"A négy korszak fontossága a mai gyakorlók számára
A Puránák szerint, az emberiség az aranykorban (a védikus korban) kezdett élni, és a degeneráció folyamatos korszakain keresztül most a sötétség korszakában (a Kali-júgában) élünk. Ha a jógikus írások fejlődését szemügyre vesszük, akkor felismerhetjük ezeket a szinteket.
Az aranykorban az embereknek felfüggesztett elméjük volt (niródha csitta), ami azt jelenti, hogy csak akkor gondolkodtak, amikor szükséges volt, és azon kívül a szívükben voltak, az isteni forrásban. A második korszakban az embereknek egy pontra kihegyezett elméjük volt (ékágra csitta), és egy pár instrukción keresztül, amit egy olyan mester adott, akinek önmagának felfüggesztett elméje volt, vissza tudtak térni a forráshoz. A harmadik korszakban az emberek elméje a zavarodott (viksipta) állapotba süllyedt. Azok a mesterek, akik ebben a koszakban tanítottak, azon dolgoztak, hogy az embereket visszahozzák az egyhegyű állapotba. A negyedik korszakban, amiben most élünk, az emberek elméje a megszállott, materialisztikus szintre (múdha csitta) degenerálódott.
A mostani tanítóknak először azt kell megtanítaniuk, hogy mindannyiunknak van egy örök, szent magja, amire a zavarodott elme még képes emlékezni, de a megszállott elme már elfelejtette.
A filozófia tanulmányozása szempontjából ez azt jelenti, hogy először azt kell megértenünk, amit az olyan tanítók oktatnak, akik mint mi is, a megszállott elme korszakában élnek. Közéjük tartozik Vácsaszpati Misra, Vigjána-bhiksu, és Harihara Áranja. Ezzel a megértéssel fogjuk kikódolni a filozófia kora (=zavart elme) mestereinek tanításait, mint Patandzsali, Vjásza és Sankara. Miután ezt befogadtuk, megérthetjük a korábbi tanítókat, mint Jágjavalkja, Vaszistha, és Kapila (egyhegyű elme). Ha megértjük a szívük egyszerű üzenetét, akkor hazaértünk a felfüggesztett elméhez, ahol a valódi természetünket felismerhetjük.
Involúció vs evolúció
Azt mondhatjuk, hogy egyéni szinten a jóginak vissza kell fordítania azt a történelmi fejlődési folyamatot, amin az emberiség keresztülment. Azt is mondhatjuk, hogy a jóginak a visszájára kell fordítania az univerzum evolúciójának folyamatát egyéni szinten. A számkhja filozófia egy lefelé és kifelé tartó folyamatként írja le a világ evolúcióját. Itt az evolúció a legmagasabb és legfinomabb szinttel kezdődik, a Nagy Bumm előtti szinttel (prakriti).
A természetnek ebből az ősforrásából kialakul az intelligencia. Az intelligenciából származik az egó. Az egóból jön a tér. A térből jön a levegő. A levegőből jön a tűz, a tűzből jön a víz, a vízből pedig a föld. Minden egyes megnyilvánulás durvább és sűrűbb, mint az előző, finomabb szintű.
Az emberi testben ezeket a lápcsőfokokat a csakrák képviselik, a tiszta intelligencia a szahaszrára csakrára utal, a tiszta Én, vagyis az egó az ágjá csakrára, az éter a Visuddha csakrára, a levegő az anáhata csakrára, a tűz a Manipúra csakrára, a víz pedig a Szvádhisthána csakrára. Végül a föld elemet a legalsó csakra, a Múládhára képviseli. Ezt az egész folyamatot evolúciónak nevezik, de igazából a tudatosság degradációjával jár együtt. Amikor elérjük a Múládhárát, akkor a világ megnyilvánul, és az önvalóról szóló tudás elvész. Az evolúció e folyamata lefelé és kifelé tart.
A jógikus involúció folyamata megfordítja ezt, és egy be-és-fel mozgássá változtatja. Befelé és fölfelé megyünk a föld, víz, tűz, levegő és éter csakrákon keresztül, és utána visszaolvasztjuk az egót az intelligenciába, az intelligenciát pedig az eredetébe, a prakritibe. Akkor a tudat és tudatosság tiszta állapotában vagyunk, amely a szabadság és az eksztázis állapota."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése