Nos, az első fontos kérdés az, hogy hol is történik az orgazmus? A legtöbben a nemi szervekhez kapcsolnánk az orgazmus érzését, de a valóságban az agyban jön létre, amikor az örömérzetet közvetítő idegpályák aktiválódnak, míg a védelmi idegpályák kikapcsolnak. Az egész folyamatban a dopamin nevű neurotranszmitter játssza a főszerepet. Ez a vegyület aktiválja a jutalmazó rendszert, amely a limbikus rendszer központi területe, és ez a hormon szabályozza a szerelembe esést (és az abból kiesést) is.
A jutalmazó rendszer sokféle tevékenységet szabályoz, tulajdonképpen mindent, ami a túléléssel és fajfenntartással kapcsolatos: szex, evés, kockázatos helyzetek, célok elérése, ezek mind növelik a dopamin-szintet. A dopamin okozza a sóvárgást, vagy azt az érzést, hogy "Meg kell kapnom, bármi áron." A dopamint minden természetes stimuluson túl az újdonság és a meglepetés emeli meg. A dopamin nem jó vagy rossz. Igazából elengedhetelen a döntéshozáshoz, a boldogsághoz és a túléléshez. De amikor túl magas vagy alacsony a szintje, vagy hirtelen változik, akkor komoly bonyodalmakat tud okozni.
A dopaminnak a táplálkozásban is fontos szerepe van. A magas kalóriatartalmú és zsírtartalmú ételek fogyasztása nagyobb dopamin-löketet eredményez, mint az alacsony kalóriájú zöldségek fogyasztása. Azt hisszük, hogy a fagylaltot szeretjük, de igazából a dopamin-fröccsöt várjuk. Ezt nevezem én kényszeres, szeretethiányos evésnek. Genetikailag a magas kalóriájú ételek kiválasztására vagyunk programozva, hiszen táplálékhiány esetén ezek biztosítják a leginkább a túlélést. A szexxel ugyanez a helyzet, A biológia arra programoz bennünket, hogy a szexet helyezzük minden elé, és ha megvolt, akkor otthagyjuk a partnerünket, újabb, párzásra alkalmas egyedet felkutatva. Így lehet a legjobban biztosítani a fajfenntartást.
A magas dopamin-szint készteti az egyedet arra, hogy belekezdjen egy új kapcsolatba, "hódítson", és megszerezze a zsákmányt. A többi emlőstől eltekintve azonban, amelyeknél biológiailag szabályozott párzási időszak van, amit a szex iránti közömbösség hosszú periódusa követ, az ember folyamatos szexuális késztetést érez, amennyiben magas a dopamin-szintje. Az önszabályozó mechanizmus azonban az ember esetében is működik. Az orgazmus után a dopamin-szint hirtelen leesik, és a prolaktin-szint megemelkedik. Ekkor az ember figyelme más tevékenységek felé fordul (mint például a táplálék megszerzése, az utódok felnevelése, otthon építése stb.) A hormonok ilyen irányú változása azt eredményezi, hogy a két fél elveszíti az érdeklődését egymás iránt. Éppen ezért a tantrikus szexben az orgazmus elkerülésére törekszenek, hiszen így a depressziót okozó prolaktin-emelkedés elkerülhető, és a dopamint egészséges határok között lehet tartani.
A kokainhasználat során is ugyanez a folyamat játszódik le, és az anyag megvonása után több, mint két hétig tart, mire a prolaktin-szint visszaesik a normálisra.
Az alacsony dopamin-szint és a magas prolaktin-szint azt okozza, hogy csalódást érzünk a partnerünk felé, ugyanakkor a magas dopamin iránti függőség miatt másik partner után nézünk, aki ismét fel tudja korbácsolni a dopamin-szintet. Ezen szinte minden pár keresztülmegy, legkésőbb a házasságuk utáni egy évben. A szex (legalábbis az orgazmusig vezető szakasza) a legerősebb legális dopamin-stimuláló tevékenység az emberiség életében, ezért van olyan sok szexfüggő. Ezen kívül azonban minden más addiktív tevékenység is kiváltja a dopamin emelkedését. Ezzel önmagában nincs is baj, csak az addikció kiélése utáni dopamin-esést és prolaktin-emelkedést kellene kiküszöbölni, ha folyamatos boldogságérzetet szeretnénk átélni.
Aki astangázik, az tudja, hogy az astanga gyakorlása is addiktív. Viszont a gyakorlás befejezése után valószínűleg nem növekszik meg a prolaktin-szint, így nem esünk depresszióba. A kelet spirituális hagyományaiban azonban sok más módszer is létezik a jutalmazó rendszer aktiválására, és mivel a limbikus rendszer szoros kapcsolatban áll a vallásossággal és a szeretet magasabb univerzális kifejeződésével, ezért a meditáció, mantrázás, az odaadás és a szeretet önzetlen gyakorlása mind elősegítik a dopamin termelődését, a prolaktin káros hatásai nélkül.
3 megjegyzés:
"Viszont a gyakorlás befejezése után *valószínűleg* nem növekszik meg a prolaktin-szint". Valószínűleg? Elgondolkodtató az írás, de ez olyan érvelési hiba, ami sokat ront az összképen. Kéne ennek valami vizsgálat, akár olyan, hogy mi van a sportolókkal egy futás után. Ilyet már biztosan mértek.
Meg kérdés, hogy a gyakorlás után kötelezően beépített relaxáció, és a szex után kötelezően érkező elkábulás nem mutat-e hasonló mintázatot. Mindegyik esetben 5-10 percről van szó (ha be nem alszunk), és utána kiválóan tudjuk folytatni az életünket újabb gyakorlással, újabb szexszel, vagy bármi mással, ami éppen jön.
Abban mindenképp egyetértünk, hogy nem jó, ha egy párkapcsolatot csak a szex, vagy bármilyen hormonális alapú állapot (vö: szerelmi fellángolás) tart össze, és az sem normális, ha valakinek a szexualitás túlzottan központi szerepet foglal el az életében. Ugyanakkor nem tudok azonosulni az olyan eszmékkel sem, melyek azt diktálják, hogy az ember az ösztöneivel homlokegyenest ellentétesen viselkedjék. Lehet, hogy ez az én lelki fejlettségem azonos szintjét mutatja, de én úgy gondolom, hogy az ösztönök ésszerű kordában tartása jó, az elfojtásuk viszont káros. Aztán az is lehet, hogy tulajdonképp egyről beszélünk, esetleg kinek-kinek más a "normális" mérték. Úgy érzem, a szexualitásnak, a nemi örömszerzésnek igenis fontos a szerepe a párkapcsolatban és az ember egészsége szempontjából; ami káros, ha pótcselekvés, függőség válik belőle. Valahogy úgy, ahogy fontos az is, hogy az ember rendszeresen jó, és jót egyen (és örömmel!), de nem jó, ha nassol, ha zabál.
a drogos mindig drogos marad,csak a drog és az adag változik.
Megjegyzés küldése