És valóban igaz az, hogy mindenkinek szüksége van a szeretetre, még azoknak is, akik nem hisznek Istenben. Szeretet nélkül nem tudunk élni, és ha nem tudunk szeretetet adni és kapni, akkor mindenféle függőségekkel fogjuk pótolni. Az édességfüggőség csak egy példa erre. A szeretet ugyanis édes. A legédesebb dolog a világon. És ha nincs, akkor elkezdünk ragaszkodni az édes ízekhez, mert nem bírjuk elviselni a sivár, keserű hétköznapokat. És minél több édességet eszünk, annál frusztráltabbak és önzőbbek leszünk, és annál jobban fogunk sóvárogni utána.
Mér az ötéves kislányomon is megfigyeltem ennek tüneteit. Ős is csak akkor szokott jóízűen enni zöldséget, levest, gabonát, tejterméket, ha van energiafelhasználás. Ha egész nap itthon ül és játszik, akkor nem érdekli az ebéd. Viszont délutánra megéhezik, de akkor már csak junkfood-ot hajlandó enni: csoki, édesség, keksz, csipsz, popcorn, "szúrós" üdítő italok stb. Ugyanúgy, ahogy a felnőtt ember is ezeket eszi vélt élvezeti értékük miatt.
Nem fogok most belemerülni abba, hogy mennyire káros a kényszeres evés, főleg, amikor cukorral és ízfokozókkal teletömött junkfoodon élünk. Egyszer láttam egy filmet, ami arról szólt, hogy az emberek egy játékban irányítottak különböző élő színészeket az agyukon keresztül. A színészek persze jól néztek ki, és mindent megcsináltak, amit a "gazdájuk" gondolt. Az pedig otthon ült egy kis fekete szobában és száz kilósra hízva zabálta a zsíros és cukros desszerteket. Nézzünk szembe önmagunkkal, és kezdjük ezt ma reggel, álljunk oda a tükör elé, és gondoljuk végig, hogy elégedettek vagyunk-e a testünkkel. De őszintén! Gondoljuk végig, hogy elégedettek vagyunk-e az életünkkel, az életmódunkkal, érezzük-e a szeretetet, vagy pedig pótszerekbe menekülünk, mert könnyebb leülni és megnézni egy filmet mások elképzelt életéről, miközben sört szürcsölgetünk és popcornt zabálunk, mit felállni, és elkezdeni a saját életünket élni. Mert az küzdelmes, félelmetes, és oly sok áldozat után még mindig nem garantált a heppiend.
Nem az a mániám, hogy mindenkinek kocka hasa kell, hogy legyen. Hanem az, hogy ha függőségeink vannak (a lustaság is egy függőség egyébként), akkor nézzünk ezekkel szembe és tegyünk velük valamit! Keressük meg azt, ami helyett a pótszert az életünk részévé tettük, feladva az önbecsülésünket, az akaraterőnket és külső anyagi dolgok rabszolgáivá válva. Ez az igazi lázadás, amikor a tudatunkat gúzsba kötő kényszerítő erők ellen lázadunk. A szeretet forradalma a legnagyobb forradalom, amit az életünkben vívhatunk, de megéri!
Ilyenkor persze mindenki azon kezd rinyálni, hogy "Igen, tudom, de engem nem szeret senki, és olyan rossz az életem, hogy inkább megyek csokit zabálni." Semmi bajom a szeretethiányos emberekkel, sőt, szeretem őket és sajnálom is őket. De a legelső dolog, amit meg kell tanulniuk, hogy szabaduljanak meg az önzéstől. A szeretet kulcsa az, hogy megtanuljunk önzetlenül adni, anélkül, hogy elvárnánk valamit cserébe. Tudom, hogy ez a legnehezebb, mert eleinte mindenki kapni akar. De azt nem lehet kierőszakolni. Viszont az, hogy szeressünk és szolgáljunk másokat, csak a mi döntésünk és szándékunk kérdése.
Persze a szeretetet sem szabad ráerőltetni másokra, de ha őszinték vagyunk, akkor meg fogjuk találni azokat, akik méltók a szeretetünkre, és értékelik azt. És akkor kapni is fogunk, de ahhoz sem szabad ragaszkodni. A ragaszkodás, irigység és a félelem minden pozitív dolgot megöl az életünkben, ezért komolyan kell dolgozni, hogy meg tudjunk szabadulni tőlük. A jóga az önmegismerés útja, és ha közben nem nézünk szembe ezekkel a tulajdonságokkal, és nem változtatunk rajtuk, akkor továbbra is csak kívülről fogjuk nyalogatni a szeretet mézesüvegét. All u need is Love, Go & Get it! Édesség helyett pedig nem bírtam ki, hogy ne illesszem be ide egyik kedvenc U2-számomat: The Sweetest Thing :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése