évben tetőtől talpig felforgatta és felrázta az életemet az astanga, és sok mindenféle belső változáson mentem keresztül.
A jógik is mindig egyedül járták az útjukat, bár én nem igazán vagyok az a magányos, magamba fordulós fajta, sokkal inkább extrovertált, az egész világot a keblére ölelni akaró ember voltam. Ugyanakkor lázadó is vagyok, illetve lettem a jóga hatására, és önmagam keresésének az útján el kell vonatkoztatnom bizonyos társadalmi konvencióktól és elvárásoktól. Hogy mi lesz a jövő, az majd kiderül, amikor jelenné válik, addig fölösleges találgatni. A lényeg az, hogy most vizsgálgatom a folyamatokat, amik bennem zajlanak, és keresem a helyemet. Szóval ne lepődjetek meg, ha a következő napok beszámolói a külsődleges események mellett személyes gondolatokat, meditációkat is fognak tartalmazni, hiszen ezt a blogot mindig is arra szántam, hogy kiírjam magamból mindazt, ami bennem zajlik, hátha valaki számára hasznos vagy érdekes lesz.
Lassan álomra hajtom a felemet Délkelet-Ázsia Sin City-jében, az igazság fényét kutatva a sötétségben. Mivel nem adom fel, egsszer bizonyosan rátalálok, és megértem, hogy mi miért történik az életemben, helyére kerülnek a mozaik darabkái és újra teljes egésznek fogom érezni magamat. Mert valamikor az voltam, de az sok millió élettel ezelőtt lehetett, és így már elfelejtettem, hogy milyen érzés. És most keresem a darabokat, és keresem a ragasztót. Biztosan hiszek abban, hogy Isten meg fogja nekem adni mindazt, amire szükségem van, és el fogja venni mindazt, amire nincs szükségem ahhoz, hogy tovább tudjak fejlődni. Mindezek mellé pedig egy könyörületes Buddha-képet tettem, hátha segít :-).
