Go & Fight!

Az emberek általában kétféle üzemmódban vannak: Go & Play és Go & Fight. A fogyasztói társadalom főleg arra próbálja meggyőzni a tagjait, hogy ha fogyasztanak, ha szórakoznak, akkor boldogok lesznek. A szórakozás azért kellemes dolog, mert nem jár felelősséggel. Ha beülsz a moziba vagy otthon a tv-ben megnézel egy filmet, akkor mások életét nézed, ahelyett, hogy a sajátodat élnéd. A szórakozás másik formája a fogyasztás, vagyis amikor az emberek azért esznek és isznak, hogy jól érezzék magukat. Ennek a fajta szórakozásnak már van következménye, egészen pontosan az, hogy az ember fokozatosan tönkre teszi önmagát.  Az alkohol- és a drogfüggőség jellemgyengítő hatásairól fölösleges értekezni, mindannyian tisztában vagyunk vele. 


Az ember valamilyen szertől várja a boldogságot, közben folyamatosan az a szer fogja tönkretenni. A kényszeres vagy élvezeti evés káros hatásairól is sokat beszéltünk már az eddigiekben. A szerencsejáték is egy olyan dolog, amitől az emberek a szenvedésük enyhítését remélik, közben pedig az ellenkezőjét érik el. A védikus kultúrában, amelyiknek értékein én nevelkedtem, a szerencsejáték definíciója a következő: amikor feladod a biztosat a bizonytalanért, és végül mindkettőt elbukod. Ezt az ember az élet sok területén megjátssza, nem csak a kaszinóban vagy a lottózóban. 


Talán még a sport és a jóga egy olyan dolog, ami valamilyen szinten szórakozásnak fogható fel, de ugyanakkor nem káros, hanem építi az egészségünket, a jellemünket, és szerintem az életre nevel. Azért, mert aki komolyan és rendszeresen sportol vagy gyakorolja a jógát, az megtanul küzdeni a céljaiért. És ha menet közben ezek a célok feloldódnak, akkor megtanul harcolni a harc kedvéért, ahogy Krisna tanítja Ardzsúnának a Bhagavad-gítában.


Mindannyian tudjuk, hogy a Go & Play üzemmód nem igazán szült nagy embereket, akik maradandót alkottak volna vagy komolyan előbbre vitték volna az emberiséget. Szórakozni mindenki tud, ez nem egy nagy dicsőség. Azokat, akikre most is emlékezünk, és akikről úgy gondoljuk, hogy az életüket feláldozták mások java érdekében, inkább a Go & Fight üzemmód jellemezte. Kitűzték a céljaikat, és küzdöttek értük egész életükben. Áldozatot hoztak érte, gyakran a személyes boldogságukat vagy kényelmüket áldozták fel, és minél nemesebb célokat tűztek ki, annál nagyobb sikereket értek el. 


Krisna arra bátorítja Ardzsúnát a Bhagavad-gítában, hogy álljon fel, és küzdjön, mert ez a kötelessége, és ezt diktálja a természete. Ardzsúna ezerféle kifogást gyártott, hogy miért nem kényelmes és kellemes dolog harcolni, de végül Krisna meggyőzte, hogy ha feladja a küzdelmet, akkor lehet, hogy rövid távon boldog lesz, de hosszú távon sikertelen és frusztrált lesz. Viszont ha nem adja fel a küzdelmet, akkor lehet, hogy rövid távon sok nehézséggel kell szembenéznie, és még az életét is kockára kell tennie, de hosszú távon siker fogja koronázni az erőfeszítéseit, és a boldogság, amit elér, bőven meg fogja haladni a személyes sikerek vagy kudarcok szintjét.


A mai korban persze nagyon kevés olyan ember van, aki minden körülmények között maradéktalanul teljesíteni tudja a kötelességét, és néha az elménk belázad a kötelességek ellen, mivel azt gondoljuk, hogy ezek egyben kötöttségek is, amik közül szeretnénk kitörni. De a kötelességek szeszélyes feladása mindig egy önző lépés, ami rendkívül károsan hat a kapcsolatainkra is. Bármilyen kapcsolatban is vagyunk bárkivel, az kötelezettségeket fog róni ránk. Ha ezeknek nem teszünk eleget, akkor elveszítjük a másik fél bizalmát, és a kapcsolat működőképtelenné válik. Talán ezért van olyan sok magányos ember a világon, mert többet szeretnének kapni egy kapcsolatból, mind amennyid adni hajlandóak, és nem vállalnak felelősséget a lépéseikre.


Persze mindenkinek el kell döntenie, hogy milyen kapcsolatban, társadalmi helyzetben milyen és mennyi kötelességet tud vállalni, és azokat hogyan tudja teljesíteni hosszú távon. Ezekkel kapcsolatban őszintének kell lennünk, mert néha az idealizmusunk és a fantizmusunk olyan bevállalásokra ösztönöz bennünket, amelyeket később nem tudunk felelősséggel fenntartani. De a kötelezettségek elleni totális lázadás sem vezet általában jóra, hiszen csak egy jógi képes arra, hogy minden kötelességet és ragaszkodást feladva a tétlenségbe merüljön, és meditáció által elérje a szamádhit. Aki nem ennyire fejlett és nem tudott ilyen mértékben lemondani minden külső és belső anyagi ragaszkodásról, az kénytelen alávetni magát a kötelességeknek, és kiválasztani azt a helyzetet, amiben tud előrehaladni, és megtanulja ragaszkodás nélkül végezni a kötelességeit, vagyis megtanul harcolni a harc kedvéért.