Ezt a tudatos és éber, ugyanakkor passzív állapotot bármilyen tevékenység közben fenn lehet tartani, persze ez is gyakorlást igényel. A legkönnyebben akkor tudunk eggyé válni azzal, amit csinálunk, ha igazán érdekel, és igazán lelkesek vagyunk rá, hogy csináljuk. Olyankor teljesen bele tudunk feledkezni a tevékenyésbe, és jelen vagyunk, minden érzékünkkel, lényünk minden egyes porcikájával. És összekapcsolódunk vele, bármi is legyen az, és rajta keresztül az egész univerzummal és az azon kívüli világgal is összekapcsolódunk.
Ezért a kezdeti szinteken a meditációhoz választanak egy tárgyat, ami lehet egy objektum, egy szimbólum, egy személy, egy Istenség, és minél jobben sikerül összekapcsolódnunk az adott tárggyal a meditációban, annál inkább megéljük a jóga állapotát. Persze sokszor vitatkoznak azon, hogy a jóga célja a tétlen meditáció vagy elmélkedés, mert az érzékszervi tevékenységek szétszórják a figyelmünket. Egy olyan ember számára, aki a fejében él, és a külvilágot kizárva, teljes koncentrációval el tud merülni a belső csendben, ez esetleg járható út lehet. De a mai világban nagyon kevés ilyen ember él, erről Gregor Maehle is beszél.
Szerintem pedig egyáltalán nem baj az, ha az ember kimondja, hogy a tétlenség nem neki való, mert az akitivitásban jobban le tudja foglalni az elméjét és a tudatát, mint a tétlen meditációban. És akkor egyszerű a képlet:
1. Keresd meg azt, amit a legjobban szeretsz csinálni (most persze ne olyan dolgokra gondoljunk, mint a focimeccs-nézés, vagy a sör ivása a kocsmában stb.)
2. Csináld!
3. Ha rájössz, hogy nem ez lelkesít a legjobban, akkor addig keress, amíg meg nem találod a kedvenc önmegvalósító tevékenységedet.
Ez lehet a jóga-ászanák gyakorlása, vagy a jóga bármelyik másik eleme, sport, művészet, kirándulás, alkotás, bármi, amiben az ember el tud merülni, és kihívást talál. Szerintem a legtöbb embernek az a baja, hogy nem keresi a kihívásokat, hanem menekül előlük. Pedig a kihívások fejlesztik a jellemet, az akaraterőt, a céltudatosságot, és segítenek növelni a hitünket, ledönteni a saját magunk által felállított korlátokat.
Miután véget ért a vasárnapi könnyed relaxos napom, újra itt a hétfő, és az edzés. Reggel a portugálokkal futottam, na ezek nem úgy tolják, mint a thaiok, hanem úgy, mint a maratonisták. Kemény lesz ez az utolsó három nap, úgy érzem... Utána végigtoltunk egy jó intenzív edzést (nem mintha az eddigiek nem azok lettel volna), Junnal iskoláztam, aki enyhén másnapos volt a vasárnapi iszogatás után. Csak úgy dőlt belőle a szesz-szag, és alig észrevehetően be is volt lassulva (szerencsémre).
A végén a szokásos erősítés, nyújtás és mehettem haza. Otthon még 5x20 lábemelés, utána jöhet a szokásos reggeli trópusi gyümölcsökből. Szépen ki is sütött a nap, bár reggel még esett, esőben futottunk. Úgyhogy napoztam, úsztam egyet. Mondjuk a tenger még egy kicsit erősen hullámzott, de megküzdöttem velük!
Ma hétfő van, úgyhogy a vega néni zárva van. Nosza, próbáljunk szerencsét a Tesco-ban, ott van valami gyorsétkezde indiaia sarokkal! Meg is volt a kajálás, vega curry rizzsel, és egy zöld papaya saláta, amibe direkt nem kértem semmi halat meg tojást meg ilyeneket, mert különben ezek a thaiok mindent megesznek.
Otthon még volt egy órám kifeküdni napozni, utána irány a Gym! megint egy jó nyelvlógatós kör futás, utána gyomrozás, majd sparring. Ma csak kézzel nyomtuk, de kikaptam egy technikás portugál gyereket. Pedig bizony Isten nem imádkoztam, hogy ne gyerekekkel kelljen sparringolnom :-) Na mindegy, elkezdtük, én a szokásos street fighter hangulatban nekirontottam, közben persze hagytam egy-két rést, azt módzseresen és higgadtan ki is használta. Hát az agressziómmal és technikátlanságommal kábé két menetig tudtam frusztrálni a fickót, utána belőtte magának a távolságot meg az ütemet, és az utolsó két menetben kábé szétdarált. Egyszer-kétszer úgy betalált, hogy szédelegtem is kicsit :-)
Ebből is levontam a következtetést, hogy a higgadtság és a pontosság többet ér, mint a szenvedélyes lendület. Másnap reggel vettem csak észre, hogy még egy kis monoklit is betett a bal szemem alá, akkor nem tűnt fel. Az esti edzés után olyan fáradt voltam és annyira fájt mindenem, hogy csak az álló sorozatot és a hidat bírtam lenyomni, utána savászanáztam, az még megy :-). Ha véget ér ez az edzés-sorozat, és egy kicsit regenerálódtak az ízületeim, akkor hazaérkezés után egyből ráállok megint a rendes jóga-gyakorlásra, mert ez így azért nagyon sok. De már csak három ezdés van hátra, azt még valahogy csak kibírom :-). Este jólesően bezuhantam az ágyba, újabb fullos nap Samuin...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése