"Az elme harmadik állapotában, a szétszórt (viksipta) állapotban nincs uralkodó guna. Ehelyett a három guna (radzsasz, tamasz vagy szattva) bármelyike felülkerekedhet, a benyomásoktól függően. Ezt az elmeállapotott kuszának vagy oszcillálónak is nevezhetjük, és tipikusan jellemző az önmagunat "New Age"-nek nevező emberekre. Mindent igazinak és jelentőségteljesnek tekintenek, és abban hisznek, hogy "mindenkinek a saját igaza szerint kell élnie". Ha valami történik, akkor annak "meg kellett történnie", bár valószínűleg túlzottan szétszórtak voltunk, hogy egy bizonyos eredményt elérünk.
Akiknek az elméjét a szétszórt állapot uralja, azok általában opportunista agnosztikusok, akik abban hisznek, hogy sok igazság van, és hogy az egyetlen igazságot nem lehet megismerni. Ehelyett az elmeállapotukat a körülményekhez igazítják, hogy kényelmes helyzetben maradhassanak. A szétszórt elme néha megpillantja az igazságot, de a következő akadály máris eltéríti, és egy új gondolathoz kezd el kötődni.
Amikor a szétszórt elme hatása alatt vagyunk, akkor gyakran ragaszkodunk hiedelmekhez, mert nem vagyunk képesek maradandóan felismerni a mély valóságot vagy igazságot. Az ilyen elme nem alkalmas a magasabb jógára, mint például a szamádhi elérésére, mert csak alkalmankét képes koncentrált állapotba kerülni, és hamar elveszíti azt.
Az a tény, hogy a jóga egy tudomány, ami képessé tesz bennünket arra, hogy közvetlenül felfogjuk és megvalósítsuk a valóság legmélyebb rétegét, azt jelenti, hogy a hiedelmek fenntartása ellentmond a jógikus felfogásnak. Ha hiedelmekhez ragaszkodunk, akkor mindig ki fogjuk vetíteni őket a valóságra, és sohasem fogunk eljutni a helyes következtetésig. Realisztikusan mondva, a legtöbb jóga-gyakorló szétszórt elmével kezdi, és a jógikus élete legnagyobb részét azzal tölti, hogy a szétszórt elmét az egy pontra szegezett állapotba hozza.
A negyedik, egy pontra szegezett (ékágra) állapotban a szattva uralkodik. A jóga segítségével az elmét egyre szattvikusabbá tudjuk tenni. Ha elérjük a tiszta szattva állapotát, akkor tiszta intelligenciára teszünk szert. Ez az intelligencia szükséges ahhoz, hogy a valóságot úgy lássuk, ahogyan van. A 3.55-ös szútra szerint, amikor az intelligencia olyan makulátlan, mint a tudat, az felszabaduláshoz vezet.
Az, aki az egy pontra szegezett állapotban született, viszonylag rövid időtartamú gyakorlás és tanulmányozás után szabaddá válhat. Ez az elmeállapot alkalmas a tárgyon alapuló szamádhi (szampragjáta-szamádhi) elérésére, ami a szamádhi alacsonyabb foka. Az ilyen típusú szamádhin keresztül hozta létre és nyilvánította meg sok nagy mester a tanításait. Ez azonban ne félemlítsen meg bennünket! Ahogy Vigjána-bhiksu is mondta: "Az elme átalakulását csak fokozatosan érhetjük el, nem azonnal."
Az elme utolsó állapota a niródha, "felfüggesztett" állapot. Ebben az állapotban egyik minőség sem uralkodik. Ehelyett az elme a saját forrásával egyesül, ami a természet (prakriti). Az, aki ebben az elmeállapotban van, folyamatosan a saját valódi természetében nyugszik, ami a tudat. Az ilyen állapotban a tárgy nélküli szamádhit (aszampragjáta szamádhit) lehet elérni, ami a magasabb rendű állapot. A felfüggesztett elme (niródha csitta) a jóga célja. Az ilyen típusú elmével rendelkező mesterek állították össze az Upanisadokat, amelyek a legmagasabb rendű szentírások. Mivel az elméjük nem kerül kölcsönhatásba az intelligenciájukkal, a niródhák lelátnak a szívük mélyére és hallják az isteni igazságot. Ezért az Upanisadokat kinyilatkoztatott és isteni tekintélynek tartják.
Az első szútrában a jóga témája lett bemutatva. Sok fontos kifejezés és koncepció van, és ezek zavaróak lehetnek kezdetben. Ha ez a helyzet, akkor jobb visszamenni és még egyszer elolvasni a szútra leírását, mielőtt a következőre rátérünk. Ne legyünk elkeseredve, ha eleinte fáradságosnak tűnik az olvasás! Az eredmény megéri az erőfeszítést!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése