Közkívánatra még egy beszámoló a Danny-workshop második és harmadik napjáról, amelyek tulajdonképpen ugyanúgy teltek, mint az első, vagyis jó hangulatban, húsz fős látogatottsággal, amivel szerintem Danny is elégedett volt. Kifejtette, hogy a tanítványok gyűjtése és intézmények létrehozása veszélyes dolog, mert leköti az embert. Éppen ezért ő is csak úgy tekint magára, hogy némileg tapasztaltabb, mint mi, és átadja a tapasztalatait.
Valahol hajlamos vagyok egyetérteni vele abban, hogy főleg a jógában az embernek az önállóságra kell törekednie, és a saját útját kell járnia, a különböző tanárok iránymutatása csupán segítség ehhez. Én is számos tanárral találkoztam eddig, és mindegyik adott nekem valamit, de nem érzem azt, hogy szükséges lenne az elköteleződés és a teljes azonosulás valamely tanár személyiségével. Amikor egy jóga-gyakorló szinte isteni magasságokba idealizálja a mesterét, és minden megnyilvánulását tökéletesnek akarja tekinteni, akkor a kapcsolat valahol mesterkéltté, erőltetetté válik. Jellemző módon ugyanezek az emberek a "tanítványaiktól" is ezt az idealizált viszonyulást és elköteleződést, kizárólagosságot fogják elvárni.
A mestereket tisztelni kell, hálásnak kell lenni nekik azért, amit kapunk tőlük, de szerintem sem szabad függővé válni tőlük, mint ahogyan másokat sem érdemes magunkhoz láncolni a jógaoktatás nevében, hiszen az egész a szabadságról szól, és nem a kötődésről. Az összekapcsolódást egyfajta feloldódás, a határok megszűnése kellene, hogy kísérje. Ahogy Danny mondta, a jógi tudata és percepciója folyamatosan tágul, és egyre több dolgot tapasztal meg, miközben kívülállóként szemléli őket.
A második napon sűrűn emlegette az ayahuasca ceremóniát, amire többen felkapták a fejüket és kétségbeesett pillantásokat vetettek rám, hogy valóban én is azt gondolom, hogy ez a megvilágosodás (egyik lehetséges) útja? Hát erre őszintén szólva nem tudok kompetensen válaszolni, egyrészt, mert sohasem próbáltam ki, másrészt, ha ki is próbáltam volna, a személyes tapasztalat sem mindig eléggé objektív ahhoz, hogy megalapozottan tudjunk nyilatkozni a témában.
Danny szerint az ayahuasca főzet, bár erőteljes tudatmódosító hatása van, nem addiktív, nem "repülsz tőle", hanem mélyen magadba nézel, és esetenként halálközeli élményeket élsz át a hatása alatt. A hívei szerint segít szembenézned a félelmeiddel, a problémáiddal, de azokat saját magadnak kell megoldanod. Szóval nem kellemes az élmény, és a főzet íze sem, és a legtöbben jó nagyot szoktak hányni tőle, ami a "karmától való megtisztulást" szimbolizálja. Danny szerint az ayahuasca fogyasztói félelem nélkül készülnek a halálra, sőt, a főzet sok mindenkinek segített megszabadulni a különböző addikcióitól (alkohol, dohányzás, heroin stb.), illetve a kutatások szerint számos pszichés betegséget is lehet vele gyógykezelni.
Nos, én ehhez annyit fűznék hozzá, hogy a Krisna-tudat tanításai szerint kerülni kell mindenféle tudatmódosító anyag bevitelét a szervezetbe, akkor is, ha nem addiktív. A legmagasabb szintű meditációhoz a legtisztább tudatra van szükség, és én személy szerint sem hiszem, hogy a földön létező bárminemű gyógynövény hozzá tudná segíteni az embert a tisztább tudatállapot eléréséhez. Lehet, hogy nem leszel rosszabb ember az ayahuasca fogyasztásától, de szerintem jobb sem, ahhoz más erőfeszítéseket kell tenni, hogy az ember a karmáját tisztítsa és a személyiségét tökéletesítse.
A többi tudatmódosító módszer (mantrák, meditáció, tánc, zene stb.) viszont nem tiltott a Krisna-tudatban sem, bár azért egyes sámán-rituációkat a fekete tantra kategóriájába sorolnék. Olyan erők megidézésétől se várjon az ember sok jót, amelyek a sötét régiókból származnak. Szóval nem érdemes keverni a dolgokat, mert esetleg a karmánk kibogozása helyett még jobban összegubancoljuk. Szóval nem lettem meggyőzve arról, hogy ki kell próbálnom az ayahuascát, maradok a Hare Krisna mantránál.
Vasárnap már nem emlegette annyit az ayahuascát, helyette az astanga-jóga kialakulásáról beszélt Danny. Az volt az álláspontja, hogy az astanga rendszer a hatha-jóga továbbfejlesztett változata, mivel Krisnamácsárja a bandhák és a tudatos légzés használatát összekapcsolta a dinamikus ászana-gyakorlással. Danny szerint (és szerintem is) az astanga-sorozatok olyan haladó gyakorlásra adnak lehetőséget, amire sok, több éves jóga-múlttal rendelkező ember rákap, mivel azt tapasztalják, hogy ez a fajta gyakorlás képes a legjobban kihozni a potenciáljukat. Az astanga nyugatra kerülése előtt valóban csak nagyon könnyed, Sivananda-stílusú ászana-gyakorlások voltak elterjedve, ami miatt a jógára általában gyógytorna-szerű rehabilitációs mozgásként asszociál a legtöbb ember, míg az astanga gyakorlása azért komoly kihívás és sport-teljesítmény.
Danny szerint, mivel az astanga nagyon hatásos terápiás módszer, egyúttal komoly sérüléseket is okozhatunk vele magunknak, ha nem vigyázunk. Főleg a haladó sorozatoknál nagy a sérülésveszély. A "borotva élének" nevezte az astanga rendszert, amelyben minél tovább haladsz, annál könnyebben elvághatod magadat. Szóval szerinte a sorozatokat Krisnamácsárja és Pattabhi Joisd állították össze, és a Jóga korunta mítoszt azért építették köré, mert az emberek komolyabban vesznek valamit, ha azt hiszik, hogy több ezer éves. Valójában azonban a jóga ugyanolyan evolúciós folyamaton megy keresztül, mint az emberiség, és valószínűleg azért is jelent meg az astanga gyakorlási rendszer, mert most éppen erre van szüksége az emberiségnek.
Utána mindkét nap lenyomtuk az astangás pránajáma-szettet, amiről majd hangfelvétel és videó is érkezik. Majd szombaton és vasárnap is egy két órás astanga-gyakorlás következett, amit én inkább "improvizációk astanga-témára" névvel jellemeznék. A pénteken bemutatott változatok mellett vettünk néhány ülő pózt asz egyes és kettes sorozatból, a befejezést elég rövidre vettük. Vasárnap pedig a harmadik sorozat volt a domináns, Danny bemutatott egy csomó kartámaszt, és meg is csináltatta velünk. Igazi ászana-show kerekedett belőle, ami ha másra nem, arra talán jó volt, hogy eloszlatta a résztvevők félelmeit vagy illúzióit a harmadik sorozattal kapcsolatban. Gondolom, mindenki eldöntötte, hogy ez neki még egyáltalán nem való, vagy éppen megjött a bátorsága, hogy foglalkozzon vele.
Mindent összevetve izgalmas workshop volt, sokat tanultunk és elgondolkodtató dolgokat hallottunk. Hamarosan, ahogy időm engedi, lesz fotóalbum, és hangfelvételek is, amiket megtaláltok majd a Letöltések oldalon.
4 megjegyzés:
Szombaton érintőlegesen felmerült az a kérdés, hogy az önmegvalósítás és a kitűzött életcélok elérése nem adott dolog mindenki számára, hanem meg kell teremteni hozzá a jó karmát. Valami ilyesmi. Tudsz erről valamit? Írnál róla légyszi?
Egy kicsit pontosabban meg kéne fogalmaznod, hogy mi az, ami érdekel. Mondj egy-két konkrét kérdést, és akkor köré fűzöm a mondókámat.
Arra gondolok, hogy eddig úgy értelmeztem, hogy a képlet a következő: egy jól megfogalmazott és megfelelő részletességgel kitűzött cél + a megfelelő mennyiségű és minőségű befektetett energia (adott esetben tett) = siker.
De állítólag van ennek egyéb összetevője vagy közege is, amivel az illető személy, ha esetleg karmája szerint az általa kitűzött célt "nem érdemelné meg" még akkor sincs veszve minden, mert ezt az egyéb összetevőt vagy közeget biztosítva megteremti azt a karmát, ami az adott célkitűzés megvalósulását lehetővé teszi. Nem ír erről a BG valamit?
Ok, most már értem. Nem sokára megy a poszt.
Megjegyzés küldése