Mélyebbre... Mélyebbre...

Az alábbi cikket találtam a Gaiam Blogban: "Menjünk mélyebbre a pózba? Vagy essünk bele a szakadékba?" A cikk arról szól, hogy a jógaoktatók sokszor adják ki ezt az instrukciót az órán, hogy "Menj mélyebbre a pózba!" Az astanga esetében persze ez annyira nem drámai, mert öt légzés alatt azért olyan felismerhetetlen mélységekbe nem lehet eljutni, legfeljebb a határig, ha már az első légzésnél jó mélyen belemész a pózba. Az Agni más tészta, ott van huszonegy légzésed, hogy elmélyítsd a pózt. 


De pontosan mit is jelent ez? Jill Miller, a cikk szerzője szerint a jógások többsége háromféle módon szokta értelmezni azt az instrukciót: 


1. Egyesek úgy gondolják, hogy tovább kell nyújtani, mélyebbre kell hajolni vagy feszíteni az ízületet, amit éppen a pózban használunk. Persze ez sérülésveszélyes, mert az ember úgyis megsérülhet, ha éppen nem igazítja a tanár. 


2. Mások azt gondolják, hogy több izomerőt kell használni, hogy hosszabb ideig kitartsák a pózt ugyanabban a maximális intenzitású helyzetben. Mondjuk ez nem baj, főleg, ha erőpózokról van szó, például a féllábas sáskában az ember izma elfárad, és a láb elindul lefelé. Ilyenkor több erőfeszítést kell beletenni, nem elég csak lebegni. De ha az ember annyira erőlködik egyes pózokban, hogy kifárad, és a többire már nem marad ereje, akkor az nem megfelelő. Ilyenkor inkább le kell lazulni, mert különben a külső erőfeszítésből sohasem lesz belső erő. 


3. A harmadik csoport azt gondolja, hogy az utasítás ilyenkor azt jelenti, hogy "Jó hosszú ideig kell még szenvedned ebben a pózban", és ilyenkor azért, hogy kibírja, inkább elkalandoznak a gondolatai, és próbál túlélni. Ez sem jó, mert a gyakorlásunknak arról kellene szólnia, hogy kizárjuk a külső gondolatokat, és befelé koncentrálunk, jelen vagyunk a MOST-ban, légzésről légzésre fenntartva a koncentrációt.


Nos, a részemről én eleve nem nagyon szoktam ezt instruálni. Inkább azt mondom, hogy nyújtózkodjunk bele a pózba, de nyilván itt arra utalok, hogy tudatosítsuk, hozzuk összhangba a légzést, az izommunkát, a nyújtást és a belső erő koncentrációját. Ezeknek a dolgoknak valamikor szerves egésszé kellene összeállniuk, és akkor a gyakorló a jóga állapotában van, az ászanák váltakozása csupán olyan lesz, mind egy zenemű hangjegyei. De a gyakorlásunk kezdetétől a végéig egy teljes összefüggő egészet fogunk megtapasztalni, és másnap is visszajövünk gyakorolni, mert újra össze akarunk kapcsolódni az Egésszel, amely harmóniát és beteljesülést sugároz.


Szóval Jill Miller szerint a "Menj mélyebbre" utasítás arra vonatkozik, hogy kezdjük el mélyebben tudatosítani azt, hogy mi történik egy pózban. A tudatosítás és az elme koncentrálása által a testünk szétszabdalt, egymástól elszigetelt részei kezdenek fokozatosan egy összefüggő egészként működni, és ha tovább folytatjuk ezt az izgalmas folyamatot, akkor lassan megtanuljuk tudatosítani lényünk egyéb aspektusait is, és végül a tudatosságunk túllép a saját személyiségünk határain, és lassan összekapcsolódunk a Teremtés minden élőlényével és aspektusával.