Forma vs funkció

Az ászanák gyakorlásánál és oktatásánál gyakran felvetődő kérdés az, hogy az ászana külső megjelenési formája, vagy az ászana funkciója, belső energetikai hatása a fontosabb. Ezek a kérdések az astangában is felvetődnek, habár néha azt mondják róla, hogy az astanga gyakorlói nem az ászanák precíz végrehajtására törekszenek, hanem a vinyásza-bandha-uddzsájí-dristi összefogására. 


Viszont az astanga oktatásában is felbukkan néha egy-egy olyan elem, ami a forma előtérbe helyezésére utal. Például az, hogy nem szeretnek segédeszközöket használni, amik egyes magyarázók szerint megtörhetik az energia áramlását, illetve ha valaki nem tud végrehajtani egy pózt, akkor a formában hozzá legközelebb eső helyettesítő változatot szokták ajánlani. Én általában inkább a funkcióban közel álló pózokat szoktam helyettesítésként felajánlani. Úgy vagyok vele, hogy a sorozatot alkalmazzuk az emberhez, ne pedig fordítva, mert akkor van, aki megtörik, és elveszíti a hitét az astangában. 


Én általában a funkciót részesítem előnyben. Egyrészt azért, mert az emberi test és energiarendszer egy funkcionális egység, aminek az a szerepe, hogy elősegítse a tudat felemelkedését a csakrákon keresztül. Másrészt azért, mert mindenkinek egyéni adottságai, karmikus háttere, anatómiai sajátosságai és energiablokkjai vannak. Vagyis például egy adott ászana végrehajtása különböző embereknél másképpen hat energetikailag. Nyilván az emberek fizikai adottságai is különböznek, például a csontok mérete és arányai, az izmok és szalagok hossza és nyúlékonysága. A póz végrerhajtásánál, még ha létezik is egy eképzelt tökéletes változat, mindezeket az egyéni adottságokat figyelembe kell venni, éas ennek megfelelően kell módosítani vagy pedig segédeszközökkel segíteni a póz végrehajtását.


Fizikai szinten az ászanák célja a tstu funkcionalitásának helyreállítása, és ezt mindenek előtt figyelemben kell tartani. Az oktatónak tudnia kell, hogy mikét tudja e funkcionalitás visszaállítását elősegíteni, anélkül, hogy a gyakorlót olyan pózokba erőltetné, ami sérülést okoz, vagy tovább fokozza a meglévő blokkok erősségét. Van, amikor maga a gyakorló erőltet olyan dolgokat, amik nem hogy előbbre, inkább visszafelé viszik. 


A pontos instrukciók nyilván fontosak, de ezeket mindenki másképpen fogja értelmezni és főleg tudatosítani. Sok esetben, ha a fizikai szinten nem is képes végrehajtani valaki az utasítást, a tudatosítás akkor is segít a blokkok oldásában, és hamarabb visszanyerjük az adott terület funkcionalitását. Az oktatónak a tökéletlen formán keresztül is látnia kell a helyes szándékot, a megfelelő irányba tett törekvést, és ha nem ezt látja, akkor korrigálni kell. Végülis az a célunk, hogy a gyakorló jól érezze magát az órán, és jelen legyen, de ha nem tud azonosulni azzal, ami történik vele, akkor nem lesz meg ez az élménye, és el fogja veszíteni a lelkesedését a jóga gyakorlása iránt. Ezért fontos a funkciót előnyben részesíteni a formával szemben.