Szadista-e vagyok?

Többekben felmerült a kérdés, hogy szadista-e vagyok? Egészen pontosan, hogy élvezem-e azt, hogy fájdalmat okozok másoknak, és ők ettől szenvednek? Szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy nem erről van szó, és nem azért találtam ki ezt az egész jógaoktatósdit, hogy legálisan kínozhassak másokat. Nem vonzódom a fájdalomtól eltorzuló arcok látványához, bár néha egy-egy igazításnál nekem is eltorzul az arcom, amikor egy nagyobb testű embert kell beigazítani egy pózba. Sokkal jobban szeretem, ha örömtől sugárzó, mosolygós arccal jógáznak az emberek, mer a legtöbbször nem a jóga közben érzett esetleges fájdalom miatt frusztrált az arckifejezésük, hanem a hétköznapokból magukkal hozott gondok, bajok miatt.


Én elsődlegesen azt szeretném látni, hogy az emberek boldogok, egészségesek, szépek és jól érzik magukat a bőrükben. És akik rendszeresen járnak hozzám órára, azok valószínűleg meg is tapasztalják ezt. Mint jógaoktatónak azért kötelességem ráfogni őket a szigorú melóra, mert az ember hajlamos túlzottan engedékeny lenni önmagával szemben, ami a vinyászákat vagy az ászanák helyes végrehajtását, vagy éppen a légzést illeti.


Szóval elképzelhető, hogy szóban hajcsár vagyok, de én minden más edzőtől és jógaoktatótól is ezt láttam. Aki azt szereti, hogy ha lazán kezelik órán, és az egóját babusgatják, az úgysem hozzám fog jönni. Én úgy tartom, hogy teher alatt nő a pálma. 


A másik kérdés az igazítások. Én mélyen hiszek az igazítások terápiás hatásában, és abban, hogy a megfelelő biztonsági előírásokat betartva a végsőkig kell vinni az embereket a pózban. Persze ha szólnak, hogy nekik az már túl sok, akkor békén hagyom őket, és az évek múltával talán én is érzékenyebben szelektálok, hogy kinél mikor, milyen igazítást alkalmazzak. De aki már megszokta, az igényli is az erős igazításokat, mert tudja, hogy az a fájdalom, amit közben érez, sokszorosan megtérül az egészség, hajlékonyság, rugalmas izmok formájában. És nem utolsósorban abban, hogy sikerülhet tudatosítani egy-egy olyan ízületi vagy izommmozgást, ami régóta helytelenül rögződött. 


A "Punisher" nickname-en is ki szoktak bukni egyesek, de szerintem inkább azok, akik nem ismernek. lehet, hogy ez az egész hangulat, a blogban feltáruló őszinteségemmel együtt ijesztőnek hat, de aki ebből ítél, az jobban ragaszkodik a saját félelmeihez, mint ahhoz, hogy egy kis fájdalom árán megszabaduljon tőlük. Én magam is azt éltem meg a jóga-gyakorlásom során, hogy minél inkább behajtja az ember a fejét az "igába", annál szabadabb lesz, annál messzebb menekülnek a félelmek a szívéből, mert a félelem a gyenge emberek jellemzője, és egy erős, nyílt szívű emberben nem tud menedékre lelni. 


De igazából én nem büntetek senkit, főleg azokat, akik rendszeresen járnak órára, mert ők tudják, hogy a gyakorlás felszabadít. Aki pedig nem jógázik rendszeresen, az elsősorban önmagát bünteti, mer megfosztja magát a boldog, teljes, szabad élet lehetőségétől. Aki pedig nagy elhatározással elkezd jógázni, bizonyára sokat fog szenvedni az elején, de ezt a büntetést is csak saját magának köszönheti. Mindazokat az éveket, amiket mozgáshiányosan, ételként szemetet fogyasztva töltött, sajnos le kell vezekelni, ha hozzáérek órán, ha nem. De ha hozzáérek, akkor talán egy kicsit rövidebb ideig tart a vezeklés :-) 


Úgyhogy mindenkinek kellemes vezeklést kívánok a hosszú hétvégére, mindegyik nap lehet velem találkozni az Atma Centerben, és részesülni lehet egy kis terápiában :-)