Funkció vs forma

Erről a témáról írtam már egyszer, az ászanák gyakorlásával kapcsolatban. Most viszont szeretném némileg kiterjeszteni ezt az elvet az ászanákon és a jógán kívül más területekre is, például a sportra általánosságban, illetve a táplálkozásra. A jógával kapcsolatban is az a helyzet, hogy a jóga eszköztára olyan gazdag, hogy nem nagyon ismerek olyan embert, akinek sikerült volna a jóga minden egyes módszerét kiemelkedően mesteri szinten elsajátítania. A jóga tehát funkcionális, és a hozzáállásunkban is ennek kell tükröződnie. Ha az ászanákra koncentrálunk, akkor azokban érhetjük el a mesteri szintet, vagy azokon belül is rákoncentrálhatunk például a hátrahajlításokra vagy a csípőnyitásra. 


Ha például a pránajámában szeretnénk mesteri szintre fejlődni, akkor arra kell a hangsúlyt fektetni, ha pedig a mantrázásban, vagy a meditációban, akkor arra. Ki kell választani a céljainkat, és addig kell fejleszteni a módszereinket, a gyakorlásunkat, amíg nem sikerül elérnünk a kitűzött célokat. 


A testedzésben is hasonló az elv. Ha izomtömeget vagy erőt szeretnénk növelni, annak is megvan a megfelelő módszere, ha az állóképességünket szeretnénk javítani, akkor többet kell kardiózni, ha pedig a robbanékonyságunkat és a koordinációnkat, akkor a küzdősportokkal érdemes próbálkozni. Persze azt tudjuk, hogy a legjobb nyújtó hatása a jóga-ászanáknak van, és a hajlákonyságot azért nem érdemes feláldozni egyetlen fent említett cél érdekében sem, illetve nem érdemes alárendelni azoknak. A funkcionális edzés alapelve is pontosan ez, hogy megtanuljuk szinergikusan, harmonikusan használni az izmainkat, és koordináljuk is a testünket, ne csak az izmokat feszítsük és ernyesszük el. 


Ha viszont nem edzünk, akkor a forma is annak megfelelő lesz. Edzés nélkül ne számítsunk semmiféle egészséges vagy esztétikus izomzatra. Meló nélkül nem adják sajnos :-).


A táplálkozással ugyanez a helyzet, ugyanis engem már többen vádolnak azal, hogy túlzottan szélsőségesen táplálkozom, és hogy túl sovány vagyok. Szerintem a 6-8%-os testzsír teljesen normális a férfiak esetében, csakúgy, mint a nőknél a 12-15%. Ennél több nem kell, még télen sem. Azárt vannak high-tech téli ruhák, hogy azok melegítsenek, ne pedig a hájréteg. Nem vagyunk fókák, és bálnák sem. Aztán meg tavasszal, amikor ki kell csomagoni magunkat a ruhából, nem merünk a tükör elé állni, nehogy az állatkertben higgyük magunkat. 


Szóval én ezért gondolom azt, hogy minimális mennyiségű szénhidrátot kell fogyasztani, a legtöbb ember ugyanis eleve nem is használja fel még a töredékét sem annak a kalóriának, amit a különböző junk-foodokkal bevisz. A szervezetnek zöldségekre, gyümölcsökre, csírára, algára, olajos magra és hülvelyesre van szüksége, gabonára csak minimális mennyiségben. A vegánokkal sincs semmi bajom, ha mindezt szépen változatosan fogyasztják. De ha valaki intenzíven edz, akkor szerintem a tejfehérje hasznos kiegészítője lehet a vegetáriánus étrendnek. Ne legyen túl zsíros, de minden tejtermék mehet. A szénhidrát és az édesség, ugyanúgy, mint bármi, amit olajban kisütünk, és szerintem a húsételek is, igazából élvezeti cikkek, és semmi szükség nincs rájuk az egészséges élethez. 


He pedig valaki mégis fogyasztja őket, akkor ne lepődjön meg azon, hogy az immunrendszere legyengül, a teste elsalakosodik, hamarabb öregszik, rosszabbul néz ki, és a sport-teljesítménye is sokkal rosszabb. Ha nem azt tankolunk bele a testünkbe, amire szüksége van, akkor le fog csökkenni a működési hatékonysága. És ez nem alku kérdése, hogy mi fér még bele, és mi nem, hanem saját magunktól kell eljutni arra az elhatározásra, hogy funkcionálisan fogunk élni, étkezni és mozogni, és nem az élvezetünknek alárendelni az egészségünket. És akkor egész életünkben kiváló formában leszünk, és sokkal boldogabbak is lehetünk.