Gjána-jóga - a tudás fája

Mindig eszembe jut a bibliai történet, amikor Ádám és Éva evett a tudás fájáról, és azzal kezdődött minden szenvedésük. Én nem teljesen értem ezt a koncepciót, hogy a tudatlanság boldoggá tesz, a tudás pedig romba dönt. A védikus filozófia pontosan az ellenkezőjét tanítja, hiszen a lélek eredeti természete szerint örök, teljes tudással és gyönyörrel teli, csak az anyagi energia, az illúzió hatására feledkezik meg eredeti azonosságáról. Amint spirituális tudásra tesz szert, e tanulmányozás által egyre közelebb kerülhet eredeti azonosságának megismeréséhez. Ezt nevezi Patandzsali szvádhjájának, vagyis az önvaló tanulmányozásának. 


Közelítsük meg most a kérdést gyakorlati szempontból, egy példát véve a mnidennapokból, és az astanga gyakorlására is alkalmazva a jóga e fontos aspektusát! Mondjuk vesz az ember egy háztartási gépet, vagy egy telefont. Három dolgot tehet, ha meg akarja tanulni, hogyan kell használni: elolvassa a használati utasítást, megkérdez valakit, aki ért hozzá, és a harmadik pedig az, hogy kísérletezik. Az első hasznos lehet, de lehet, hogy nem találjuk meg benne azt, amit keresünk. Ekkor jöhet a második. Az általában tutira bejön, feltéve ha tényleg szakértőhöz fordulunk. 


A harmadik opció, a kísérletezés is érdekes dolog lehet, mert maga a folyamat sok mindent képes megtanítani az embernek. De elkövethetünk olyan hibákat, amiket később megbánunk, így biztonságosnak nem nevezhető folyamat. Amikor a jógát tanuljuk, akkor is megvan a lehetőségünk mindhármat alkalmazni. Jógázhatunk könyvből (vagy dvd-ről), valami haszna annak is van. De elmehetünk egy tanárhoz, aki, ha felkészült, akkor segíthet kijavítani a hibáinkat, a helytelen gyakorlást, és inspirálhat a továbbfejlődésre. 


A kísérletezés is hasznos dolog a jógában, az astangában úgy hívják, hogy egyéni gyakorlás. Bár elvileg egy kötött sorozatot gyakorolunk, nem hiszem, hogy van olyan astanga-gyakorló, aki nem szokott hébe-hóba kísérletezni, játszani az ászanákkal. Szerintem ez is a jóga-gyakorlás szerves része.


Bár Pattabhi Jois azt mondta, hogy 99% gyakorlás és 1% elmélet, én azt gondolom, hogy egy komoly astanga-gyakorlónak érdemes időt szánnia a jóga-irodalom megismerésére, és a jóga filozófiai tanításainak tanulmányozására. Mindez közelebb fogja vinni az önvalójához, és segíteni fog, hogy mélyebben megismerje a jóga-gyakorlás hatásait a saját személyiségére nézve. A tudás persze csak akkor ér valamit, ha alkalmazzuk, ezért a jógával való kapcsolatunkat ki kell terjeszteni a matracon kívülre, a hétköznapi életünk döntéseire és helyzeteire is, és így sokkal teljesebb mértékben megélhetjük a jóga hatásait. A tanulmányozás megkezdéséhez mindenki figyelmébe ajánlom a Bhagavad-gítát, illertve a Jóga-szútrát. A többi klasszikus irodalom is nagyon jó, majd fokozatosan sort kerítek azok lefordítására is a blogban. Addig is érdemes körülnézni a Letöltések oldalon, ott sok érdekes könyv megtalálható.