Point of no return

Elkezdődött az Agni-jóga oktatói tanfolyam 3. évadja, méghozzá tizenegy résztvevővel. Az első napot István tartotta, és bevezette a résztvevőket a jógikus kriják, vagyis tisztító folyamatok rejtelmeibe. Volt ott minden, orrmosás sós vízzel, vizelettel, katétert orron be, szájon ki, sós meleg víz kihányása és egyéb kellemes mutatványok. A többit csak elméletben mondta el. Miután megvoltak a tisztító szertartásokkal, egy bekötött szemű Agni-gyakorlást csináltak, ami mindenkinek új élmény volt. 


Vasárnap reggel én következtem, és a TTC előtt azért bementem fél 8-ra gyakorolni. Egész jól ment az 1. sorozat, meg a vinyászák, csak a terem melegedett fel lassan, mert valaki letekerte 20 fokra a termosztátot. De a csuklósérülésem elmúlt, és most már rendesen tudok vinyászázni. Csak a hátamban húzódott meg egy izom pénteken, úgyhogy per pillanatnyilag a hátrahajlításokkal kell vigyáznom. De szerintem hamarosan el fog múlni.


A vasárnapi TTC-n tizennégyen voltak összesen, mert hárman az előző csoportból pótoltak még alkalmat. Egy kis ráhangolódás után a bandhák gyakorlásával kezdtük. Utána áttértünk az uddíjána krijára, vagyis a hasfal behúzása-elernyesztése gyakorlatra. Ezek után a  naulit próbáltuk meg, vagyis hullámoztattuk a hasfalat. Néhányuknak sikerült is. 


Utána megtanultuk az Agnis napüdvözleteket, majd az igazításokat kezdtük gyakorolni. Majdnem az összes álló Agnis pózt megmutattam, hogyan kell igazítani, és párban gyakorolta mindenki az igazításokat. Délben ebédszünetet tartottunk, amikor is kipróbáltam én is a hányást Orsi segédletével. Kábé két liter vizet sikerült bevedelnem, és már jött is vissza. Kicsit azért le kellett nyúlni a torkomon, de majdnem mind kijött. Utána a katéteres orrtisztítást is kipróbáltam. A jobb orrlyukamon keresztül sikerült ledugni a garatig, de onnan nem tudtam kihalászni a kezemmel a végét. Közben viszont jókat öklendeztem, úgyhogy még egy csomó víz kijött. A bal orrlyukamban elakadt a katéter, úgy látszik, az szűkebb. 


Délután folytattuk az oktatói tanfolyamot. Másfél óra elméletet vettünk, a Hatha-jóga Pradípiká első fejezetét. Közben úgy látszik, mégsem sikerült az összes vizet visszaöklendeznem, mert egész délután wc-re kellett járnom. Minden esetre kellemes felüdülés volt a hányás, így első alkalomra. A végére még toltunk egy jó kétórás Agni gyakorlást, de nem csak a harminc agnis pózt vettük át, hanem mind a hatvannégyet, ami az oktatói tanfolyam anyagát képezi. Öt felé már kezdett elpilledni a társaság a jó meleg teremben való gyakorlástól, el is mentünk savászanába pihenni, utána pedig véget vetettünk a tanfolyamnak. A nap folyamán sok leendő tanárjelölt szemében láttam a csillogást, amely nekem azt szokta jelezni, hogy valaki visszavonhatatlanul elkötelezte magát a jóga útja mellett, és a következő időben ez lesz az egyik legfontosabb dolog az életében. Remélem, sok jó oktató fog kikerülni ebből a csoportból is, és a későbbi oktatóképzéseinkből is.