Ezért mondják a jógik mindig azt, hogy légy jelen a MOST-ban, mert az a valóság, és azt kell megfelelően tudatosan megélni ahhoz, hogy tovább tudj fejlődni, bármilyen irányba is vezessen az utad. És ehhez meg kell tanulni szemtanúként, független szemlélőként megtapasztalni mindazokat a dolgokat, amelyek az életedben történnek, anélkül, hogy megítélnéd őket. Én sohasem értettem, hogy mit jelent ez a kifejezés, amit a jógaoktatók olyan gyakran használnak órán. Azt hiszem, talán rájöttem valamennyire. Ugyanis az élményeket mindig osztályozzuk: kellemes/kellemetlen, kedvező/szívás, ellentétes az elveimmel/még belefér stb. Saját magunk teremtünk kategóriákat, vagy átvesszük másoktól, és a kategorizálásunk alapján az életünk és az átélt élmények java része igazából nem ér semmit, mert nem azzal foglalkoztunk, hogy mit kellett vagy lehetett volna megélnünk abban a pillanatban, hanem azzal, hogy az az elménknek tetszik-e vagy sem.
Az utóbbi időben kezdem megtanulni azt, hogy miként érzékelje az ember a flow-t az életében, és hogyan tudjon haladni az áramlattal, midnig arra koncentrálva éppen, amit elé hoz a sors, megpróbálva megérteni, hogy mi az ő számár az üzenet ebből, és mit tanulhat belőle. És ehhez néha hasznos az, ha egyedül vagyunk egy kicsit. Persze nem kell feltétlenül teljesen egyedül lenni, de arról kell egy kicsit leállni, hogy állandóan másokkal foglalkozunk és mások életét próbáljuk megoldani, vagy arra felelősséget vállalni a magunké helyett.
Aki ismer, tudja rólam, hogy egy extrém módon extrovertált ember vagyok, aki eddig mániákusan kerülte a magányt. Talán ez volt a harmadik olyan félelmem, amellyel sikerült megküzdenem az ittlétem során, Sam gyomrosai és a sparringtól való óvakodásom után. Persze az internet és fészbukk korában az ember soha sincs igazán egyedül, kivéve ha azt választja, hogy kikapcsolja a számítógépet, telefont és él bele a természetbe, mint az igazi barlanglakó jógik. Na ennyire azért nem vagyok még meditatív állapotban, és legalább az interneten keresztül meg tudtam osztani azért a magányomat a barátokkal, családtagokkal. Mégis önmagában az, hogy tíz napig magamra voltam utalva és csak a saját életemmel és gondolataimmal kellett foglalkoznom, ez nekem azárt egy új élmény volt, amire az utóbbi 15-20 évben nem nagyon volt még példa.
Most hogy így feltöltődtem, elmélkedtem, testben és lélekben megedződtem, mehetek haza, szembenézni az új kihívásokkal, mert mindig akadnak az életben :-) Most pedig röviden a tegnapi nap krónikája:
Reggel már rutinosan kezdtünk Eddyvel, hagytuk a portugálokat, hogy fussanak ahová akartak, mi meg elmentünk egy kényelmes körre a dzsungelben. Utána árnyékbox, egyre nehezebben megy minden. Jobb talpamon felszakadt a bőr, a bal lábfejem még mindig dagad egy kicsit. Lassan teljesen elhasználódom a nyaralás végére, napi két edzés a thai hajcsárokkal azért felér egy gladiótorképzővel kábé. Ma 500 térdes volt reggel-este. Ma nem Sam gyomrozott, hanem egy másik, magas edző, Lek. Az ember mindig amikor azt hiszi, hogy már legyőzhetetlen, és jöhetnek a gyomrosok, akkor bekap egy olyat, aki 4-ből 4-szer leKO-zza. Na mindegy, megvolt, gyerünk tovább. Iskola ma szintén egy másikkal volt, az öreg Charles Bronsonnal, na az is megpofozott közben egy párszor meg kirúgta a lábamat alólam.
Na edzés vége, reggeli gyümölcsorgia, és irány a strand! Egász reggel szakadt ugyanis, utóbbi két napban megint monszunosra fordult az időjárás, de amikor épp volt időm kifeküdni, akkor frankó napsütés volt szerencsére. Úsztam is vagy kétszer, utána ebéd a vega maminál, ma van utoljára nyitva, szerdán nem lesz, mert fogorvoshoz megy. vegetable fried rice-t kértem főfogásnak, előtte a szokásos leves, me egy szép kesus saláta. És a végén csinált egy kis ajándékot trópusi gyümölcsökből, itt a képen éppen az látható.
Délután még némi shopping, pakolgatás, aztán irány az esti edzés. Utolsó előtti! Ismét sparring, ezúttal kéz és láb is játszik, Samnek megtetszett a portugál haver, aki bemonoklizott tegnap, ismét azzal rakott össze. Na gondoltam szép kis baleset lesz, ha ez nem csak ütni, hanem rúgni is tud rendesen. Nem is kellett csalódnom, tolta rendesen a combosokat meg a testrúgásokat bordára, meg egy-két lélegzet-elállító tolórúgást is, a szokásos kesztyű-kombinációk mellé. Küldtük neki rendesen, nem finomkodtuk. Mondjuk a blokkolási technikám még hagy némi kívánnivalót maga után, ő viszont egy csomószor elkapta a lábamat, szétboxolt, aztán a földre lökött. Na ez nagyon tetszett a Thaioknak :-). A mai meccs után, azon kívül hogy az állkapcsomat ismét éreztem piszkosul, a jobb térdem felett a combizom belső feje fájdult meg piszkosul.
Még egy kemény iskola Mi-vel, utána csak az 500 térd meg a szokásos erősítés a végére. Estére annyira szétrestem már, hogy nem is gondolkoztam a jógázáson, helyette elmentem inkább thai masszázsra a nénihez, úgyis már csak két napig vagyok itt, ki kell használni. Nagyon durván végignyomkodott és kicsavargatott, jól esett. Ha nem is 100%-osan, de azért sokkal jobban éreztem magamat a végére. De hogy ne legyen minden teljesen kerek, este még estem egy hatalmasat a biciklivel, mivel hirtelen fékeztem és pont az első féket hóztam be. Hiába na, nem vagyok egy gyakorlott bringás! A bal térdemről rendesen le is jött a bőr, úgyhogy plusz még egy sérülést sikerült begyűjteni. Na, erre pihenni kell, jó éjszakát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése