Reggel kilenckor NaJó, a Magyar Jógaoktatók Szövetsége elnöke nyitotta meg a rendezvényt, én meg csak néztem, mert mindegy hetven jógás sorakozott fel máris a színpad előtt egy kis reggeli astangára. Ez több, mint a duplája volt a tavalyi westendes nyitó órámnak, és mindenki jókedvűen, mondhatni már-már fanatikusan végezte a vinyászákat és a rövidített egyes sorozat-szettet, amibe a könnyebb gyakorlatok mellett Ági kérésére azért belevettük a kúrmászanát és a szuptakúrmászanát is.
A röpke negyven perces astanga után melegváltásként Angi kezdett egy Vinyásza Flow-ba a nagyszínpadon, és párhuzamosan az Atma Zónában is beindult az élet, illetve az összes többi jógazóna és kiállítói stand is életre kelt. Az Atmás oktatók "YogaddicT" feliratú egyenpólóban tolták az órákat és a bemutatókat, ami nagy hatást keltett, és az Atma törzsközönség is elkezdte vásárolni a pólókat. Persze nem a póló teszi a jógafüggőt, hanem a jóga, így a törzsközönségünk alapból letolt három-négy jógaórát a nap folyamán, sőt, volt, aki kidőlésig folytatta az egymást váltogató intenzív jógaórákat. Kowa Agnija, István Vinyásza kramája és természetesen az akró és kontakt jógák taroltak, de Lovász Andi speciálisan ez alkalomra bedurvított Core Power jógája is alaposan próbára tette a tisztelt közönség medenceizmait. Közben az Atma büfé is pörgött középen ezerrel. A jógások nem csak vinyászázni tudnak, de táplálkozni sem restek, úgyhogy a több száz vegaburger, Atma-menü és édesség stabilan el is fogyott estére. Itt látható a fényképalbum.
A jógabemutatók egy külön történet. Több, mint egy hónapja készültünk két bemutatóval. Elsőként Pannival toltunk egy Mátrix-jógát, napszemüvegben, fekete cuccban, Mátrix-zenére, Kalari-elemekkel megtűzdelve, ahogyan kell. És persze tömeggel körülvéve. Első körben csutkára toltuk a zenét, amit valahol érezni lehetett, hogy nem igazán fog tolerálni a többi előadó. Végül az Iyengar-zónában verte ki a biztosítékot a pörgő zene, és lehúzatták a hangerőt a bemutató közepén, de olyan halkra, hogy utána már csak találgatni tudtuk, hogy mi szól éppen. Ez és az általános izgalom kissé rányomta a bélyegét a teljesítményünkre, egy-két akrós egyensúlyozó elemet kissé elbizonytalankodtunk. Azért a közönség kitartott, és meg is tapsolt.
A bemutató után a fent említett oktató hölgy rám szabadította szitkait (úgy látszik, ő nem edződött a tavaszi Mozgástrenden, amikor ugyanitt három színpadról bömbölt a zene egyszerre), egy kidobóembernek kinéző, rekedtes hangú kopasz emberrel a sarkában, aki már-már ölre készült menni velem. Megvontam a vállam az ahimsza jegyében, de az eredmény az lett, hogy a nap folyamán a többiek is mobiltelefon-hangerejű zenékre tolták a bemutatókat, ami azért jelentősen elvett az előadások élvezeti értékéből. Angi és Anna Antigravity-bemutatója is hasonló nehézségekkel küzdött, ők is csak találgatták, hogy mi szól éppen a hangfalból. Sebaj, a Youtube-videókra utólag rákeverjük a hangsávot, hogy élvezhetőbb legyen. A második bemutató már nekünk is jobban sikerült, Annáéknál délután már a zene is megtalálta az elfogadható, de még hallható szintet.
Közben még tartottam egy ászana-igazítás workshopot, amire vagy tizenöten jöttek. A rövid workshopon hét-nyolc ászana igazítását vettük át, amit a résztvevők párosban gyakoroltak is. Persze ez csak egy ízelítő volt abból az anyagból, amit az Agni-jóga-oktatói tanfolyamon adunk át, és amiről méltán híresek az Atma-tanárok. Kedvenc Bikram-Astoria stúdióm mottóját ("Test nem marad szárazon") valahogy úgy fogalmazhatnánk át atmás verzióra, hogy "Ember nem marad érintetlenül". Persze az intenzív csavarások-igazítások azért nem csak az ember izmait és ízületeit teszik helyre, hanem jobb esetben a lelkét is megérintik. Nálunk mindenki érzi a törődést és a szeretetet :-). Sikerült is még vagy három-négy jelöltet begyűjtenem az oktatói tanfolyamunkra, majd visszaszállingóztam az Atma zónába egy laza Iron jógára öttől.
Délutánra azért már fáradt a közönség, mégis letolták a dinamikus és erőt kívánó szettet velem is, aminek a második fele páros nyújtásokból állt. Utána a záró órát Angi tartotta, majd lassan kezdett mindenki sátrat bontani. Este héttől a Sattwa Sound System lépett színpadra, mintegy záróakkordként szent szanszkrit mantrákkal megtöltve a Dokkot. Közben én néhány segítővel jó dokkmunkásként elpakolgattam a cuccokat a kocsiba, majd nyolc felé elindultam haza. Szép nap volt, hosszú volt, fárasztó volt, de megérte. Úgy érzem, ez a rendezvény még sikeresebb volt, mint a tavalyi, és aki ott volt, az érezte és megosztotta a szeretetet. Aki pedig nem jött el, az mondhat, amit akar, de ebből most kimaradt. Most már visszavonhatatlanul elmondhatjuk, hogy hagyományt teremtettünk, és a jövőben egyre több jógás rendezvény fog megvalósulni, ami remek alkalom arra, hogy mindenki belekóstoljon a jógafüggők hétköznapjaiba, sőt, esetlegesen ő maga is azzá váljon. Köszönöm mindenkinek, aki eljött, aki bíztatott, és aki úgy érzi, hogy kapott valamit ezen a fesztiválon, mert én nagyon sokat kaptam tőletek, és ez a lendület tovább visz a hétköznapokban is. Találkozunk az órákon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése