Mitől függ a boldogságod?

A tegnapi gondolatmenetet folytava, a védikus filozófia szerint minden élőlény, aki az anyagi világban van, felételekhez kötött lélek, aki alá van vetve a szenvedés és öröm váltakozásának. A boldogságunkat is általában feltételekhez kötjük, vagyis azt gondoljuk, hogy ha van pl. pénzünk, vagyonunk, otthonunk, családunk, barátaink, munkánk stb., akkor boldogok vagyunk, de ha ezek hiányoznak, vagy elveszítjük őket, akkor a boldogságot is elveszítjük. 


Ebből fakadóan az emberek nagy része azon görcsöl egész életében, hogy miképpen fogja megszerezni vagy megteremteni a boldogsága feltételeit, vagy ha éppen megvannak, és elkezdett ragaszkodni hozzájuk, akkor hogyan tudja megtartani őket. 


És ez még a jobbik eset, mert vannak, akik legfeljebb csak álmodoznak arról, hogy mit szeretnének elérni, hogyan lenének boldogok, de odáig már nem jutnak el, hogy tudatos erőfeszítést is tegyenek érte. vagy pedig azon keseregnek, hogy nekik miért nem jár ez vagy az, és a sors miért olyan kegyetlen hozzájuk.


De én igazából mindkét embertípust (vagyis a szenvedélyes ragaszkodót és a depressziós pesszimistát) is a lúzer kategóriába sorolnám, pontosan azért, mert a boldogságuk sérülékeny, feltételekhez kötött, külső tényezőktől függ. És  aki ismeri a karma törvényét, az tudja, hogy a külső tényezőket nem mindig tudjuk az elképzeléseinknek vagy a vágyainknak megfelelően befolyásolni. A "sodródok az árral és sajnálom magamat" és a "tudatos teremtő vagyok, aki bármit elérhet" mentalitások között azért van még néhány fokozat, és a boldogságot szerintem valahol az arany középút jelenti ebben az esetben is. 


Bizonyára könnyebb ezt mondani, mint a gyakorlatba átültetni, főleg azok számára, akik megszokták, hogy mindenen görcsölnek. De akkor is ez az egyetlen dolog, ami működik. Csak lágy természetes, légy önmagad, és fedezd fel önmagadban a pozitív dolgokat, és azokat sugározd mások felé! Régebben nem értettem, hogy mit jelent az, hogy szeresd önmagadat, de rájöttem, hogy pontosan erre vonatkozik, amikor saját magunkban is felfedezzük a pozitív dolgokat, és azokat helyezzük előtérbe. Csak így vagyunk képesek mások felé is ezeket a jó tulajdonságokat sugározni, és ez abban is segíteni fog, hogy másokban is felfedezzük őket, mert amit te küzvetítesz az emberek felé, az jön vissza tőlük is. Az élet olyan, mint a visszhang, ha pozitív jelet küldesz ki, akkor az jön vissza, ha pedig a negatívumot, akkor az. És ez választás kérdése, még ha néha nem is olyan könnyű helyesen választani.


A jóga azt tanítja, hogy belül keressük a boldogságot, önmagunk lelki szépségét felfedezve és megélve. Vagyis minél közelebb kerülünk eredeti önvalónk megismeréséhez, annál függetlenebb lesz a boldogságunk a külső körülményektől, és annál vonzóbbak leszünk mások számára is. Mert mindenki a boldogságot és a steretetet keresi, és ha rá tudunk kapcsolódni a belső forrásra, akkor végtelen mennyiségben fogjuk megkapni mindkettőt. nem lehet eljátszani azt, hogy boldogok vagyunk. Ha azok vagyunk, akkor ez mindenki számára egyértelmű, ha pedig becsapjuk önmagunkat, akkor is. Addig kell keresni, amíg meg nem találjuk a feltételektől független boldogságot. Fáradságos munka, de megéri!