Sokan sokféleképpen állnak hozzá a jógaoktatáshoz. Én most a saját hozzáállásomat szeretném elmondani, ha valaki másképp gondolja vagy csinálja, azért az ne sértődjön meg :-) Fanatikus straightedge arc voltam mindig is, de ez nem azt jelenti, hogy elítélek másokat, akik nem így gondokodnak, sőt, a jógának köszönhetően egyre toleránsabb vagyok másokkal szemben, és a más értékrendet vallókban is képes vagyok felfedezni az értékeket. Ugyanakkor egyre intoleránsabb vagyok a saját gyengeségeimmel szemben, mert csak az tud nagylelkű lenni, aki önmagával a legszigorúbb.
Szóval szerintem egy oktatónak az első helyen a gyakorlás kell, hogy álljon. Ha ezt elhanyagoljuk, akkor elveszítjük a hitelességünket. Ha nem fejlődünk, nem haladunk előre (és ennek nem csak látható vetületei vannak), akkor nem fogjuk tudni igazán segíteni mások fejlődését sem. Ha a gyakorlás háttérbe szorul azért, mert túl sok órát tartunk, akkor elvékonyodik az is, amit óra közben át tudunk adni, és inkább munkává válik a dolog, mint hivatássá.
Az oktatónak a jóga életmódra vonatkozó előírásait is szorgalmasan alkalmaznia kell. Az egyik legfontosabb a mitáhára, vagyis a mértékletes evés. Ha elhízok, mint jógaoktató, akkor az étkezéseim mennyisége és összetétele nem megfelelő, vagy pedig nem gyakorlok eleget. És nem szégyen más sporttal kiegészíteni a gyakorlást, ha szükségét érezzük, és az időnk is megengedi, de a jógának kell az első helyen maradnia. Ha más sport (pl túl sok futás vagy erősítés) megnehezíti az előrehaladásunkat a jógában, akkor összhangba kell hozni a kettőt.
Az étkezésnek funkcionálisnak kell lennie (persze az ahimszá elvét betartva), de erről már írtam részletesebben. Azt nyújtsuk a testnek, amire szüksége van, és akkor egészséges és erős lesz. Különben a jóga az csak hobbi, az evés az meg csak függőség lesz.
Én nem szeretek semmi olyat megkövetelni a tanítványaimtól, amit önmagam nem vállalok be. Szerintem az oktatás elsődleges eszköze a példamutatás, és ha az kimarad, akkor a szép szavak és a pozíciónkra vagy tapasztalatunkra vagy bármire való hivatkozás nem elegendőek ahhoz, hogy hitelesnek tűnjünk a tanítványaink szemében.
Amikor igazítok, akkor erősen igazítok, ezt mindenki tudja. De ki lehet bírni. És ha szól valaki, hogy hagyjam békén, akkor nem bántom :-) A jógaoktató egyik legfőbb oktatási eszköze az igazítás, és ha megvan a bizalom az oktató és a tanítvány között, akkor nagyon hatékonyan lehet vele segíteni a fejlődést, úgy, hogy a sérüléseket elkerüljük közben. De senkire nem kell ráerőszakolni semmit, viszont meg kell követelni az emberektől, hogy keményen dolgozzanak az órán, hiszen minden haszon a végén az övék. Az emberek azért jönnek el órára, mert szükségük van egy hajcsárra, aki kihajtja belőlük a lelket is, és nem engedi őket lazsálni. Csak abban az esetben engedem, hogy pihenjen valaki, ha tényleg látom, hogy fáradt vagy éppen túl akarja erőltetni a dolgot.
A jógaoktató meg fogja kapni azokat az embereket, akiknek az ő energiájára van szüksége, és akkor is, ha sokan jönnek hozzá, meg akkor is, ha kevesen, értékelnie kell minden egyes jövevényt, aki belép a jógaterem ajtaján, és a maximumot kell tudnia nyújtani neki. A jógaoktatónak fel kell oldódnia mások szolgálatában, és ezen keresztül kell kifejeznie a szeretetét. A testét és a lelkét bele kell adnia abba, amit csinál, mert ha nem teszi, akkor inkább válasszon más tevékenységet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése